● news.bsdnet.hu

– Van egy mondat, amely elsőre technikainak hangzik: egyszerűsíteni kell az adórendszert, ki kell vezetni az ágazati különadókat, meg kell szüntetni az ár- és kamatsapkákat, fel kell számolni a fosszilis energiahordozók támogatását. Az Európai Bizottság országspecifikus ajánlásainak nyelvén ez így hangzik: „torzító hatások csökkentése”, „monetáris transzmisszió”, „verseny”, „egyszerűsítés” – írta közösségi oldalán György László, egyetemi docens. Jelezte: a mostani magyar gazdaságpolitikai modell egyik lényege éppen az volt, hogy a munkát és a vállalkozásokat terhelő adókat csökkentette, miközben a válságok költségeinek egy részét nem közvetlenül a családokra terhelte rá. – Ezt nem mi mondjuk, hanem a fejlett országokat tömörítő nemzetközi szervezet, az OECD, amely szerint Magyarországon csökkentek 2010 óta a legnagyobb ütemben a munkára rakódó adóterhek – emlékeztetett. A magyar adórendszer alapja nem bonyolult: A fedezetet három dolog adta: Ezért nem mindegy, mit jelent, amikor az Európai Bizottság az ágazati különadók kivezetését kéri. Papíron ez adóegyszerűsítés. A valóságban viszont azt is jelentheti, hogy a bankok, energiacégek, kereskedelmi láncok és telekommunikációs cégek terhei csökkennek – miközben a kieső bevételt valahonnan pótolni kell. És ha nem ők fizetik meg, akkor ki? – Senkinek ne legyen kétsége afelől: a nagy nemzetközi tanácsadó cégek már megjelentek a magyar vállalkozásoknál, hogy segítsenek a vagyonuk elrejtésében, külföldre helyezésében, ahogyan ez egyébként kivétel nélkül mindenhol történt korábban, ahol vagyonadót vezettek be.Ugyanez igaz az ár- és kamatsapkákra is – írta György László. Az Európai Bizottság szerint ezek torzítanak. Ez részben igaz: minden válságkezelő eszköz beavatkozás a piaci folyamatokba. Az is igaz, hogy válság idején a „tiszta piac” gyakran nem a fogyasztót védi, hanem azt, akinek nagyobb az alkuereje. A kiskereskedelemben például nem elég azt nézni, hogy egy külföldi tulajdonú lánc Magyarországon milyen eredményt mutat ki. Egy multinacionális vállalatcsoportnál a profit sok csatornán mozoghat: beszerzési árakon, logisztikai díjakon, márkahasználati díjakon, finanszírozáson, informatikai és menedzsmentszolgáltatásokon keresztül. – Készítettem arra vonatkozó becslést, hogy amikor egy megnevezni nem kívánt nemzetközi lánc több mint húszmilliárdos veszteséget mutat ki Magyarországon, feltételezhetően még így is nyereséges, hiszen 40-120 milliárd forint között lehet az az összeg, amelyet belső elszámolóárakon más országba helyez át. Vagyis a magyar leányvállalat kimutatott vesztesége önmagában nem bizonyítja, hogy a magyar piacon keletkező jövedelem valóban eltűnt. Lehet, hogy csak máshol jelenik meg a cégcsoporton belül. Ezért az árrésstop, az ársapka vagy a különadó nem pusztán „piacellenes beavatkozás”. Sok esetben fogyasztóvédelmi, jövedelempolitikai és nemzeti alkupozíciós eszköz is. Például arra, hogy növeljük a hazai kerskedelmi láncok polcain a magyar termékek arányát – emelte ki. Szerinte ugyanez a helyzet az energiával. Természetesen Magyarországnak érdeke az energiaellátás diverzifikálása. Minél több forrás, minél több útvonal, minél több technológia áll rendelkezésre, annál nagyobb a mozgásterünk. Ez nem vita tárgya. A kérdés az ütem, az ár és a társadalmi következmény. Ha a rezsivédelmet gyorsan kivezetik, az nem elméleti kérdés lesz a családoknak, hanem havi számla. Ha a különadókat kivezetik, az nem egy brüsszeli táblázatban keletkező korrekció lesz, hanem költségvetési lyuk. Ha az ár- és kamatvédelmi eszközöket megszüntetik, az nemcsak monetáris transzmisszió, hanem a családi malacperselyen ütött lyuk is. Persze, ha úgy alakítják át, hogy a sérülékenyebb családoknak továbbra is kedvezzen, akkor igazságosabb lesz a rendszer, de a kárvallottjai akkor sem fognak örülni. Ebből a rezsivédelem önmagában mintegy 800 milliárd forintos védelmet jelentett egy évben. A különadók nagyságrendje pedig több ezermilliárdos bevételi lábat jelent. Ez együtt, nagyjából négymillió háztartással számolva, családonként átlagosan évi 750 ezer forintos nagyságrend. Ez nem absztrakt közgazdasági vita. Ez a magyar családok éves mozgástere. Ez a fogyasztás, a megtakarítás, a lakhatás, a gyermeknevelés és a biztonság kérdése. György László szerint érdemes látni a nagyobb képet is. Brüsszelben a nagyvállalati lobbi soha nem volt erősebb, mint ma. A legnagyobb szereplők évről évre százmillió eurós nagyságrendben költenek arra, hogy befolyásolják az uniós szabályalkotást. A Corporate Europe Observatory és a LobbyControl jelentése szerint a legnagyobb brüsszeli lobbisták összesített éves kiadása 382 millió euróra nőtt 2025-ben, ami 2020-hoz képest csaknem 49 százalékos emelkedés. – Ez nem összeesküvés-elmélet. Ez a rendszer működése. Amikor a közgazdászok a piac „láthatatlan kezére” hivatkoznak és „versenyt” valamint a „torzító hatások csökkentését” követelik, éppen csak ezt a lobbitevékenységet hagyják figyelmen kívül. A vállalatok azért lobbiznak, mert a szabályozás pénzt ér. – A magyar gazdaságpolitika következő nagy vitája nem pusztán technikai vita lesz. Nemcsak arról fog szólni, hogy milyen adónem marad, milyen ársapka megy, milyen energiaszabály változik. Hanem arról, hogy Magyarország továbbra is a családok, a munkából élők és a hazai vállalkozók oldalán szervezi-e meg a gazdaságpolitikáját, vagy átengedi a döntést azoknak, akiknek nagyobb a brüsszeli lobbiköltségvetése – ismertette. Az elmúlt korszak jólétnövekedését nem a szél fújta össze. Családok és vállalkozók kemény munkája kellett hozzá. Foglalkoztatásbővítés kellett hozzá.Adócsökkentés kellett hozzá. Családpolitika kellett hozzá. Rezsivédelem kellett hozzá,éss olyan gazdaságpolitika kellett hozzá, amely nem automatikusan a legerősebb piaci szereplő oldalára állt. – A szimbolikus kérdéseken túl ez lesz a következő évek valódi, háromezer milliárd forintos kérdése Magyarországon: kié legyen a gazdaságpolitika – a családoké vagy a lobbierősebb nagyvállalatoké? Szakmai szinteken e két véglet között számos színárnyalat különböztethető meg. Szakmailag izgalmas idők elé nzünk – tette hozá György László.