● news.bsdnet.hu

A köztársasági elnök tisztségétől való megfosztását az Alaptörvény jogsértéshez köti, nem közvélemény-kutatásokhoz, aktivista jogászok bosszúnyilatkozataihoz vagy aktuális politikai narratívákhoz – mutatott rá az Origo megkeresésére Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég tudományos igazgatója a Tisza által benyújtott alaptörvény-módosítások kapcsán. Ahogy arról beszámoltunk , a miniszterelnök az Országgyűlés hétfőre összehívott rendkívüli ülésén bejelentette, hétfőn a Parlamentben bejelentette: megindítják a Tisztítótűz-műveletet, amelynek keretében kezdeményezik Sulyok Tamás köztársasági elnöki megbízatásának megszüntetését. Az erről szóló alaptörvény-módosítás tervezetét a kormány már nyilvánosságra is hozta, amely szerint a jelenlegi államfő mandátuma a módosítás hatályba lépését követő napon megszűnne. A törvénytervezetben a döntést azzal indokolják, hogy „a hivatalban lévő köztársasági elnök működésével kapcsolatban súlyos bizalomvesztés állt be a társadalom részéről.” Ifj. Lomnici Zoltán azonban leszögezte: a köztársasági elnök megbízatása 5 évre szól, és csak meghatározott okokból szűnhet meg: lejárat, halál, lemondás, összeférhetetlenség kimondása, vagy a tisztségtől való megfosztás. Utóbbi pedig nem pusztán politikai döntés: Az eljárás érdemi részét pedig az Alkotmánybíróság folytatja le bírói jellegű eljárásban, és csak akkor foszthatja meg tisztségétől az elnököt, ha megállapítja a közjogi felelősséget – ez a mechanizmus pedig a kifejezetten az elnök politikai függetlenségét és az intézmény stabilitását hivatott védeni a mindenkori parlamenti többség pillanatnyi akaratától. Az alkotmányjogász felhívta a figyelmet arra is, hogy – Ha a parlamenti többség egyszerűen „bizalomvesztésre” hivatkozva módosíthatja az Alaptörvényt egy konkrét személy ellen, akkor az elnök intézménye elveszti semleges, a mindennapi politikán felüli jellegét. A javaslat célzott, egyéni hatályú átmeneti rendelkezés. Vagyis még ha bele is foglalják az Alaptörvénybe, az „alkotmányon kívüli megoldás” szellemében történik –  magyarázta, majd hangsúlyozta: – Az elnök vétójoga, Alkotmánybírósághoz fordulási joga vagy nemzetegység-kifejező szerepe kiüresedhet, mert az elnök érdeke lesz, hogy ne ütközzön a többséggel. Ez ellentétes a hatalommegosztás és a jogállamiság elvével – magyarázta. A Tisza-kormány ezen döntése ugyanakkor nemzetközileg is aggályos. Ifj. Lomnici Zoltán szerint ugyanis az ilyen célzott, az elnök függetlenségét gyengítő lépés ellentétes az EUSZ 2. cikkében rögzített jogállamiság-elvvel és a hatalommegosztás követelményével. Az európai gyakorlatban az államfői tisztség stabilitását és semlegességét általában erős garanciák védik éppen azért, mert az elnök gyakran ellensúlyozó, nem pusztán végrehajtó szereplő. A magyar javaslat gyengítené ezt az egyensúlyt. Ifj. Lomnici Zoltán kérdésünkre kitért arra is, hogy a Tisza Alaptörvény módosítását célzó javaslata 12 évben maximálná az országgyűlési képviselői mandátumok időtartamát. A tervezet értelmében egy politikus összesen legfeljebb három, négyéves cikluson keresztül tölthetné be a tisztséget. – Demokratikus és alkotmányjogi szempontok szerint is erősen vitatható a javaslat – vélekedett az alkotmányjogász, ugyanis szerinte elsősorban a népszuverenitás elve alapján a közhatalom forrása a nép, amelyet választott képviselői útján gyakorol. A választók döntési szabadságát mesterségesen korlátozni – hogy „ne dönthessenek korlátlanul” ugyanazon képviselő újraválasztásáról – ellentétes a képviseleti demokrácia logikájával. – emelte ki. Az alkotmányjogász szerint a 12 éves mandátumkorlát nemcsak a választók döntési szabadságát szűkítené, hanem azoknak a politikusoknak a választhatóságát is korlátozná, akiket a választópolgárok továbbra is támogatnának. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az ilyen alapjogi korlátozásoknak szükségesnek és arányosnak kell lenniük. Ifj. Lomnici Zoltán szerint kérdéses, hogy a politikai megújulás általános célja önmagában elegendő indok-e arra, hogy tapasztalt és népszerű képviselőket kizárjanak a választásokból. Felhívta a figyelmet arra is, Európában szinte sehol nincs olyan szabály, amely meghatározott idő után megtiltaná a parlamenti képviselők újraválasztását. A választók általában annyiszor küldhetnek valakit a parlamentbe, ahányszor akarják. Mandátumkorlát inkább államfőknél vagy más végrehajtó hatalmi tisztségeknél fordul elő, nem pedig parlamenti képviselőknél. Ezért a Tisza javaslata európai összevetésben inkább kivételnek számítana, mint általános gyakorlatnak.