● news.bsdnet.hu

A forint megítélése túlságosan pozitívvá vált, és az árfolyam már erősebb annál, mint amit a magyar gazdaság fundamentumai indokolnak. Az 500 forintos euró forgatókönyve erős túlzás, miközben a következő években az uniós források és a befektetői bizalom új növekedési pályára állíthatják a magyar gazdaságot. A Klubrádió vendége volt Ifkovics Ábrahám, a HOLD elemzője, szerinte az elmúlt évek stagnálása nem tekinthető új normalitásnak, és akár nyolc éven belül az euró bevezetése is reális forgatókönyvvé válhat. Klubrádió: A választások óta Magyarország egyfajta bezzegország lett, ami leginkább a forint árfolyamán látszik. Én úgy érzem, hogy túl pozitív a forint megítélése, túl erős lett. Ifkovics Ábrahám: Jelentősen erősödött a forint: az előző évekhez képest a választások előtt még nagyjából 380 forint körül ingadozott az euró, azóta viszont már 350 alá is benézett. Ez a forinterő kezd kényelmetlenné válni a magyar exportszektor számára. Lehet még tere a forint további erősödésének, de a jelenlegi szintekről inkább felfelé lehet nagyobb mozgástér az euróval szemben. Az egyik nagy kérdés az, hogy az MNB mennyire hajlandó tolerálni ezt a nagyon erős forintot, különösen úgy, hogy az utóbbi hónapokban az infláció a korábbi évekhez képest szokatlanul alacsony (a felvétel megjelenése óta az MNB 25 bázisponttal csökkentette az alapkamatot). Még kérdéses, hogy mennyire szeretnének belenyúlni az árfolyamba. Olvastam egy véleményt, miszerint reálisan akár 500 forint is lehetne az euró, és akkor állna helyre egy olyan egyensúly, ami megfelelő a magyar gazdaságnak. Mit gondolsz erről? Szerintem az 500 forintos euró rendkívül erős túlzás. Az ilyen összehasonlításoknál nagyon fontos, hogy milyen bázisidőszakból indulunk ki, vagyis honnan kezdjük el nézni az inflációs különbözeteket. Magyarországon valóban nagyobb volt a béremelkedés és magasabb volt az infláció, mint Nyugat-Európában vagy az eurózónában. Ugyanakkor az is fontos, hogy mihez viszonyítunk. Ha például a 2000-es évektől indítjuk az összehasonlítást, akkor azt látjuk, hogy akkor nagyon erős volt a forint. Ha viszont 2010-től kezdjük, akkor egy olyan időszakból indulunk, amikor a forint már a 400-as szintekig gyengült. Ezért hosszú távú összehasonlításnál érdemes inkább egy hosszabb átlagot nézni, és nem egy-egy szélsőséges pillanatból kiindulni. Az én meglátásom szerint is a forint jelenleg valamivel erősebb annál, mint amit az inflációs folyamatok vagy az ország versenyképessége indokolna. A piac és a nemzetközi befektetők jelentős bizalommal fordultak a forint felé. Nemcsak magát a forintot, hanem a gazdaságpolitikát is egyfajta bizalmi szavazattal erősítették meg. Ennek eredményeként egyszerre csökkentek a magyar állampapírhozamok, miközben a forint jelentősen erősödött az euróval szemben. Ha az idei teljesítményeket nézzük, akkor a forint a dollárhoz viszonyítva a világ egyik legjobban teljesítő devizája. A forint mostantól euró, ha hiszünk a csatlakozásban Mindez ráadásul egy jelentős geopolitikai válság közepette történt, amely Magyarországot hagyományosan érzékenyen érinti, hiszen az energiahordozók nagy részét importáljuk. Ez átmenetileg gyengítette is a forintot: volt olyan időszak, amikor az euró árfolyama ismét 390 forint környékére emelkedett. A forint ereje mögött főleg a kamatkülönbözet áll Az egész devizapiac néha szinte szerencsejátéknak tűnik. Hogy lehet az, hogy a világ egyik legfejlettebb gazdasága, Japán, ma már nem olyan erős, mint korábban? Dél-Korea szintén rendkívül sikeres gazdaság, mégis jelentősen gyengült a valutája a dollárral és az euróval szemben az elmúlt években. A japán példa valóban nagyon érdekes, de nemcsak Japánra igaz ez, Dél-Korea és Tajvan esetében is hasonló jelenséget látunk. Ennek alapvetően két oka van. Az első, hogy ezeknek az országoknak a jegybankjai mesterségesen alacsonyan tartják a rövid kamatokat. Európában a rövid kamatok 2 százalék fölött vannak, Magyarországon még mindig körülbelül 6 százalék körül járnak, az Egyesült Államokban pedig 3 százalék felett. Japánban viszont még az 1 százalékot sem érik el. A másik ok, hogy ezek az országok nem a saját eszközeiket vásárolják meg az exporttal megszerzett dollárokból és eurókból. A külkereskedelmi többletből felhalmozott devizát nem viszik haza, hanem más országokban fektetik be magasabb hozam reményében. Magyarországon viszont a külföldi befektetők forintot vásárolnak, mert itt még mindig magasabb a kamatszint, és így körülbelül 6 százalékos hozamot tudnak elérni. Vagyis a nemzetközi spekulatív tőke a még mindig magas kamatkülönbözet miatt érkezik Magyarországra? Így van. A túl erős forint helyzetét a jegybank elsősorban kamatcsökkentéssel tudná kezelni. Ugyanakkor az előző évek inflációs hulláma után érthető, hogy az MNB óvatos akar maradni. Emellett az új kormány is szeretné ösztönözni a gazdaságot, de úgy, hogy közben elkerülje a túlfűtöttséget. Nagyon fontos tényező lehet az is, hogy az Európai Unióból ismét jelentős források érkezhetnek Magyarországra. Az eddig befagyasztott, nagyjából ötezer milliárd forintnyi támogatás a következő három-négy évben várhatóan megérkezik. Ez nemcsak pénzügyi értelemben jelent forintkeresletet, hanem valódi beruházásokat is generál. Vagyis reálgazdasági tőkeáramlás érkezik az országba, ami szintén erősíti a forintot. Vagyis egyszerre jelenik meg a forint erősödése és az a probléma, hogy ennek a gazdasági háttere még nem feltétlenül elég erős? Pontosan. Ezeknek a folyamatoknak csak akkor lesz valódi gazdasági tartalmuk, ha a beruházási cikluson keresztül termelékenységjavulást és versenyképességi előrelépést is eredményeznek. Jelenleg azonban a magas kamatok önmagukban nem garantálják a hosszú távú, fenntartható gazdasági növekedést. Az uniós támogatások ugyanakkor vissza nem térítendő források, amelyek tehermentesítik a költségvetést és növelik a GDP-t. Ennek multiplikátorhatása van: több pénz jut az alvállalkozóknak, magasabb béreket lehet fizetni, a lakosság többet fogyaszt, ami tovább élénkíti a gazdaságot. Fenntarthatatlan lehet a forint erősödése, már mindenki felült a vonatra A magyar gazdaság egyik legnagyobb problémája az volt, hogy miközben erőteljes béremelkedés zajlott, a beruházások szintje jelentősen visszaesett. Hiába próbálták az ázsiai befektetőket is bevonzani, ami igazán hiányzott, azok az európai uniós, vissza nem térítendő támogatások voltak. Ha ezek a források ismét beérkeznek, akkor az állam fokozatosan kivezethet bizonyos különadókat, illetve enyhíthet a vállalkozások terhein. Ma a vállalati energiaárak európai összehasonlításban rendkívül magasak Magyarországon, ami komoly versenyhátrányt jelent. Ha az energiaköltségek csökkennek, és a költségvetés helyzete is javul, akkor a vállalatok beruházási hajlandósága is érdemben növekedhet. Ekkor már visszatérhet a valódi, organikus gazdasági növekedés, és számos olyan strukturális problémát lehetne megoldani, amely az elmúlt években felhalmozódott. Alábecsülték az alkalmazkodóképességet A Hormuzi-szoros helyzete miatt végül nem alakult ki akkora probléma, mint amitől sokan tartottak. Most úgy tűnik, hogy a világ elfogadta: előbb-utóbb rendeződik a helyzet, még ha ez nem is lesz teljesen kiszámítható. Te is úgy látod, hogy a jelenlegi állapot furcsa módon nyugalmat hozott a piacokra? A tőzsdéken egyértelműen látszik a megnyugvás. Az olaj ára jelentősen visszaesett. A Brent típusú olaj több mint húsz százalékot esett a korábbi száz dollár fölötti szintekről, és volt olyan időszak is, amikor 130 dollár körül járt, miközben egyes előrejelzések már 200 dolláros olajárat sem tartottak elképzelhetetlennek. Az elemzők alábecsülték a világgazdaság alkalmazkodóképességét. Sokan azt jósolták, hogy nyárra elfogy az olaj, és leáll a világgazdaság. Ahogy telt az idő, azonban kiderült, hogy a gazdaság képes alkalmazkodni. Európában és Észak-Amerikában az emberek gyakorlatilag nem fogyasztottak kevesebb benzint, a keresletcsökkenés elsősorban Ázsiában jelent meg, főként az alacsonyabb hozzáadott értékű, kevésbé nyereséges iparágakban. A kieső mennyiséget pedig részben a tartalékokból sikerült pótolni. Végül kiderült, hogy a világgazdaság alkalmazkodóképessége nagyobb, mint korábban gondoltuk. Tulajdonképpen ugyanaz történt, mint Európában 2022-ben, amikor sokan attól tartottak, hogy nem lesz elegendő gáz, megfagyunk és súlyos recesszió következik. A piacok és a média gyakran hajlamosak túlértékelni a kockázatokat, miközben az emberek és a gazdaságok meglepően jól képesek alkalmazkodni. Korábban egyértelmű válasz volt arra a kérdésre, hogy melyik a világ legerősebb gazdasága: az Egyesült Államok. Ma is ez a helyzet? Alapvetően igen. Leginkább azért, mert a kínai gazdaság jelentős mértékben függ az Egyesült Államoktól. Az amerikai fogyasztó veszi fel azt a többletkapacitást, amelyet Kína megtermel. Kína önmagában nem tudná felszívni azt a hatalmas ipari kapacitást, amelyet kiépített, így végső soron az amerikai lakosság jelenti a kínai gazdaság egyik legfontosabb végpiacát. Kína leuralja az ipart és a nyersanyagpiacot – HOLD Minutes Ugyanakkor azt is látni kell, hogy bár az Egyesült Államok a leggazdagabb és nominálisan a legerősebb gazdaság, a fájdalomtűrő képessége jóval kisebb. Amikor például kitört a háború, a részvénypiacok 10–15 százalékot estek, és ez óriási nyomást helyezett a Trump-adminisztrációra. Már eleve nem voltak jók a népszerűségi mutatók, és egy jelentősebb tőzsdei korrekció politikailag rendkívül veszélyes helyzetet teremtett. Hiába a világ legerősebb hadserege, ha közben egy viszonylag kisebb részvénypiaci visszaesés is komoly politikai következményekkel járhat. Ez azt jelenti, hogy a világ annyira megváltozott, hogy ma már a tőkepiacok sokkal nagyobb szerepet játszanak a politikában, mint korábban? Pontosan. A vietnámi háború idején gyakorlatilag nem létezett érdemi kapcsolat a háborús események és a tőkepiacok mozgása között. Ma viszont nagyon erős az összefüggés. Ez részben azért van, mert a világ polgárainak egyre nagyobb része vált tőketulajdonossá. Sőt, már odáig jutottunk, hogy állami alapok és jegybanki vagyonok is egyre nagyobb mértékben vállalnak tőkepiaci kockázatot. Így a geopolitikára és az amerikai döntéshozatalra ma sokkal nagyobb hatással vannak az amerikai kötvény- és részvénypiacok. Tulajdonképpen ezek a piacok egyfajta kiegyensúlyozó mechanizmusként működnek, és bizonyos értelemben a mindenkori politikai vezetőket is korlátok közé szorítják. Európa lemaradt, de az innovációkból részesülünk A mesterséges intelligencia körül óriási a felhajtás. Megjelenik egy új vállalat, amely valamilyen módon kapcsolódik az AI-hoz, és azonnal szárnyalni kezd az árfolyama. Amerika ebben különösen élen jár. Szerinted ez egy újabb tőkepiaci buborék, vagy valódi változásról beszélünk? A gazdaság természetes működéséhez hozzátartoznak a konjunktúraciklusok és a tőkepiaci buborékok. Ez mindig is így volt. Láttuk a dotkomlufit a kétezres évek elején, korábban a bankrészvényeknél, de visszamehetnénk egészen a 17–18. századi Angliáig. Ugyanakkor a valódi innováció előbb-utóbb tényleges gazdasági hatást vált ki, amely alapvetően befolyásolja az emberek életminőségét. Ma már nagyjából tudjuk, hogy merre tart a világ, de azt még nem tudjuk, hogy végül mely vállalatok és mely országok lesznek a legnagyobb nyertesei. Jelenleg úgy tűnik, hogy Tajvan, Kína és az Egyesült Államok állnak a legjobb pozícióban, miközben Európa jelentős lemaradásban van. Ebből akár arra is lehetne következtetni, hogy Európába hosszú távon nem érdemes befektetni, hiszen minden fontos innováció Amerikában és Kínában történik. Lehetne így gondolkodni, de nem vagyok benne biztos, hogy ez a helyes következtetés. Valóban azt látjuk, hogy az amerikai részvénypiac hosszú távon felülteljesítette Európát, de ebből nem következik automatikusan, hogy Európában rosszabbul fogunk élni. Részesülünk az innovációkból: az iPhone-t is megkaptuk, az internetet is megkaptuk, és ugyanígy a mesterséges intelligencia eredményeit is használni fogjuk. Ezek az innovációk nemcsak az amerikai gazdaság termelékenységét javítják, hanem a miénket is. A fehérgalléros munkákban már ma is látszik a hatásuk, és ezeknek az új technológiáknak már most is érzékelhető termelékenységnövelő szerepük van. Magyarország helyzete még nehezebbnek tűnik. Az Európai Unión belül sem számítunk különösebben versenyképesnek, és számos mutatóban a sereghajtók közé tartozunk. Miben reménykedhetünk? Úgy gondolom, hogy az elmúlt néhány negyedév gazdasági stagnálása és fejlődésképtelensége egy átmeneti kisiklás volt, amely hosszú távon nem maradandó. Ha Magyarország képes kezelni azokat a problémákat, amelyek idáig vezettek, akkor visszatérhet a növekedési pályára. Ismét megjelenhetnek a beruházások, újra fenntartható reálbér-növekedés alakulhat ki, és a gazdaság visszatérhet egy normálisabb működéshez. Szerintem nem az elmúlt négy év volt a normalitás, hanem inkább egy zsákutca, amelyből most próbálunk visszafordulni. A kérdés inkább az, hogy az új pályán mennyire tudunk sikeresek lenni. A várakozásokat ugyanakkor érdemes visszafogni. Nem leszünk Ausztria három-négy éven belül. És euróval fogunk fizetni? Szerintem hat-hét-nyolc éves időtávon reális lehet az euró bevezetése. Az előző magyar gazdaságpolitika nem akarta az euró bevezetését, inkább a szuverenista megközelítésben hitt. Az elmúlt öt-hat évben azonban már nagyon korlátozott mozgástér maradt. Most részben az európai integráció felértékelődésére számítunk, részben pedig arra, hogy fennmaradjon a bizalom. Milyen árfolyamon legyen eurónk? És a bizalomnak rendkívül nagy szerepe van. Az elmúlt években többször láttuk, hogy ha az emberek hisznek valamiben, akkor az könnyen önbeteljesítő folyamattá válhat. Ha javul a hangulat, többet fogyasztanak az emberek, többet beruháznak a vállalatok, visszatér a külföldi tőke, és megérkeznek az európai uniós források, akkor egy erős önmagát erősítő folyamat indulhat el. Ez pedig visszaterelheti Magyarországot a korábbi gazdasági növekedési pályára. Ifkovics Ábrahám, a HOLD Alapkezelő elemzőjének írásait és szemléit itt böngészheted a HOLDBLOG-on. JOGI NYILATKOZAT A dokumentumban foglaltak nem minősülnek befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak, befektetési elemzésnek, az abban foglaltak alapján a HOLD Alapkezelő Zrt.-vel szemben igény nem érvényesíthető, azokért a HOLD Alapkezelő Zrt. felelősséget nem vállal.