● news.bsdnet.hu

Vannak dolgok, amik nem változnak, például az, hogy Gileád disztópikus államában a nőknek nincs joguk semmihez, olvasni se olvashatnak, ellenben fejőstehénnek használják őket, és a legnagyobb dicsőség az, ha valaki gyermeket szül. Ebben a világban a termékenység a legnagyobb kincs, aki meddő és gyermektelen, az megbukott. Mindezek alapján úgy is lehetne érteni, hogy a soraim A szolgálólány meséje című sorozatot igyekeznek felvezetni, és nem is járna túl messze az igazságtól az olvasó, csakhogy a legendásan depresszív és lélekölő drámaszéria folytatásáról, a Testamentumokról van szó. A Disney+-on már a teljes első évadával, tíz résszel elérhető spin-off négy évvel A szolgálólány meséje befejezése után játszódik, és egy gileádi elitiskola falai közé kalauzol, ahol a nőiessége küszöbén álló Agnes MacKenzie (Chase Infiniti) fogja a kezünket ebben az újfent elég felkavaró, coming-of-age tortúrában. Agnes és a többi lány rettenetesen szigorú szabályok között élik az életüket, de nagy célokkal, elvégre egyszer Parancsnokfeleségek lesznek. Hiába állnak azonban a ranglétra tetején ebben a gyomorforgatóan szélsőjobboldali társadalomban, őket is sanyargatják, és amint a pilot epizódban komoly jelek mutatkoznak rá, az agyukat is mossák ezerrel a tanárjaik. Az első nagyobb fordulat akkor következik be, amikor egy másik országból származó Gyöngylányt, Daisyt (Lucy Halliday) hősnőnk gondjaira bízzák. A húzásnak köszönhetően egyszerre két perspektívából is szemlélhetjük Gileádot, hiszen Agnes már jobban besimult a rendszerbe, bár megvannak a maga kis kételyei és fenntartásai, Chase Infiniti karaktere még a lázadás legelején tart. Hozzá képest Daisy egy kívülálló perspektíváját hozza be a sztoriba, és vele együtt szörnyülködünk a sorozatkezdő rész legbrutálisabb jelenetén is, amelyre rá lehet fogni, hogy kicsit hatásvadász, ám az is kétségtelen, hogy felerősíti az alapvetően feszült hangulatot. A Testamentumok abszolút barátja az új nézőknek, a totalitárius és nagyon rigid, Margaret Atwood írónő fejéből kipattant egykori USA-nak könnyen megérthető és felkavaró szabályai vannak. Mégis ez a spin-off talán azoknál fog a legnagyobbat ütni, akik nézték A szolgálólány meséjét, köszönhetően annak a bizonyos nagy cameónak. Nehéz egyébként megítélni, hogy a Testamentumokban Gileád létezése lehangoló-e, mert az új széria arra mutat rá, hogy az elnyomó diktatúrákat nem lehet egyik pillanatról a másikra eltűntetni. Másrészt viszont Atwood és a feldolgozás is teljesen világosan mutat rá arra, hogy Gileád nem elpusztíthatatlan, igenis lehet benne károkat okozni, és a háborúban csatákat megnyerni. Erre utal June (Elisabeth Moss) eltökélt tekintete, aki a Mayday nevű ellenálló mozgalom prominens tagjaként bomlasztja a spin-offban is a Köztársaságot. A Testamentumokban és Margaret Atwood disztópikus világában még mindig az a legmegdöbbentőbb, hogy míg Gileád mennyire kicsavart, addig más országok, más helyek a valósághoz sokkal közelebb állva, realistábban, értelemszerűbben működnek. Gileád azonban még nevetségesebb és groteszkebb a spin-offban, mint valaha volt, ezt a kézlevágós jelenettel tudom a leginkább alátámasztani, amelyben a lányok úgy drukkolnak a csonkításnak, mintha egy focimeccsen lelkesítenék a kedvenc csapatukat. A történetet minden kétséget kizárólag Chase Infiniti viszi a hátán, aki narrálja is a sorozatot és a belső gondolatait megismerhetjük. A színésznőt nem véletlenül emlegetik a 20-as amerikai korosztály nagy tehetségeként, a Presumed Innocentben és a One Battle After Anotherben is nagyon korrekt volt, amit csinált. Mellette Daisy szerepében Lucy Halliday sem szégyenkezhet azért, a lányok dinamikája, ahogy előbb kóstolgatják egymást, majd egymásba kapaszkodnak, nagyon szép ívet ír le. Amibe úgy igazán bele tudok kötni a sorozattal kapcsolatban, hogy a fényképezése valami rettenetesen trehány és középszerű, igazi streaminges ízlésrombolás, és talán a kosztümök sem annyira izgalmasak és formabontóak, mint az anyasorozatban látottak voltak. Mindezeket leszámítva azonban a Testamentumok egy korrekt folytatás, és legalább annyira lehozza a nézőt az életről, mint A szolgálólány meséje megtette. Jó emlékeztetők Atwood könyvei és az azokból készített feldolgozások, hogy miért nem szabad, hogy egy-egy szélsőséges rendszer eluralkodjon. Pláne most, a szélsőségek korában mindennél fontosabb, hogy eljusson az emberekhez ez az üzenet. És úgy tűnik, hogy a Hulunál bíznak a sztoriban, mert a második évadot is berendelték a Testamentumokból, amely szappanosabb az eredetinél, mégis megfontolandó és megkerülhetetlen. Legalábbis én nagyon erősen ajánlom a nézését. A Testamentumok első, tíz részes évada a Disney+-on nézhető meg.