● news.bsdnet.hu

A geopolitikai térképen nemcsak Ukrajnában és a Közel-Keleten láthatunk méretes puskaporos hordót, hanem az észak-atlanti szövetség is maga egy ilyen hordó. Donald Trump amerikai elnök az elmúlt napokban nyíltan fokozott nyomást gyakorolt a szövetségesekre, és egyenesen papírtigrisnek nevezte a NATO-t. A washingtoni adminisztráció dühét elsősorban az váltotta ki, hogy az európai szövetségesek látványosan méltatlankodnak, amikor az Irán elleni katonai akciók támogatásáról vagy a Hormuzi-szoros tengeri útvonalainak biztosításáról van szó. A helyzetet tovább élezi, hogy az Egyesült Államok már megkezdte európai és kanadai védelmi jelenlétének drasztikus leépítését, átcsoportosítva az erőforrásait az Indo-Csendes-óceáni térségbe. Trump világossá tette: Amerika nem fogja finanszírozni azoknak a védelmét, akik nem fizetnek be a közösbe. Ebben a feszült hangulatban érkezik a Fehér Házba Mark Rutte NATO-főtitkár , akinek küldetése kritikus fontosságú: el kell érnie, hogy a július 7-8-án esedékes ankarai NATO-csúcstalálkozó ne torkolljon nyílt szakításba. Mark Rutte nem ma kezdte a diplomáciai kötéltáncot. A korábbi holland miniszterelnököt a nemzetközi sajtóban régóta csak Trump-suttogóként emlegetik . A becenevet még a 2018-as viharos NATO-csúcson érdemelte ki, amikor Trump azzal fenyegetőzött, hogy az USA kilép a szövetségből . Rutte akkor egy zárt ajtók mögötti megbeszélésen mentette meg a helyzetet: nyilvánosan Trumpnak tulajdonította a sikert, amiért az európai vezetők növelni kezdték a védelmi kiadásaikat. Rutte most is hasonló pszichológiai fegyvertárhoz nyúlt. Útban Washington felé egy olyan privát üzenetet küldött az amerikai elnöknek, amit Trump büszkén osztott meg a Truth Social platformján. A levélben Rutte szó szerint ezt írta: A színfalak mögött kőkemény számháború zajlik. A szövetség tagállamai korábban megállapodtak egy rendkívül ambiciózus, 5 százalékos GDP védelmi kiadási célban. Ez a korábbi 2 százalékos elváráshoz képest hatalmas ugrás, és komoly belső ellenállást váltott ki az európai kontinensen. A belső feszültségek főbb gócpontjai: Eközben a csatatereken is kettős nyomás nehezedik a szövetségre. Miközben Ukrajna támogatása – a havi 30-35 ezer fős orosz veszteségek ellenére – folyamatos utánpótlást igényel fegyverekből, a Közel-Keleten az amerikai-izraeli csapások után eszkalálódott iráni konfliktus teljesen leköti Washington figyelmét. A NATO-diplomácia világa nemcsak száraz statisztikákból és katonai stratégiákból áll, hanem gondosan megkomponált színház is egyben. A Trump és Rutte közötti dinamika tökéletesen kirajzolódott a korábbi, januári davosi Világgazdasági Fórumon rendezett kétoldalú találkozójukon is, ahol Trump kamerák előtt dicsérte a főtitkárt, sőt, még Grönland esetleges megvásárlását is viccesen szóba hozta. Rutte taktikája az, hogy elárassza a Trump-adminisztrációt olyan táblázatokkal és adatokkal, amelyek azt bizonyítják, hogy a védelmi terhek elosztása végre valóban kezd eltolódni, és Európa felébredt. A mostani washingtoni látogatásán Rutte egyébként nemcsak Trumppal, hanem Pete Hegseth védelmi miniszterrel és Marco Rubio külügyminiszterrel is egyeztet, hogy bebiztosítsa a szövetség túlélését.