● news.bsdnet.hu

Nemzetközi kutatócsoportoknak sikerült azonosítaniuk egy olyan galaxist, amely szinte teljes egészében a titokzatos, láthatatlan sötét anyagból áll. A „sötét galaxisok” létezése eddig csupán elmélet volt, ám ez a felfedezés most kísérleti terepet biztosíthat a fizikusoknak a kozmosz legnagyobb rejtélyének megfejtéséhez. Ha a felfedezést a James Webb Űrtávcsővel is megerősítik, az alapjaiban írhatja át mindazt, amit a világegyetem szerkezetéről és keletkezéséről eddig gondoltunk. Nagy N. Alexandra Newsroom újságíró Ezeket látta már? A sötét anyag a modern tudomány egyik legizgalmasabb rejtélye . Nem láthatjuk, nem érezhetjük, mégis átszövi az egész Univerzumot, és a kozmikus tömeg körülbelül 85 százalékát teszi ki. Gravitációs vonzása nélkül a csillagok és a gázfelhők egyszerűen szétrepülnének a galaxisokban. Bár jelenléte kulcsfontosságú, közvetlenül megfigyelni eddig képtelenség volt. A csillagászok azonban rájöttek, hogy ha a sötét anyag az alapvető építőkocka , akkor elméletileg létezniük kell olyan galaxisoknak is, amelyek teljes egészében ebből a sötét anyagból állnak. Ezt az őrültnek tűnő elméletet igazolta most az Innsbrucki Egyetem és a Torontói Egyetem kutatócsoportja, amikor rábukkantak a Dark Galaxy Candidate-2 (CDG-2) nevű galaxisra, amely a kutatók állírása szerint 99,9 százalékban sötét anyagból áll – írja a BBC Science Focus. Ha a sötét anyag nem tűnt volna elég rejtélyesnek, most még inkább azzá vált, hiszen egy új tanulmány szerint az már az ősrobbanás előtt is létezhetett. Ez azért megdöbbentő, mert a hagyományos gondolkodás szerint az ősrobbanás volt mindennek a kezdete, az anyagnak, a sötét anyagnak, a térnek, az energiának és minden másnak is. Az eseményt a kozmikus infláció követte, amelynek során a világegyetem mérete a másodperc felfoghatatlanul kicsiny töredéke alatt 10 szeptimilliárdszorosára duzzadt. Mivel egy sötét galaxis definíció szerint szinte láthatatlanok, a kutatók nem magát a galaxist keresték, hanem a környezetére gyakorolt hatását. Francine Marleau professzor magyarázata szerint a kulcsot a gömbhalmazok – a galaxisok körül keringő sűrű csillagcsoportok – jelentették. A sötét anyag a modern tudomány egyik legizgalmasabb rejtélye / Fotó: Northfoto A csillagászok észrevettek négy ilyen hatalmas csillaghalmazt 250 millió fényévre tőlünk, amelyek a teleszkópok képein úgy tűntek, mintha a puszta semmi körül keringtek volna. Valamilyen óriási gravitációs erőnek azonban össze kellett tartania őket. Amikor a kutatók még alaposabban megvizsgálták a területet, a csillaghalmazok között egy rendkívül halvány, elmosódott foltot vettek észre: ez volt a galaxis azon 0,1 százaléknyi látható anyaga, amely a rejtőzködő gigászról árulkodott. Az, hogy a CDG-2 létezik, azért óriási áttörés, mert a tipikus galaxisok – mint a mi Tejútrendszerünk – túl fényesek ahhoz, hogy a sötét anyag finom tulajdonságait vizsgálni lehessen bennük. A csillagok ragyogása ugyanis elnyom minden egyéb jelet, egy 99,9 százalékban sötét galaxisban viszont szinte zavaró tényezők nélkül tanulmányozható a háttérben meghúzódó erő. A felfedezés pontot tehet a fizikusok évtizedes vitáira is. Jelenleg a „hideg sötét anyag” elmélet az uralkodó, amely szerint ez a rejtélyes összetevő nehéz és lassú részecskékből áll, de léteznek más teóriák „meleg”, sőt „hullámként viselkedő” sötét anyagról, sőt egy teljesen ismeretlen elemi részecskékből álló „sötét szektorról” is. A CDG-2 szerkezetének pontos feltérképezése megmutatja majd, hogyan oszlik el a tömeg a galaxis közepén, ez pedig azonnal igazolni vagy cáfolni fogja a jelenlegi számítógépes szimulációkat. A kutatók már látják a következő célpontot, a CDG-1-et is, ami még ennél is sötétebb lehet. Ha a James Webb Űrtávcsővel sikerül végrehajtani a precíziós méréseket , a világűr legnagyobb titka végre nyitott könyvvé válhat a tudomány számára. csillagászat