● news.bsdnet.hu

A történelem legforróbb világbajnoksága. Az 1994-esnél sokkal, de sokkal durvább. Mondták. Gondoltuk. Ehhez képest már harmadik napja esik az eső az Egyesült Államok keleti partjának térségében. És bár tudom, van olyan helyszín, ahol tényleg komoly kihívás akár csak a létezés is az őrjítő páratartalom és még a naplemente után is 30 Celsius-fokokat karcoló melegben – hello, Houston – ez közel sem általános. Philadelphiában a Franciaország–Irak mérkőzés második félidejét majdnem el is mosta a zivatar, de New York és a Norvégia–Szenegál meccs szurkolói is kaptak belőle bőséggel. Ezúttal pedig hiába vettem az irányt Boston felé, az előrejelzések szerint így sem szökhettem meg a sötétszürke fellegek, a hol csepergő, hol rendesen rázendítő csapadék elől. Az L csoport első fordulójának rangadóján Anglia látványos, hatgólos mérkőzésen 4–2-re legyőzte Horvátországot Dallasban. A két Harry Kane-góllal induló összecsapáson a horvátok kétszer is egyenlítettek, ám a szünet után Jude Bellingham és Marcus Rashford találata eldöntötte a három pont sorsát. Az angolok ezzel rögtön a csoport élére álltak, és jelezték, hogy ők is a világbajnokság egyik komoly esélyeseként érkeztek Észak-Amerikába. A kvartett másik mérkőzésén Ghána az utolsó pillanatokban csapott le: Caleb Yirenkyi a hosszabbításban szerzett góljával 1–0-ra legyőzte Panamát Torontóban. A közép-amerikaiak több helyzetet is kialakítottak, mégis pont nélkül maradtak, így az első forduló után Ghána és Anglia három-három ponttal várhatta a folytatást, míg Horvátország és Panama javítási kényszerbe került. Bostonban – pontosabban az agglomerációjához tartozó Foxborough szélén álló, a vb-mentes időkben elsősorban a New England Patriots és a New England Revolution otthonául szolgáló Gillette Stadiumban – így az volt a kérdés, Thomas Tuchel vagy Carlos Quiero „fiai” biztosítják elsőként a továbbjutásukat a kvartettből. Az angolok már Boston fő pályaudvaránál, a South Stationnél nagy hangulatot teremtettek. A szurkolói vonatok innen indultak folyamatosan a stadion irányába. Végre időm is akadt néhányakkal beszélgetni, akik kifejezetten optimisták csapatuk teljesítményét illetően. Nem úgy, mint a Premier League örökös gólkirálya, Alan Shearer tette, amikor még a vb legelején összefutottunk vele a New York-i akkreditációs központban. A drukkerek összességében úgy érzik, bár a védelmük talán lehetne erősebb, a középpályán és főleg a támadószekcióban mindenük megvan ahhoz, hogy bármelyik esetlegesen az útjukba keveredő ellenfélnek megnehezítsék az életét. Épp emiatt aztán attól sem tartanának, ha a végjátékhoz közeledve összefutnának a spanyolokkal vagy épp a franciákkal – előbbiekkel szemben a legutóbbi Európa-bajnokság döntője miatt amúgy is lenne elszámolni valójuk. Egyik-másik bódultabb tag nem fogta vissza magát, amikor azt kérdeztem, Ghána ellen mi vár rájuk: „megverjük őket, mint a sz*rt!” – dörrent a határozott válasz. Újabb két órával később végre a stadionhoz értem. Reggel hétkor kilépve a manhattani hotelem ajtaján épp időszerű volt délután kettőkor végre a célállomáson lenni. Innentől kezdve pedig már csak újabb két óra választott el a kezdőrúgásig. Bent a stadionban is visszaköszönt az az arány a szurkolók létszámában, amit a város utcái alapján feltételezhettünk. A szigetországiak jó kétharmados többségben voltak, talán még többen is. S úgy is jóval hangosabbnak bizonyultak az első félidő jelentős részében, hogy a saját helyem alatt volt az egyetlen, igazán nagy ghánai tábor. Az afrikaiak magabiztos teljesítménnyel jutott ki a tornára, ugyanakkor sokan figyelmeztetnek ez a generáció már nem feltétlenül olyan erős, mint a 2010-es torna idején negyeddöntőig menetelő gárda tagjaié volt. A hullámzó teljesítmény eleve jellemző rájuk, a csoportkört pedig azóta sem voltak képesek túlélni – mindezt úgy, hogy 2018-ban le is maradtak a seregszemléről. A Fekete Csillagok Malival, Madagaszkárral, a Comore-szigetekkel, a Közép-afrikai Köztársasággal és Csáddal kerültek egy hatosba, ahol végül a csoport élén végeztek. A kvalifikáció kulcsmomentumát a 2025 szeptemberében aratott 1–0-s mali siker jelentette, majd októberben előbb 5–0-ra legyőzték a Közép-afrikai Köztársaságot, végül pedig 1–0-ra a Comore-szigeteket is. Utóbbi mérkőzésen a Tottenham sztárja, Mohammed Kudus szerezte a győztes gólt, amellyel matematikailag is biztossá vált Ghána vb-részvétele. A szélső támadó Észak-Amerikában nem segítheti hazáját, sérülés miatt ugyanis kimaradt a keretből. A támadósor éppenséggel hiányában sem gyenge: a Manchester Cityben parádés tavaszt futó Antoine Semenyo mellett a Bilbaóban lassan ikonná váló Inaki Wiliams, és a Leicester Cityvel ugyan nem élete szezonját futó, de bő egy évtizede megbízható topligás teljesítményre képes Jordan Ayewval. A Panama elleni meccshez képest jelentős erősítéssel kecsegtetett a középpályán a tény, hogy a nemi erőszakkal vádolt, így első körben vízumot sem kapó Thomas Partey ezúttal már szintén bevethető volt. Érdekes módon Ghána esetében is a védelem összeállítása jelentette a legkomolyabb kérdéseket – személyi és minőségbeli téren is –, valahogy úgy, ahogyan az angol drukkerek a saját válogatottjukról mondták nem sokkal korábban. Ehhez képest az első félidő szinte semmi másról nem szólt, mint a stabil védekezésről. Az angolok nyomasztó, de leginkább unalmasnak ható mezőnyfölénye mellett csordogáltak a percek. Declan Rice és Jude Bellingham egy-egy átlövését leszámítva érdemi események nélkül. Legalábbis a kapuk előtt. Reece James és Ayew hosszas ápolással követett összefejelése mindenképpen említést érdemelt – csak épp nem azok közül az események közül, amelyekre vágytunk. A két csapat konkrétan kaput eltaláló próbálkozás nélkül hozta le az első 45 percet. Az egész tornán ez volt az első ilyen első félidő. Hovatovább, bár a játékrész hajrájában akadt néhány egész bíztató kontrája, Ghána egyetlen egy gólszerzési kísérletet sem tudott összehozni – szabályos körülmények között. A szünet utáni perceket érezhetően megnyomták Semenyóék. Az 50. percben Marvin Senaya az első afrikai próbálkozást is összehozta a kapu előtt, más kérdés, hogy Jordan Pickfordnak ezúttal sem kellett játékba avatkoznia. De nem csak Ghána nyomta meg a fordulás utáni időszakot, hanem az eső is, amely minden korábban látottnál kezdett szitálni a magasból. Az angolok viszonylag hamar visszavették a kezdeményezést, ismét a tizenhatosuk elé szorítva a sárga mezeseket. Az 57. percben végre az első kaput eltaláló lövés is összejött: Djed Spence passza után Anthony Gordon tizennégy méterről eleresztett labdájára vetődött rá Benjamin Asare. Bő egy órányi játék után cserélt mind a két csapat, és érzésre ezek után valamivel jobb is lett a meccs. Előbb Harry Kane tudott begyűjteni veszélyes helyen egy lecsorgót és késztette újabb védésre a ghánai kapust, majd a nem sokkal korábban beszállt Bukayo Saka fejelt kapu fölé jobbról. Ugyanakkor az idő egyre csak fogyott. S egyre inkább úgy tűnt, a fegyelmezetten védekező afrikaiak védelmét nagyobb kockázatvállalás nélkül nem fogja tudni feltörni Anglia. Kezdett felértékelődni minden pontrúgás. Eközben Ghána viszont egyre több jelét adta annak, megelégedne a nulla nullával. Az angol közönség többször is hangos pfujolással fogadta az egyre látványosabb fetrengéseket és nem túl indokolt játékmegszakításokat. Tegyük hozzá, a két legnagyobb füttykoncertet a 19 Celsius-fokban is elhagyhatatlan hidratációs szünetek kapták... Bő tíz perccel a rendes játékidő vége előtt így is megszerezhette volna a vezetést Quiero együttese. A jobb szélen fellőtt labdára Prince Adu startolt rá remek ütemben. Talán a meccs addigi legnagyobb ziccere látszott kialakulni – de kaput eltaláló lövés így sem lett belőle –, a kifutó Pickford mellett ugyan némi szerencsével megtartotta a labdát, de a lövése végül elhalt a lehető legrosszabb ütemben érkező Semenyo testén. Ha az azt felvezető 80-85 percről nem is lehetett ezt elmondani, a végjáték kétség kívül izgalmas lett. Az angolok képesek voltak tovább fokozni a nyomást a ghánai védelmen, de a lecsorgó-megpattanó labdákkal az istenért sem volt szerencséjük. A 86. percben Saka jobb alsó felé tekeredő lövésénél mutatta be a mérkőzés első – és egyetlen(?) – igazi bravúrját Asare. Néhány másodperccel később aztán már a kapufa mentette meg a sárga mezeseket. Nico O’Reilly balról, az ötös előteréből kapura küldött fejese jött ki a lécről, hogy aztán a kipattanót Kane 8 méterről, átvétel nélkül kibombázza a lelátóra. Egyre inkább úgy tűnt, Ghána szinte hihetetlen sorozata, amely szerint eddig egyetlen vb-jén sem bukta el a második csoportmeccsét, ezúttal is megmarad... A hatperces ráadásban sorjáztak az angol szögletek, de gól egyikből sem született. A végén már csak az járt a fejemben, vajon a néhány órával korábban a vasútállomáson még nagyon magabiztosan nyilatkozó angolok mit gondolhatnak, érezhetnek magukban... A csoportkör végén Horvátország Ghánával, Anglia pedig Panamával mérkőzik majd meg. Csoportkör, L csoport, 2. forduló később Böngéssze az Index világbajnoki mellékletét , ahol a cikkek mellett megtalálja a menetrendet, a csoportok állását, a játékoskereteket, a csapatleírásokat és a helyszíneket is. Játékunkban megtippelheti a vb-győztest, várakozásait a közösségi médiában is megoszthatja. Tartsanak velünk több mint egy hónapon át, hiszen helyszíni tudósítónk rendszeresen exkluzív tartalmakkal jelentkezik a tengerentúlról. Meccsösszefoglalók, riportok, interjúk, podcastok, videók, érdekességek – minden egy helyen, minden az Indexen! (Borítókép: Madueke próbálkozik akcióba lendülni a ghánai védőkkel a nyakán. Fotó:  Anadolu / Getty Images Hungary)