● news.bsdnet.hu

Új nyugdíjpénztári kalkulátort tett közzé  a Magyar Nemzeti Bank. Az eszköz célja, hogy pontosabb képet adjon arról, milyen nyugdíjcélú megtakarításra lehet szükség a jelenlegi gazdasági környezetben, és mekkora összeggel érdemes számolni azoknak, akik időben szeretnének felkészülni az aktív évek utáni időszakra. A kalkulátort a Portfolio is kipróbálta. Az eszköz két irányból közelíti meg a nyugdíjcélú megtakarítások kérdését: Ha a számítás során havi 100 ezer forintos nyugdíj-kiegészítéssel számolunk, amelyet a felhasználó a lehető leghosszabb ideig szeretne igénybe venni nyugdíjas évei alatt. A jelenlegi, 262 ezer forintos átlagnyugdíj alapján ez összesen havi 362 ezer forintos időskori jövedelmet jelentene. A kalkulátor ugyanakkor egy fontos korlátot is tartalmaz: a járadékfizetés időtartama legfeljebb 20 évre állítható be. Ennél hosszabb időszakkal az eszköz nem számol. Ez azt jelenti, hogy egy 65 éves korban nyugdíjba vonuló megtakarító esetében a kívánt havi összeg legfeljebb 85 éves korig lenne biztosítható, ezt követően pedig a felhalmozott vagyon akár teljesen kimerülhet. Mindez azért érdemel figyelmet, mert a 85 éves kor ma már korántsem számít rendkívüli életkornak. Egyre többen élnek ennél jóval tovább, így a nyugdíjcélú megtakarítások tervezésekor nem mellékes kérdés, hogy a félretett összeg meddig nyújthat tényleges pénzügyi biztonságot. A kalkulátor logikája első ránézésre egyszerű. A szükséges nyugdíjkori megtakarítást a kívánt járadék és a felélési időszak szorzataként határozza meg. Havi 100 ezer forintos kiegészítés és 20 éves, vagyis 240 hónapos járadékfizetési időszak esetén ez 24 millió forintos célösszeget jelent. A számításból ugyanakkor az következik, hogy a nyugdíjba vonulást követően a felhalmozott vagyon már nem termel további hozamot, vagyis a rendszer a megtakarítás fokozatos felélésével számol. A kalkulátor használatakor egy másik fontos részletre is érdemes figyelni. A megcélzott járadék összege nominális értelemben értendő, nem pedig mai vásárlóerején számolva. Másként fogalmazva: valóban biztosítható havi 100 ezer forint kifizetése a nyugdíjas évek alatt, ám korántsem mindegy, hogy ez az összeg évtizedek múlva mennyit ér majd. Az eredmények ugyanakkor transzparensen jelzik az infláció hatását. A kalkulátor az MNB középtávú várakozásának megfelelő, évi 3 százalékos pénzromlással számol, és azt is megmutatja, hogy a megcélzott járadék reálértéken, vagyis inflációval korrigálva mekkora vásárlóerőt képviselhet majd. A felhasználó így eldöntheti, hogy egy jövőbeni, nominálisan 100 ezer forintos kiegészítést tart elegendőnek, vagy azt szeretné elérni, hogy ez az összeg mai értéken is 100 ezer forintnak feleljen meg. A két megközelítés között jelentős különbség lehet, különösen a fiatalabb megtakarítók esetében. Minél több év van még hátra a nyugdíjig, annál nagyobb összeget kell félretenni ahhoz, hogy a jövőbeni járadék a mai vásárlóerejét is megőrizze. A számítások azt mutatják, a havi 100 ezer forintos nyugdíj-kiegészítésnek az eléréséhez életkortól függően jelentősen eltérő megtakarítási erőfeszítésre lehet szükség, különösen akkor, ha a cél nem pusztán a nominálisan 100 ezer forintos járadék, hanem annak vásárlóerejének megőrzése is. A kalkulátor alapesetben évi 4 százalék körüli befektetési hozammal számol. A kalkulátor szerint egy jelenleg 40 éves megtakarító nominálisan havi 100 ezer forintos nyugdíj-kiegészítést érhet el, ha 65 éves koráig minden hónapban mintegy 28 100 forintot helyez el önkéntes nyugdíjpénztári számláján. A modell nemcsak az elérhető állami támogatással számol, hanem azt is feltételezi, hogy a megtakarító időről időre emeli befizetéseit, ezzel ellensúlyozva a pénzromlás hatását. A kalkulátor alapértelmezett beállítása szerint a havi befizetések évente 3 százalékkal növekednek. Ennek megfelelően a kezdeti 28 100 forintos megtakarítás a második évtől már közel 28 900 forintra emelkedik, és a szükséges befizetés ezt követően is fokozatosan nő a teljes megtakarítási időszak alatt Egészen más eredmény adódik azonban akkor, ha a cél nem pusztán a nominálisan 100 ezer forintos járadék elérése, hanem annak mai vásárlóerejének megőrzése is. Ebben az esetben ugyanennek a 40 éves megtakarítónak már közel havi 62 ezer forintot kellene félretennie. A különbség jól mutatja, milyen jelentős hatással van a hosszú távú pénzügyi tervezésre az infláció figyelembevétele: korántsem mindegy, hogy egy jövőbeni névleges összeg elérése a cél, vagy annak biztosítása, hogy az évtizedek múlva is ugyanakkora vásárlóerőt képviseljen, mint ma. A kalkulátor másik fő funkciója a kérdést a megtakarító szemszögéből közelíti meg. Ebben az esetben nem a kívánt nyugdíj-kiegészítés összegét kell megadni, hanem azt, hogy a felhasználó mekkora összeget tud vagy hajlandó havonta félretenni. Az eszköz ez alapján becsüli meg, mekkora vagyon halmozódhat fel a nyugdíjba vonulás időpontjára, és ebből milyen nagyságú járadék finanszírozható. A számítások azt mutatják meg, hogy egy jelenleg 40 éves megtakarító mekkora lejárati egyenlegre számíthat különböző havi befizetések – például 20 vagy 30 ezer forintos megtakarítás – mellett. A portál a várható éves hozamot 4,61 százalékra emelte, abból kiindulva, hogy a kalkulátor által feltételezett infláció évi 3 százalék, miközben az önkéntes nyugdíjpénztári befektetések az MNB 20 évre visszatekintő adatai szerint 2006 és 2025 között átlagosan évi 1,61 százalékos reálhozamot értek el. Tehát a módosított feltételezés nem optimista forgatókönyvre épül, hanem a nyugdíjpénztárak hosszú távú historikus teljesítményéből indul ki. Ez közelebb vihet annak megértéséhez, hogy a jelenlegi befizetésekből mekkora nyugdíjcélú vagyon épülhet fel a következő évtizedekben. A számítások egyik legfontosabb tanulsága, hogy a nyugdíjcélú megtakarításoknál az idő önmagában is jelentős értéket képvisel. Minél korábban kezd valaki félretenni, annál hosszabb ideig dolgozhat számára a kamatos kamat hatása, és annál több adójóváírást gyűjthet össze. Ennek eredményeként ugyanaz a célösszeg jóval kisebb saját befizetéssel is elérhető. A korábban bemutatott, 24 millió forintos lejárati egyenleg példájánál maradva az MNB kalkulációja szerint egy jelenleg 20 éves megtakarítónak a futamidő során elegendő a végösszeg 36,6 százalékát saját forrásból befizetnie. A fennmaradó 63,4 százalékot a befektetési hozamok és az igénybe vett adójóváírások adják össze. Ugyanez a helyzet már jóval kedvezőtlenebb egy 40 éves korban induló megtakarító számára. Ebben az esetben a lejárati egyenleg 53,6 százalékát saját befizetésekből kell előteremteni, miközben a hozamok és az adójóváírások együttesen 46,4 százalékkal járulnak hozzá a végső összeghez. A kalkulátor egyik hasznos újítása, hogy nem kizárólag a felhasználó által megadott hozamfeltételezésekkel dolgozik. Az egyes nyugdíjpénztári portfóliók múltbeli teljesítményét is figyelembe veszi, és ezek alapján külön-külön megmutatja, mekkora megtakarítás szükséges egy adott célösszeg eléréséhez, illetve mekkora vagyon halmozódhat fel meghatározott havi befizetések mellett. A legalább 20 éves múltra visszatekintő portfóliók közül az Allianz Kockázatvállaló portfólió teljesített a legjobban, évi 9,88 százalékos átlagos hozammal. A második helyen a Bizalom (7,74 százalék), a harmadikon pedig az OTP egyik portfóliója (7,63 százalék) végzett. A számok ugyanakkor óvatos értelmezést igényelnek. Nemcsak az számít, melyik pénztárat választja a megtakarító, hanem az is, hogy azon belül melyik portfólióba lép be. Emellett az MNB is hangsúlyozza: a múltbeli hozamok semmilyen garanciát nem jelentenek a jövőbeni teljesítményre. A kalkulátor nemcsak a várható hozamokkal, hanem az egyes pénztárak költségterheivel is számol, ami érdemben befolyásolhatja a végeredményt. Emiatt a pusztán hozamalapú rangsorhoz képest némileg átrendeződik a mezőny. Kiszámolták azt is, hogy egy jelenleg 40 éves megtakarítónak mekkora havi befizetést kell vállalnia ahhoz, hogy nyugdíjasként 20 éven keresztül havi 100 ezer forintnyi, mai értéken számított nyugdíj-kiegészítést vehessen fel. Az Allianz Kockázatvállaló portfóliója ebben az összevetésben is megőrizte vezető pozícióját: a cél eléréséhez havi mintegy 34 200 forintos megtakarítás szükséges. A második helyen a Bizalom Dinamikus portfóliója végzett, körülbelül 45 500 forintos havi befizetési igénnyel. A harmadik helyre ugyanakkor már nem az OTP, hanem a Generali Eldorado Business portfóliója került. Ez arra utal, hogy a kedvezőbb költségszerkezet bizonyos esetekben képes ellensúlyozni a hozamokban mutatkozó különbségeket, így a végső eredményt nem kizárólag a befektetési teljesítmény határozza meg. (Borítókép: A Magyar Posta megkezdte kézbesíteni a februári dupla nyugdíjat. Fotó: Bodnár Boglárka / MTI)