● news.bsdnet.hu

Az április 12-i országgyűlési választásokon a 7 527 742 fő választópolgárból 5 988 778 fő döntött úgy, hogy él választójogával és adta le szavazatát. Az országos listákra leadott voksokat tekintve 3 385 890 (53,18%) fő adott bizalmat a Tisza Párt nak, 2 458 337 (38,61%) fő gondolta úgy, hogy a Fidesz-KDNP pártszövetség a biztos választás, míg a Mi Hazánk listája 358 372 (5,63%) szavazatot kapott. Rajtuk kívül indult még – ám a parlamentbe végül nem jutott be – a Demokratikus Koalíció (70 298 szavazat, 1.10 %) , valamint a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (51 965, 0,82 %) . A magyar választási rendszer alapján viszont a Tisza Párt a kétharmadot is meghaladó többséget szerzett a törvényalkotásban. A tiszások extázisban törtek ki, s e nagy győzelem hatása alatt már szinte a választásokat követő napokban megjelent a közbeszédben: azonnal le kell váltani a fideszes önkormányzati vezetőket is! Mindezt alapozzák az így gondolkodók a „történelmi” felhatalmazásra, de akadtak szép számmal olyanok is, akik szerint az „ország kétharmada” leszavazta a Fidesz-KDNP-t. Ezen lelkes tömeghez csatlakozott nemrég a debreceni közgyűlés két tagja, az immár bukott balos összefonódás utolsó mohikánjai: Madarasi István és Mándi László , az Összefogás a Cívisvárosért képviselői. Ez már önmagában is beszédes. De az előterjesztés indoklása még ennél is gyengébb. Az már eleve nonszensz, hogy az egykori MSZP-s Madarasi és a momentumos Mándi az 5 perc hírnévért felül a tiszás szeretetáradat lincshangulattal megpakolt vonatára. De az előterjesztésüket azzal indokolni, hogy – finoman szólva is megmosolygtató. Persze az indokukat azzal igyekeznek erősíteni, hogy helyi szinten a fentieknél nagyobb arányban maradtak alul a Fidesz által jelölt debreceni képviselők. Ezzel a logikával kapcsolatban csupán két gondolatom van: