● news.bsdnet.hu

Úgy tűnik, olyan napokat élnek a magyar élelmiszeripar nagyjai, hogy ha meglátnak egy HVG-s újságírót, gyorsan beleszaladnak egy kisebb PR-katasztrófába. Legutóbb épp az élelmiszer-gazdaságért felelős államtitkár magyarázta, hogy érdemes több sertéshúst enni, mert ettől lesz „egészséges erekció, pattogó petefészek tüszőkkel” , előtte nem sokkal pedig pont én voltam ott az eseményen, ahol a Master Good ügyvezetője azt mondta, leállítják a gyárépítésüket, ha nem hozhatnak be vendégmunkásokat. Amikor ezt a mondatot felkapták, olyan felháborodáshullámot indított el, mely végén a Master Good már egész más dolgokkal is bekerült a hírekbe. Egy kommunikációs szakértőnek kellene elemeznie azt, hogyan képes egy amúgy korrekt módon és átgondoltan kommunikáló vállalat belezavarni saját magát egy olyan PR-katasztrófába, amelynek az a vége, hogy magyarázniuk kell, igenis elmehetnek a dolgozóik wc-re egyetlen engedéllyel . De én most visszatérnék az eredeti állításukra, amivel szintén nagyon fontos foglalkozni: hogy nincs az országban elég munkaképes ember, aki el is vállalná az ilyen fajta szalagmunkát. A téma először még 2023-ban került elő igen hangsúlyosan, amikor Orbán Viktor arról beszélt, hogy egy-két éven belül 500 ezer új dolgozóra van szüksége az országnak, és ezt döntően a magyar munkaerő-tartalék bevonásával szeretné megoldani. Azt most hagyjuk is, hogy az egy-két év azóta eltelt és az ígéretből nem lett semmi, az sokkal érdekesebb volt, hogy könnyedén ki lehetett számolni: eszerint minimum 200-300 ezer vendégmunkásról lenne szó, annyira kevés a munkára fogható magyarországi emberállomány. De hogy is számolják ezt ki? A KSH néhány éve elkészített egy érdekes statisztikát arról, hogy a gazdaságilag nem aktívak közül ki számít potenciális munkaerő-tartaléknak. A legfrissebb, 2026. első negyedévi adatok szerint ők 312 ezren vannak. Ebbe a számba beletartozik (Fontos részlet, hogy az a kicsit több, mint 100 ezer ember, aki a szülés után nem ment még vissza a munkahelyére, de van hely, ahova visszaveszik majd, foglalkoztatottnak számít, tehát ezeknél a pontoknál nem rájuk kell gondolni.) Ezt a KSH megyei bontásban is közzéteszi, most épp így néz ki: Vagyis az elvileg még munkára fogható 312 ezer emberből 84 ezren élnek Budapesten és a főváros közelében, 139 ezren Kelet-Magyarországon, a Dunántúlon pedig 89 ezren – utóbbiak közül majdnem 35 ezren a környék két legszegényebb megyéjében, Baranyában és Somogyban. Jól látszik a térképen, hogy a Dunántúl szerencsésebb megyéiben majdnem mindenki dolgozik, aki szeretne és/vagy képes rá, Budapest környékén van lehetőség még többeket mozgósítani, keleten pedig – azon belül is kiemelkedően Északkelet-Magyarországon – még bőven vannak olyanok, akik dolgozhatnának, ha volna hol, vagy ha olyan fizetést kínálnának a cégek, amiért már egy nagyobb ingázást, akár három műszakos munkarendet is megérné bevállalni.