● news.bsdnet.hu

Miután Szombathy Gyula a rákja és egy komoly szívműtét után sztrókot kapott, újra kellett tanulnia járni és beszélni is. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész úgy hitte, végleg fel kell adnia emiatt a pályáját, ám nem adta fel, és kitartóan ismételgette a főiskolán tanult klasszikus nyelvtörőket. A hihetetlen akaratereje végül meghozta a gyümölcsét, és a színész beszéde szépen visszatért. Erről, és harmadik felesége megismerésének történetéről is őszintén mesélt most egy interjúban. Nagy N. Alexandra Newsroom újságíró Ezeket látta már? Szombathy Gyulának az utóbbi években több súlyos betegséggel is szembe kellett néznie. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas, legendás magyar színész az egészségi állapota miatt hosszú évek óta visszavonult a nyilvánosságtól, de arról szívesen beszél, hogy élvezi a nyugdíjaséletet feleségével, akivel egy Balaton melletti településen élnek. – Most már befordultam a nyolcvankettedik évembe, a fene gondolta, hogy idáig megúszom. Nagyon jó, hogy itt lehetünk Balatonalmádiban. Hetvenéves korom után elhatároztam, hogy ideköltözünk a feleségemmel, és ez sikerült is – kezdte a Nők Lapjának adott interjújában Szombathy. A színészlegendának 2017-ben meg kellett küzdenie egy rosszindulatú daganattal. – Veszprém innen csak tizenkét kilométer, közel volt a kórház. Szerencsére egy év alatt, hála a doktor úrnak, rendbe jöttem. Aztán ahogy a rák elmúlt, jött egy másik betegség. Egy új darab próbái alatt vettem észre, hogy nehezebben olvasom a szöveget. Gondoltam, el kell mennem szemüveget csináltatni. A szemorvos viszont azt mondta, lát egy pöttyöt a szememben, és megkérdezte, van-e jó szívorvosom, akinek megmutathatnám magam. Volt. Ő megnézett, és azt mondta, eléggé előrehaladott, infarktusgyanús állapotról van szó, meg kell operálni. Én mondtam, jó, de fölvágni nem hagyom magam. Végül abban állapodtunk meg, hogy beépítenek egy sztentet. Három nap múlva Füreden meg is történt a beavatkozás – emlékezett vissza. Hosszú évek óta a nyilvánosságtól visszavonulva, egy Balaton melletti településen éli az életét Szombathy Gyula. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas, legendás magyar színész egészsége nem a legjobb, egy sztrókból épül fel, így különösen nagy öröm volt, hogy az Ünnepi Könyvhét szombat délutánján személyesen, hatalmas mosollyal az arcán dedikálta a róla szóló, Nem kell annyi pábijubi című könyvet. A komoly szívműtét sikeres volt, azt követően viszont jött az újabb csapás: a színész sztrókot kapott, így újra kellett tanulnia járni és beszélni is. – A beszédem egy kicsit elment. Sokat gyakoroltam ilyeneket, mint hogy „az ibafai papnak fapipája van”, meg amiket a főiskolán tanultam – mesélte. Szombathy Gyulának azóta nagyon szépen visszajött a beszéde, és azt mondja, már épp ideje volt, korábban ugyanis elvállalt egy rádiós szereplést, amit nagy bánatára abba kellett hagynia. – Vinkó József Szellem a fazékból című gasztronómiai műsorában vettem részt néhány epizódban, de ezzel a beszéddel nem lehetett folytatni. Nagyon el voltam keseredve, hogy a pályát végleg fel kell adnom. Aztán Gellért Gábor, az adás szerkesztője azt ajánlotta, hogy jöjjünk össze minden héten, és kezdjünk el beszélgetni, mert ahogy észrevette, elég sok színházi történet van a fejemben. Így is lett, aztán néhány hónap alatt kikerekedett az ötlet, hogy megpróbáljuk könyvbe önteni – idézte fel a színművész. Pár hete aztán, az Ünnepi Könyvhét szombat délutánján személyesen, hatalmas mosollyal az arcán dedikálta a róla szóló, Nem kell annyi pábijubi című könyvet, aminek címét is egy személyes története ihlette. – Nagyon sok dolguk volt a szüleimnek, külföldre is jártak, és azt gondolták, jó lesz, ha nevelőotthonban élek majd . Hetente egyszer hazalátogattam, aztán vasárnap este visszamentem. A gyerekek között akkoriban a swing volt a divatos. Az intézetben volt egy varázsszemes rádió, azon hallgattuk a táncdalokat, többek között a Pábijubit. Ez tulajdonképpen Glenn Miller In the Mood című száma volt. Tízéves korunkban a hálóteremben tanítottuk egymást táncolni. Az intézeti nap végén a fiúk még táncoltak, aztán takarodó előtt bejött a nevelőtanár, és elkiáltotta magát: „Elég volt a pábijubiból!” Innen lett a cím – fejtette ki Szombathy Gyula. A családi életéről viszonylag szűkszavúan ír a könyvben, ugyanakkor elmondása szerint nincs semmi titka. Háromszor nősült: az első felesége Poór Klára volt, a második pedig Halász Margit, akit egy szlovákiai vendégszereplés alkalmával ismert meg. Margittal tizenhat évig éltek együtt, és egy lányuk is született, Réka, aki három unokájuknak adott életet. Szombathy Gyula ráadásul ma már dédpapának is mondhatja magát. Most már dédunokám is van, Teodor, Dávid fia. Elég furcsa kimondani, hogy dédunokám van, de nagyon aranyos – fogalmazott a színművész. Szombathy Gyula Bánsági Ildikónak köszönhetően ismerkedett meg harmadik feleségével, Erzsébettel / Fotó: archívum Harmadik feleségével, Erzsébettel – akit ő csak Böbinek hív – aztán Bánsági Ildikónak köszönhetően találkozott először. – Akkoriban Böbi a Hármashatár-hegyen lakott a lányával, Andreával, már önálló asszonyként. Bánsági Ildikóék a szomszéd házba költöztek, szintén föl a hegyre. Egykorúak, összebarátkoztak, összejártak, sokat beszélgettek. Egyszer Ildikó azt mondta neki, hogy képzeld, Szombathy Gyula is elvált. Böbi pedig azt felelte: Tényleg? Hát ő imádja Szombathy Gyulát, mutassa be neki! Ildikó először tiltakozott, hogy ilyet nem lehet, mert így meg úgy, de végül csak összejött a dolog. Meghívtam Böbit a Pesti Színházba, az Arzén és levendula egyik előadására. A színészbejárónál kellett jelentkeznie a jegyért. Odamentem hozzá, és mondtam, hogy neki és a partnerének félre van téve a két jegy, máris hozom. Ő pedig azt mondta, egyedül jött. Azóta együtt vagyunk szeretetben – tette hozzá Szombathy Gyula. Szombathy Gyula