● news.bsdnet.hu

Nem mondható szokványos pillanatnak, hogy büntetés-végrehajtási intézet felé tartok, ennek nyomán vetítenék, ha azt írnám: komfortosan érzem magam. A magas, rideg falak, a végtelennek tetsző szögesdrótfolyam, a csend… Egyáltalán az érzés, hogy néhány lépés múlva bent leszek egy, a kinti, jól megszokott élettől eltérő, zárt és saját szisztéma szerint működő világban: ez bizony akkor is szűkíti a gyomrot, ha a jövetel oka nem büntetés, hanem interjú. A hangulatot még inkább csökkenti, hogy olyan emberhez érkezem „látogatóba” egy órára, akiről – elnézést a privatizációért – harmincéves ismeretségünk alapján képtelen vagyok elhinni: köze volt Fenyő János médiavállalkozó brutális, 1998-as meggyilkolásához. Gyárfás Tamás médiamágnás, sportvezető, újságíró 2025. április 10-én hét év letöltendő börtönbüntetést kapott a Fővárosi Ítélőtáblától: a bíróság felbujtóként elkövetett emberölés bűntettében mondta ki bűnösségét az úgynevezett Fenyő-ügyben. Ha az értelmezés helyes, közvetlen bizonyíték nem volt Gyárfással szemben: „közvetett bizonyítékok logikai láncolata” szolgáltatta a döntést, elsősorban olyan hangfelvételek alapján, amelyeken „széttárja a karját”. Gyárfás 2025. május 16-án a Váci Fegyház és Börtönben kezdte meg büntetését, majd – a hírek szerint életkora miatt – átkerült a kecskeméti Bács-Kiskun Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézetbe; oda, ahová most fotós kollégámmal kissé megszeppenve tartunk. És ahonnan a 77 éves médiavezér három hete jelezte: a kérelem nyomán megszólalna, így ellátogathatnék hozzá exkluzív interjúra. Kivált, hogy apropó is van. Mint azt Gyárfás ügyvédje, Laczó Adrienn az Indexnek adott múlt heti interjújában kifejtette, perújítást kezdeményezett, miután három olyan, kulcsfontosságú nyilatkozat került a védelem asztalára, amely átszakítja a Fővárosi Ítélőtábla közvetett bizonyítékokból álló, zárt láncolatát. Az érkezés és beléptetés után az intézmény könyvtárába vezetnek minket a példásan gondozott udvaron át; az úton van idő tűnődni, például azon, hogy Gyárfás Tamás nem csupán az intézmény jellege miatt él szigorú napirend szerint: minden – értsük jól – szabad percét beosztva készül a perújításra, hat kilométereket sétál hétvégenként a börtönudvaron, forgatja Dan Brown és Ken Follett könyveit, a történelemszakkörön előadást tart Hunyadi Jánosról a filmsorozat apropóján, sőt még angolt és olaszt is tanít rabtársainak. Rabtársai… Fura ezt kimondani, no pláne, amikor Gyárfás megérkezik az „uniformisban”. Ahogy mondani szokták: a „körülményekhez képest” jól van. Ami azt is jelenti, hogy nehéz „lifestyle” dolgokról beszélgetni vele: munkamániás énjét megtartva minden gondolata és tette a perújítás, a szabadulás körül forog. Nem adom fel – ez tükröződik az arcán. Meg némi fanyar mosoly, amikor – visszazökkenve – a helyzetéről beszél. Mondhatom, hogy itt, bent is a saját maga rabja? A rab nálunk szitokszó. Olyan mintha a színes bőrűre azt mondaná, hogy néger. Hm… Örülök, hogy még a humoránál van. Mint a nihilisták. Az én helyzetemen csak röhögni lehet. Nullától tízes skálán mennyire szörnyű a kecskeméti börtönben? Nem az. Sőt! Mindenki emberséges. A parancsnok, a nevelőm, a felügyelők… Kit nem mondtam…? A fogvatartottak is azok. Megkövetelik tőlünk a rendet, de segítőkészek… Tényleg csak a legjobbakat mondhatom. Tehát a maga nemében tízes. Megértem, hogy mindenkit dicsér: nyilván majd méltányolják. Örülök, hogy maga is a humoránál van… Nagyon remélem, hogy erre már nem lesz idő. Mi a helyzet a perújítási indítvánnyal? A dr. Horváth Lóránt Ügyvédi Iroda május 29-i közleményét idézném: Gyárfás Tamás nem követte el a bűncselekményt, nem ő ölette meg Fenyő Jánost. A jogerős ítélet meghozatala óta új, perdöntő bizonyítékok merültek fel, ezekből pedig végérvényesen megállapítják, hogy nem Gyárfás, hanem valaki más adott vagy mások adtak megbízást. Tudja, ki ölette meg Fenyő Jánost? Csalódást kell okoznom. Nem tudja? Vagy nem mondták önnek, mit nyilatkozott Laczó Adrienn az Indexnek? Az új tanúk és az új dokumentumok egy irányba mutatnak. Vagyis? Valami visszatart. A felbujtó már nem él. Most a maga életéről van szó… A tárgyaláson a bíró egyszerűen nem engedte, hogy róla beszéljünk. Azzal indokolta, hogy nem szerepel a vádiratban. Egykor a Nemzeti Nyomozó Irodában is csak a 41. számú tanúként hallgatták ki. A Fenyő-ügyben már a rendőrségen is tabuként kezelték. Nem csoda: komoly pozícióban volt. Az általa vezetett bank finanszírozta az úgynevezett rendőrpalota felépítését. Most finoman körülírta Princz Gábort, akit az ügyvédje néven nevezett. Kizárólag az én érdekemben. Nem szándékozunk mi – kiváltképp az ügyvédem nem – bárkit is leleplezni. Ez nem a mi feladatunk. Azért ez fura. Micsoda? Ülünk egy börtönben és a perújításról beszélgetünk, miközben egész életében dicsfény és siker jellemezte. Előre szólok, bármit is mond, én nem tudom viszonozni. Huszonhárom éven keresztül vezette a Magyar Úszó Szövetséget – hétszer választották meg elnökké –, ezalatt a honfitársaink nyolc olimpia aranyat szereztek, a rövidpályás versenyekkel együtt 31 világ- és 108 Európa-bajnokságot nyertek. Alelnöke volt a Nemzetközi és az Európai Úszó Szövetségnek. A Magyar Olimpiai Bizottság alelnökének kétszer választották meg. A Nap TV-nek 21 évig volt a producere. Számos elismerése van, köztük a Magyar Köztársaság Érdemérem Tisztikeresztje, a Magyar Érdemérem Középkeresztje. 2017 augusztusában elhozta Budapestre a vizes világbajnokságot, a világ legnagyobb sporteseményeinek egyikét, amelynek – Seszták Miklós miniszter mellett – a társelnöke volt. A vb-t a Nemzetközi Úszó Szövetség elnöke minden idők legjobbjának értékelte. Ez nem mentség arra, amivel megvádoltak… Ha meg nem sértem: magasról esett hatalmasat… Ne szépítsük: ez zuhanórepülés. 2018. április. Ülök az autómban. Rám kiáltanak: „Tegye a kezét a műszerfalra!” Ez volt a kezdet. És talán Kecskemét lesz a vég. Ne mondjon már ilyeneket! Nem én mondtam, hanem egy zömök srác. Naponta egy órát szabad levegőn lehetünk. Én a séta közben kargyakorlatokat végzek. A többség már megszokta, de ez a fiú a szomszéd udvarból odaszólt: „Mit erőlködsz, öreg?! Téged innen már úgyis tepsiben visznek ki.” Hány éves is? A hetvennyolcadikba léptem. Ha nem kapok kedvezményt, akkor 2032. május 16-án szabadulok. 403 napja vagyok bent (hétfőn beszélgettünk – a szerző) . Azt még nem számolom, hány nap múlva leszek kint. Ne zavarjon össze: bízik a perújításban vagy nem? Nagyon. Igaz, a jogerős ítélet előtt is biztosra vettem, hogy felmentenek. Ahogyan az akkori egyedüli ügyvédem, Zamecsnik Péter is. Megváltak egymástól? Tudtommal nem. Együttműködik Laczó Adrienn-nel, a nagytekintélyű egykori bíróval. A büntető kollégiumot is ő vezette, de pályát váltott. Néha úgy tapasztalta, hogy az igazságszolgáltatást, amiben dolgozott, nem az igazság keresése vezérli. Az ítélet után én is így éreztem. Ügyvédje megdöbbentő bizonyítékokat említett az Index-interjúban. 2017 szeptemberében becsöngettek hozzánk: egy idegen férfi akart velem beszélni. Mivel külföldön voltam, az illető a kaputelefonon közölte a feleségemmel, hogy két nap múlva újra eljön. Így is történt. A kapurácson benyújtott öt lapot, amelyen a köztem és Portik Tamás közötti, 13-14 évvel korábban zajlott beszélgetések kiragadott idézetei voltak. Az illető megengedte nekem, hogy a papírokat bevigyem a házba. Elolvastam, gyorsan lefénymásoltam, majd amikor visszaértem, az illető azt mondta: „Katasztrófa lesz, ha…”, de nem tudta befejezni a mondatot. Visszaadtam neki az eredeti irományt és azt javasoltam, hogy vigye a rendőrségre. Így tett? Nem kis vívódás után végül én vittem el a Nemzeti Nyomozó Irodába, az időközben a levélszekrénybe bedobott kazettával együtt. A kazettán részben ugyanazok hangzottak el, amiket olvashattam… Miért vívódott? Soha nem akartam csatározni nehéz emberekkel. Ha csak lehet, kerülöm a bajt. Ez azért erős állítás… Az NNI-ben tanúként hallgattak ki. Le kellett írnom a látogatómat, az elmondottakból fantomrajzot készítettek. Ritka, felfelé álló haja volt, kerekded fej. Aztán egy nagy halom képet tettek elém. Felismertem. Egy másik szobában a feleségem is. Elkapták az illetőt? Tudták a nevét. A kép hátulján volt: K. Imrich. 2018. március 22-én fogták el. Éppen a születésnapomon. Ez volt az NNI ajándéka. Egy üvegfal mögött felsorakoztatták. Én is és a feleségem is – külön-külön – rámutattunk. Mi lett vele? Azonnal hazaengedték. Miért? Ezt kérdezem én is. K. Imrichnek a bíróság sem tulajdonított jelentőséget. A tárgyalásra meg sem idézték. Annak ellenére, hogy váratlanul feltűnt egy új, a 4. számú tanú, Szemán József, aki azt állította, hogy 2017. szeptemberében személyesen ő járt Gyárfáséknál az összeollózott idézetekkel. Eszerint mégsem K. Imrich. Az nekem édesmindegy volt, hogy az irományt 2017-ben kitől kaptam. Az átadó személye csak attól kapott jelentőséget, hogy az újonnan felbukkant ember kijelentette: a küldemény szerkesztői azért őt küldték hozzám, mert tudták, hogy ismer engem. Tudták, hogy már máskor járt nálam. Azt vallotta: 1997 végén egy üzenetet már átadott nekem: „A dolgok hamarosan realizálódni fognak.” Ez kódolva alighanem annyit jelenthetett: Fenyő Jánost rövidesen meggyilkolják. Ugyanerre a következtetésre jutott a tisztelt bíróság is. Már csak azért is, mert 1998. február 11-én, tehát röviddel később, Fenyőt a nyílt utcán szitává lőtték. Szemán megmondta, hogy kitől van az üzenet? Azt találta mondani, hogy Horváth Tamástól, de látta rajtam, hogy tudom, az nem más, mint Portik Tamás. Igyekszem követni. Ez huszonkét év után jutott az eszébe, a gyilkosság koronatanúja erről az üzenetről 1997-ben, de 1998-ban sem tájékoztatta a rendőrséget. Nyomós oka lehetett rá: társtettese volt a Györe Lajos-gyilkosságnak. Bűntársa, K. Gábor 12 év fegyházbüntetést kapott. Szemán József viszont két év felfüggesztett börtönnel megúszta. Ezt nevezik vádalkunak. El kellett döntenie, hogy vagy a fegyházat választja, vagy inkább azt mondja, amit hallani akarnak tőle. Ön szerint van, aki ilyen helyzetben a fegyház mellett dönt? Azt kizártnak tartja, hogy Szemán igazat mondott? Szemánnal soha az életben nem találkoztam. Úgy volt ő nálam 1997-ben, mint 2017-ben. Ha hinni lehet annak, amit Szemán állít, akkor én vak vagyok. És a feleségem is az. Száz fotó közül ismertük fel a látogatónkat. Miután K. Imrichet elfogták, másodszor is azonosítottuk. Kérdezem én: mi kell még?! Most először látom idegesnek. Öntől lassan ugyanazt hallom, amit a csoportvezető nyomozó lényegében a jelentésében ír le: a „4. számú tanú Dósa és Gyárfás elmondása teljes mértékben fedik egymást”; a bíró pedig az ítéletében: „A tanú szavahihetősége nem dőlt meg, terhelő vallomását aggály nélkül el lehet fogadni.” Megfogalmazták ezt annak ellenére, hogy a tárgyaláson maga is választ várt a küldemény két szerkesztőjétől, Dósa István Andrástól és S. Gábortól: tudtak-e arról, hogy Szemán már járt Gyárfásnál? Mit feleltek? Hogy nem tudtak. Szemán, szigorúan védett tanúként, távkapcsolás útján vett részt a tárgyaláson. Nem tudom, hogy milyen megfontolásból, de csak a hangját lehetett hallani. Zamecsnik úr emlékeztette, hogy az NNI-ben tett vallomásában először azt mondta: egy cetlit adott át Gyárfás Tamásnak, de aztán ezt helyesbítette egy A/4-es lapra. Mint már említettem, én attól, aki valóban nálam járt, 5 oldalt kaptam. Amit a kezdet kezdetén az NNI-ben le is adtam. A tárgyaláson a bírónak, az ügyésznek, a védőnek, tehát mindenkinek a rendelkezésére állt. Úgy tudom, hogy Szemán a poligráfon megfelelt. A tárgyaláson kaptuk kézhez a hazugságvizsgálati anyagot. A feltűnően kevés kérdések egyikére Szemán ott is azt felelte, hogy Gyárfásnak egy lapot adott át. A vizsgálatvezetőnél rákérdeztem: ez miképp lehetséges? Profán magyarázatot kaptunk: „Nem jelzett a gép.” Mit lehet ilyenkor tenni? Semmit. Úgy tűnt, hogy a szereplők összezártak. Történhetett bármi, amit elkezdtek, azt már végig kellett vinniük. Csak ez lehet a magyarázata annak, ahogy K. Imrich-kel foglalkoztak, illetve: ahogy vele nem foglalkoztak, mintha ő nem is létezne. Szemán vallomását csak emiatt értékelhették hitelesnek. És ha egyszer egy félrevezetett bíró úgy ítélkezett, ahogy, amennyiben nem követett el formai hibát, akkor az ellen már nincs apelláta. Hacsak nincs új bizonyíték. De van. Van. Vannak… Van olyan, amelyre, gondolom, az ítészek sem számítottak: K. Imrich létezik. Mert jelentkezett… Az ügyvédnő kérésének eleget tett Közjegyzői okiratban, valamint hangszalagon is összefoglalta, hogy mi történt. K. Imrich-kel indult a kálvária, most ő mentheti meg. Áldja vagy átkozza? Féltem. Laczó Adrienn-nek elmondta: nagyon beteg. 15-20 kilót fogyott. Ön látta? Csak a fotóját. Most nem ismerném fel… A dr. Horváth Lóránt Ügyvédi Iroda jelentéséből is kiderült, hogy további új bizonyítékok állnak rendelkezésre. Joggal vetődik fel: amit húsz év nyomozás során egy óriási apparátus nem tudott feltárni, az hogyan sikerülhet egy kis ügyvédi csapatnak? K. Imrich vallomása önmagában is sorsdöntő lehet. Mi van még? Tudjuk, hogy kinek állt az érdekében rám terelni a figyelmet. Hogy magáról elterelje? Nem itt lennék, ha ön lett volna a nyomozó. Mit gondol: két évtizeddel a gyilkosság után miért került elő a Fenyő-ügy? A bűnüldözés nagy eredményeket ért el a kilencvenes évek sokáig feltáratlan ügyeiben. A Fenyő-gyilkosság felbujtójával azonban adós maradt. Komoly elismerés illethette azt, aki eredményt tudott felmutatni. Nem volt elfogadható magyarázat arra, hogy ehhez húsz év sem volt elegendő. Nyomasztó lehetett a megfelelési kényszer. Meg kellett felelni a várakozásnak. Az NNI nyomozást vezető őrnagy a jelentésében a felvételekből Portikot idézte: „Letettük a fenyőfát”. Mintha Portik ezt nekem mondta volna. A jelentésében ezzel vezette fel a javaslatát az én őrizetbe vételemre. Ám ilyen mondat nincs egyetlen hanghordozón sem. Hiába hívta fel erre Zamecsnik úr a figyelmet, a bíró nem tulajdonított ennek jelentőséget. A jelentés íróját felelősségre vonták? Előléptették. Az őrnagyból alezredes lett. A 2020. június 27-i újabb jelentésében Szemán József állításának is hitelt adott. Újabb nagy ugródeszka. Dandártábornok lett. 2022-től múlt hét csütörtökig az NNI-t vezette. A bíró helytállását is elismerték: a Fővárosi Törvényszékről az Ítélőtáblára került. Sikeremberek lettek. Én pedig megbélyegzett. A bűnüldözés viszont lerótta az adósságát. Ír, olvas, tornázik, előadást tart, nyelveket tanít… Ha nem itt, a kecskeméti börtönben találkoztunk volna, azt mondanám: aktívabb, mint fénykorában. Ernest Hemingwayt tudnám idézni: „A legjobb módszer az, ha minden nap dolgozol.” (Borítókép: Gyárfás Tamás. Fotó: Kaszás Tamás / Index)