● news.bsdnet.hu

A Nemzetközi Energiaügynökség szerint Délkelet-Ázsiának a megújulókra és az atomenergiára kell támaszkodnia a jövőbeli válságok elkerüléséhez. Délkelet-Ázsiának sürgősen át kell alakítania az energiapolitikáját, mivel a fosszilis tüzelőanyagoktól való erős függőség és az emelkedő importköltségek súlyos kockázatot jelentenek a régió gazdaságára. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint a megújuló energiaforrások, a nukleáris energia és a regionális villamosenergia-hálózat kiépítése jelentheti a megoldást. Fatih Birol, az IEA ügyvezető igazgatója június 15-én kifejtette, hogy az iráni háború kirobbanása miatti energiaválság rávilágított a térség kiszolgáltatottságára. A szakember szerint a döntéshozóknak most kell bátor lépéseket tenniük, hogy megvédjék a térséget a jövőbeli sokkhatásoktól. A térség jelenleg is erősen függ a fosszilis tüzelőanyagoktól, amelyek elégetése hozzájárul az éghajlatváltozáshoz. A gyakoribbá váló heves viharok és árvizek pedig már most is közvetlenül veszélyeztetik a kulcsfontosságú infrastruktúrát, köztük az erőműveket. „Délkelet-Ázsia a jelenlegi energiaválság hatásainak frontvonalában van. Úgy gondolom, hogy az országok most nagyon előkelő helyre sorolják az energiabiztonságot, és igyekeznek minél inkább a hazai energiaforrásokra támaszkodni” – fogalmazott Birol. A szervezet vezetője szerint a folyamat legnagyobb nyertesei a megújuló energiaforrások és a nukleáris energia lesznek, az elektromos autók elterjedése mellett. Ezek ugyanis jelentős költségelőnyt és páratlan energiabiztonsági előnyöket kínálnak. A Straits Times szerint régóta tervezett, de még meg nem valósult ASEAN villamosenergia-hálózat létrehozása határokon átnyúló összeköttetéseket biztosítana. Ez segítene kiegyenlíteni a keresletet és a kínálatot, integrálná a megújuló forrásokat, miközben csökkentené a tagországok költségeit is. „Ez a lépés teljesen magától értetődő. Vannak ugyan politikai kihívások, amelyeket le kell győzni, de meggyőződésem, hogy a jelenlegi válság segít túllépni ezeken a nehézségeken” – mondta az igazgató, aki a régió vezetőivel folytatott tárgyalásai után reménytelinek látja a helyzetet. A hálózat kiépítése komoly technikai és politikai akadályokba ütközik, mivel össze kell hangolni tizenegy különböző nemzeti hálózat működését. Emellett rendezni kell az áramkereskedelmi megállapodásokat, valamint kezelni kell az eltérő feszültségszinteket és működési szabványokat is. A sikeres integráció ugyanakkor hatalmas gazdasági lökést adhatna a közel 700 millió lakosú, gyorsan fejlődő térségnek. Délkelet-Ázsia a következő évtizedben a globális energiaigény-növekedés 20 százalékáért felel majd, amivel a világon a második helyen áll India mögött. A növekedéssel párhuzamosan az importált üzemanyagok ára is emelkedik, ami növeli a kiszolgáltatottságot. A nyersolajimport 60 százaléka jelenleg a Közel-Keletről származik, a finomított vagy fogyasztott olajtermékek csaknem fele pedig közel-keleti nyersolajból készül. A régió egyre jobban függ a cseppfolyósított földgáztól is, miközben a legtöbb országban a szén továbbra is központi szerepet játszik az áramtermelésben. Az IEA előrejelzése szerint Délkelet-Ázsia energiabehozatali számlája idén eléri a rekordot jelentő 160 milliárd dollárt. Ha a jelenlegi irányelvek nem változnak, ez az összeg a század közepére akár a 400 milliárd dollárt is elérheti, ami a régió gazdaságának 5 százalékát tenné ki. A növekvő energiaéhség hátterében az elektromos áram iránti kereslet áll, amely kétszer olyan gyorsan nő, mint az általános energiafelhasználás. Birol rámutatott, hogy a régió a következő tíz évben Japán teljes áramtermelésével megegyező kapacitást fog hozzáadni a hálózatához. A keresletet az elektromos járművek gyors terjedése, az adatközpontok, az ipari és városi terjeszkedés, valamint a légkondicionálók számának növekedése hajtja. Utóbbiak száma a lakásokban várhatóan megháromszorozódik 2035-ig. Az ügynökség számításai szerint a régiónak a következő évtizedben körülbelül 600 milliárd dollárra lesz szüksége az erőművek építésére, valamint a hálózat bővítésére és korszerűsítésére. A szállító- és elosztóhálózatok hosszát 2050-ig több mint a kétszeresére kell növelni a kereslet kiszolgálásához és az időjárásfüggő megújulók integrálásához. A hálózatokba és az akkumulátoros tárolókba történő beruházásokat a 2026-os 13 milliárd dollárról 2050-re 50 milliárd dollárra kell emelni. Ezenkívül mintegy 27 milliárd dollárra lesz szükség 2040-ig a tervezett határokon átnyúló összeköttetések megvalósításához a közös hálózat keretein belül. A nukleáris energia az évszázad közepére a villamosenergia-termelés kulcsfontosságú területe lehet. A kormányzati célok elérése esetén a nukleáris kapacitások 2050-ig az áramigény-növekedés közel 10 százalékát fedezhetnék, ehhez azonban fel kell gyorsítani a kivitelezést és csökkenteni kell a költségeket. Vietnam, Indonézia és a Fülöp-szigetek már bejelentették reaktorok építésére vonatkozó terveiket, az első egységek indítását 2030 utánra tervezik. Szingapúr jelenleg vizsgálja a technológia alkalmasságát, és 2027-től kezdődően részletes felülvizsgálaton dolgozik a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel. A megújuló energiaforrások kapacitása a jelenlegi szabályozás mellett 2035-ig közel a háromszorosára nőhet, a kitűzött célok teljesülése esetén pedig akár az ötszörösére is emelkedhet. A napenergia térnyerése már idén felgyorsult. A Fülöp-szigetek lett a kínai napenergia-export második legnagyobb célpontja 2026 első negyedévében, miután a behozatal körülbelül háromszor magasabb volt a 2025-ös szintnél. Birol optimista a gyors változásokkal kapcsolatban, a helyzetet pedig az európai folyamatokhoz hasonlította, ahol Oroszország ukrajnai inváziója után gyors átalakulás ment végbe. Európában a szél- és napenergia-telepítések száma a háromszorosára nőtt, a nukleáris energia pedig ismét sok ország napirendjére került. „Arra számítok, hogy ez Ázsiában, különösen Délkelet-Ázsiában is így fog történni” – zárta gondolatait a szakember.