● news.bsdnet.hu

A fáraó, az Újbirodalom leghíresebb uralkodója, aki már több mint háromezer éve elhunyt sem volt kivétel, neki is útlevélre volt szüksége ahhoz, hogy elhagyhassa az országot. Az egyiptomi főváros, Kairó szívében, a körforgalmú Tharir-téren áll a világhírű Egyiptomi Régiségek Múzeumának patinás épülete, ami a földkerekség leggazdagabb ó-egyiptomi műkincs gyűjteményének adott otthont egészen a közelmúltig. 2025. november elsején fényes külsőségek között nyitották meg a gízai piramisok közelében a csaknem három évtizedig épített új és hatalmas épületkomplexumot, a Nagy Egyiptomi Múzeumot ( Grand Egyptian Museum, GEM). A GEM jelenleg a világ legnagyobb egyetlen civilizációnak szentelt múzeuma. Az épületkomplexum 167 ezer négyzetmétert, a kiállító területek pedig 81 ezer négyzetméter területet fednek le. A 12 kiállítócsarnok közül a legnagyobban, az átriumban állították fel II. Ramszesz 11 méter magas és 83 tonnás kőből faragott kolosszusát is. A 2021-ben a világörökségi listára javasolt és 1902 óta múzeumként funkcionáló ikonikus műemléképület Múmiatermében huszonhét újbirodalmi fáraó, köztük az ó-egyiptomi történelem egyik leghíresebb fáraója, II. Ramszesz bebalzsamozott tetemét őrzik. Az Újbirodalom XIX. dinasztiájának legnagyobb uralkodója, a rendkívül hosszú ideig, hatvanhat évig trónon ült II. Ramszesz azonban 1976 ban -kereken 3 189 évvel a halála után -, igen furcsa processzus alanyává vált. Az Egyiptomi Múzeum szakértői ugyanis felfedezték, hogy II. Ramszesz bebalzsamozott és rendkívül jó állapotban fennmaradt holtteste a múmiát megtámadó gombafertőzés miatt romlásnak indult. Mivel a múmia megtisztítása és konzerválása olyan speciális beavatkozást igényelt, amit helyben nem tudtak biztosítani, az egyiptomi illetékesek francia szakértőket kértek fel a kényes művelet elvégzésére. A szállítás előkészítése során a múzeumi szakemberek azzal szembesültek azonban, hogy a fáraó múmiájának külföldre utaztatásához messze nem elegendő a múzeum, illetve az Egyiptomi Régészeti Hatóság engedélye. Az érvényben lévő szabályok szerint ugyanis attól függetlenül, hogy élő vagy holt személyről van -e szó, az ország területének elhagyásához hivatalos hatósági okmánnyal, azaz útlevéllel kell igazolni az érintett személyazonosságát. Ezért nem volt mit tenni, II. Ramszesz részére szabályszerű útlevél iránti kérelmet kellett benyújtani az illetékes belügyi hatósághoz, méghozzá az e célra előírt formanyomtatványon. Az útlevélhez szükséges kérelem rovatainak, a kérelmező nevének, születési évének és helyének, illetve az állampolgárságának a feltüntetéséig nem is okozott különösebb problémát a formanyomtatvány kitöltése, de az már komolyabb fejtörést okozott a derék tisztviselőknek, hogy mit írjanak a "kérelmező foglalkozása" megnevezésű rovatba. Némi tanácskozás és ide-oda telefonálgatás, továbbá az útlevélosztály illetékeseivel történt konzultáció után végül azt írták be az inkriminált rubrikába, hogy az útlevéligénylő foglalkozása: „elhunyt uralkodó”. A szabályszerűen kiállított útlevélbe természetesen az előírt formátumú igazolványképet is beillesztették, igaz, hogy ez egy némiképpen bizarr arckép, egy múmiaportré volt. A kitöltött és hatósági pecséttel ellátott útlevél birtokában immár nem volt semmiféle adminisztratív akadálya, hogy II. Ramszesz is „felszálljon” a konzervált testét Franciaországba szállító különgép fedélzetére. De a fáraó Párizsba érkezése sem volt hétköznapi esemény. Az etikettre és a protokollra mindig is nagy figyelmet fordító franciák úgy gondolták, hogy ha már egy ennyire híres uralkodó érkezik a francia fővárosba, akkor a rangjának és méltóságának megfelelően illik őt fogadni. Éppen ezért amikor a Kairóból érkező különgép 1976. szeptember 26-án leszállt a párizsi Le Bourget nemzetközi repülőtéren, a háromezer éves illusztris vendég fogadására katonai díszszázad sorakozott fel a betonon, és II. Ramszeszt államfőnek kijáró tiszteletadásban részesítették. Mindenesetre igen szép gesztus volt a több mint háromezer éve meghalt történelmi személyiség emléke iránt kifejezett protokolláris tiszteletadás. A legtöbb újbirodalmi fáraótól eltérően II. Ramszesz nem királyi családból való volt, hanem egyszerű sorból származó uralkodóként lett a Nílus-menti birodalom istenkirálya. II. Ramszesz nagyapja, Paramessze, a kiváló katona, a fiatalon elhunyt Tutanhamon nagyvezíre és az őt követő fáraó, Horemheb alatt szolgált. A XVIII. dinasztia utolsó fáraójának azonban nem volt leszármazottja, Horemheb ezért hűséges katonatársát és bizalmasát, II. Ramszesz nagyapját, Paramesszét tette meg az utódjául. Paramessze I. Ramszesz néven lépett Alsó- és Felső-Egyiptom trónjára a XIX. dinasztia, egyben a legsikeresebb újbirodalmi uralkodócsalád, a Rameszida-dinasztia megalapítójaként. A királyi trónt i. e. 1279-ben foglalta el és az i. e. 1213-ban bekövetkezett haláláig viselte a fáraók koronáját. Uralkodásához sikeres hadjáratok, Egyiptom nagyhatalmi pozíciójának megerősítése, kiterjedt építkezések – ezek egyik leghíresebb emléke az Abu Szimbelben ma is álló nagy sziklatemploma, valamint a Nílus partján fekvő luxori Ámon-templom és a világhírű Ramesszeum –, továbbá az ország felvirágoztatása fűződnek. De II. Ramszesz nem csak a legsikeresebb, hanem egyben a legtermékenyebb fáraónak is bizonyult; a hagyomány úgy tartja, hogy a feleségeitől és ágyasaitól összesen 85 - más adat szerint legalább száz – gyermeke származott. II. Ramszesz, az újbirodalmi XIX. dinasztia leghíresebb fáraójának múmiáján: