● news.bsdnet.hu

Bár 2026 eddig kifejezetten száraz évnek bizonyul, Budapesten egyetlen 100 négyzetméteres tetőfelületű családi házról így is több mint 7 ezer liter csapadékvizet lehetett volna felfogni az év eleje óta - a közleményben számoltak alapján. Ennyi víz akár 100-150 frissen ültetett fa egyszeri öntözésére is elegendő lenne.Egy 20 000 négyzetméteres bevásárlóközpont tetejéről pedig már több mint egymillió liter értékes esővizetlehetett volna megtartani és később hasznosítani, például a városi zöldfelületek öntözésére és fenntartására. Hasonló logikára épül a szivacsváros-koncepció is, amely a napokban bejelentett vízügyi akcióterv egyik kulcseleme. Ahogy egy szivacs magába szívja és fokozatosan leadja a vizet, úgy működnek a jövő városai: a csapadék a zöldfelületekben, tárolórendszerekben vagy a felszín alatti infrastruktúrában marad. Az egymásra épülő rendszerek hálózatában helyet kapnak az esőkertek, a szikkasztó és tároló megoldások, a zöld, sőt a kék-zöld tetők, illetve az újragondolt vízelvezetési infrastruktúra is. Kutatásokszerinta természetalapú szivacsváros-megoldások a csapadékvíz-visszatartásban jellemzően 50-80%-os hatékonyságot érnek el, míg egyes jól tervezett rendszerekben a visszatartás mértéke akár a 90%-ot is megközelítheti. Ez valóságos láncrekaciót indít el a városban: a megtartott víz segítségével több és ellenállóbb növényzet alakul ki, ennek köszönhetően javul a városi mikroklíma, tehát csökken a hőszigethatás, vagyis alacsonyabbak lehetnek a nyári csúcshőmérsékletek. A zöldfelületek növekedése a levegőminőségre is hat, a növényzet és a nedvesebb környezet több szállóport és szennyeződést képes megkötni. Így a víz helyben tartása végső soron nemcsak vízgazdálkodási kérdés, hanem a városi élhetőség és egészségminőség kulcsa. „Amikor a csapadékvizet egyszerűen elvezetjük, valójában háromszor fizetünk rá: túlterheljük a csatornarendszert, növeljük a villámárvizek okozta károk kockázatát, és elveszítjük azt az értékes erőforrást, amelyet öntözésre, hűtésre vagy akár épületek működtetésére is használhatnánk” – magyarázzaRimanóczy Géza, a Wavin magyarországi ügyvezetője. “Az ötvenes évek óta évtizedek mentek arra rá, hogy kitoljuk a városokból a zöldfelületeket, most pedig elkezdtük visszalopkodni ezeket” – mondta elCserna Hajnalka, a Főkert üzemvezetője és faápoló szakértőjea Wavin vodcast városi klímarezilienciával foglalkozó epizódjában. A „visszalopkodás” nem csak parkok telepítése és fák ültetése formájában valósulhat meg, hanem olyan innovációk segítségével is, mint az ún. kék-zöld tetők. A Magyarországon is elérhető rendszerben például a „zöld”, füvesített vagy beültetett tetőszint alatt, attól egy szűrőréteggel elválasztva egy „kék” víztározó réteg kap helyet, amit vízzáró réteg választ el a tetőszerkezettől. A tetőből így okos, intelligens eszközökkel vezérelhető víztározó válik, mely kb. 70–97%-os csapadék-visszatartási arányra képes. Sőt, hő és hangszigetelőként is funkcionálhat, 4 fokkal csökkenti az épületekben a hőmérsékletet, és akár 10 decibellel képes csökkenteni az utcáról beszűrődő zajt. A rendszer ráadásul az időjárási előrejelzések, illetve a tetőn tárolt víz mennyisége és hőmérséklete alapján a lehető leghatékonyabban használja fel az értékes esővizet. A vizet nem csak a tetőn, hanem a talajban is tárolhatjuk. Prága egyik lakónegyedében például a közelmúltban telepítettek 214 ezer liter kapacitású csapadékvíz-visszatartó és -tároló rendszert, mely a lehulló esővizet összegyűjti, majd visszajuttatja a természetes vízkörforgásba - áll a közleményben. A lakóépületek mellett esővíz-aranybányák lehetnek az ipari létesítmények is: a Nissin Foods kecskeméti gyára például 5400 négyzetméter tetőfelületről és 3000 négyzetméter útfelületről gyűjti és szikkasztja el a talajba az esővizet - írják. A csapadékvíz visszatartással foglalkozó iparág rohamléptékkel fejlődik. a Wavin például olyan digitálisan szabályozható esőkert megoldás bevezetésén dolgozik, mely egy felhőalapú platform segítségével, időjárás-előrejelzési adatok alapján képes optimalizálni a föld alatt található szikkasztó-víztározók kapacitáskihasználását és az öntözőrendszerek működését, így az utca képes lesz “saját magát megöntözni”.