● news.bsdnet.hu

A Vasfüggöny egykori nyomvonalát követve ezúttal nem a hidegháború emlékeit kerestük, hanem azt, hogyan is őrizte meg ez a határ menti vidék a saját hagyományos ízeit és történeteit. Dél-Zalában maradtunk, közel az Őrséghez és a hármashatárhoz. A Lovászival szomszédos kis falu, Szécsisziget nem tartozik a legismertebb turisztikai célpontok közé. Pedig a Zala és a Mura völgyei által közrefogott, a Kerka folyó teraszára épült település már fekvésével is különleges: nevéhez hűen egykor valóban szigeten állt. A közeli Szent János-hegyet hagyományosan a szőlőbirtokok tették ismertté, az utóbbi években azonban a fügetermesztés is meghatározó szerepet kap. A térség egyik legnagyobb lehetőségét ma a kerékpáros turizmus jelenti. Erre halad ugyanis az Amazon of Europe Bike Trail, valamint az EuroVelo 13, az egykori Vasfüggöny nyomvonalát követő nemzetközi kerékpárút is, amely bekapcsolja Dél-Zalát a nemzetközi bringás turizmus vérkeringésébe. "Ez hosszú távon komoly lehetőséget jelenthet a települések számára. Nemcsak több látogatót hozhat, hanem új fejlődési irányokat is nyithat a helyi szolgáltatók és termelők előtt" – mesélte Wágner Andrea, a szécsiszigeti Kerka Vízimalom Múzeum és Pajtakávézó tulajdonosa, aki már több évtizede „gyüttmentként” dolgozik az egyik legizgalmasabb helyi látványosság, az Andrássy–Szapáry malom megmentésén és a helyi turizmus fellendítésén. Szécsiszigetet sokan az Andrássy–Szapáry-birtokról, a kastélyról vagy a templomáról ismerik, az utóbbi évtizedekben azonban a bivalyrezervátum is fontos vonzerővé vált. A rezervátumot 1999-ben hozták létre génmegőrzési céllal, hogy bemutassa a Kárpát-medencében évszázadok óta jelen lévő házi bivalyokat, amelyek egykor a gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen állatok voltak. A bivalyrezervátum szomszédságában, az egykori Kerka-parton áll az a malom, amelynek tulajdonosa Andrea, és amely mára helytörténeti múzeummá is vált. Ahogy Wágner Andrea mesélte, akkori férje 24 évvel ezelőtt vásárolta meg, elég romos állapotban: „Volt egy pincénk Tokajban, annak az eladásából szerettünk volna valami értékmentő projektbe belevágni. A volt férjem építész, műemlékvédelemmel foglalkozott, mindig fontos volt számára a régi épületek megőrzése. Így találtunk rá a szécsiszigeti vízimalomra." A felújítás éveken át tartott, a malom ugyan megújult, de eleinte csak időszakosan jártak le Szécsiszigetre. A látogatók előtt 2006-ban nyitották meg a helyet, amely kezdetben elsősorban fotókkal, régi használati tárgyakkal és helytörténeti emlékekkel mutatta be a malom múltját. Az évek során a gyűjtemény folyamatosan bővült. Ma már nem ritka, hogy visszatérő látogatók vagy helyiek ajánlanak fel régi tárgyakat. A nagy fordulatot aztán a Covid-időszak hozta el. Andrea és családja egyre több időt töltött Szécsiszigeten, majd egy sikeres pályázatnak köszönhetően a malomgépészetet is sikerült részben rekonstruálniuk. A pályázati támogatásból valósult meg a ma már szintén népszerű Pajtakávézó is. Akkor már nem volt kérdés, hogy itt kell maradnunk – fogalmazott Andrea. Andrea 2020–2021-ben aztán végleg Dél-Zalába költözött. Néhány évvel később felépítették a Pajtakávézót, amelynek hangulatát a zalai pajták és a hosszú évek alatt összegyűjtött régi tárgyak határozzák meg: Itt is minden asztalnak, minden bútornak saját története van. Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire fontos lesz a vendégeknek. Szeretik, hogy semmi sem egyforma. Nekem pedig azt jelenti a hely, hogy leülök egy kávéval, nézem a természetet és a bivalyokat. A történet azonban itt sem ért véget. A kávézó mellé hamarosan pékség is társult, amelynek ötlete egy szakmai beszélgetésből született. Andrea belevágott a kenyérsütésbe, Szabi (a pék) segítségével sajátította el a tudást, ma pedig párjával együtt hagyományos kovászos pékárukat készítenek a szécsiszigeti műhelyben. Innen jött az ötlet a Malom körüli tér további hasznosítására is: a kávézó és a tágas ligetes udvar adta a helyet ahhoz, hogy termelői piacot is nyissanak. Kéthetente helyi termelők érkeznek a településre: mangalicatenyésztők, sajtkészítők, borászok, levendulatermelők, tökmagolaj-készítők, fügetermesztők és kézművesek kínálják portékáikat. Van egy nagyon erős törzsközönségünk, akik visszajárnak. Azt látjuk, hogy a dolgok erősítik egymást: a malom, a piac, a kávézó és a pékség együtt működik igazán jól. Talán ez a legfontosabb az egészben – mondta Andrea. A térségben egyre erősebb a kerékpáros turizmus, amely Szécsisziget és környéke számára is új lehetőségeket hozhat. A növekvő bringásforgalom nem véletlen: a vidéken halad át az Amazon of Europe Bike Trail, valamint az EuroVelo 13, az egykori Vasfüggöny nyomvonalát követő nemzetközi kerékpáros útvonal is – de erről már Szabó Balázzsal beszélgettünk. A Zalai Tekergők csapatának vezetője úgy látja, a térség adottságai kifejezetten kedveznek a kerékpáros felfedezésnek. Mi zalai tekergők vagyunk, Zala megye értékeit próbáljuk bemutatni és minél szélesebb körben ismertté tenni. Először magunknak fedeztük fel ezeket az útvonalakat, ma pedig már igyekszem másokkal is megosztani a kincseket – mesélte. Az EuroVelo13 Vasfüggöny kerékpáros útvonal különösen fontos szerepet kap a térségben. Az osztrák, szlovén és horvát határ közelsége olyan történelmi és természeti hálózatot rajzol fel, amely a bringások számára is izgalmas élményt jelent. Ahogy Szabó Balázs látja, a kerékpáros turizmus felfutása az elmúlt 10–12 évben vált igazán látványossá a térségben. Korábban inkább a helyiek és a szűkebb természetjáró közösségek használták az erdei és dombvidéki útvonalakat, mára azonban egyre több látogató érkezik. A fejlődés az infrastruktúrán is látszik: új kerékpárutak, összekötő szakaszok és jelzett útvonalak jelentek meg, amelyek nemcsak a biztonságos közlekedést segítik, hanem a kisebb településeket is bekapcsolják az idegenforgalomba. A bringások szerint ez a fajta turizmus nem csupán átutazásról szól. A hangsúly egyre inkább azon van, hogy az útvonal mentén fekvő helyszínek történetei, ipari múltja, természeti értékei és gasztronómiája is láthatóvá váljon. Szécsiszigetről a szomszédos Tormafölde felé vettük az irányt, egy rövid kitérőt téve a szőlőhegyek világába is, ahol ezúttal nem a határ emlékeit, hanem a táj ízeit kerestük. Az Őrség és Göcsej találkozásánál fekvő dombvidéken a szőlő nem csupán növény, hanem a helyi életforma része: generációkon át öröklődő tudás és mindennapi munka. Még űzik errefelé a hagyományos szőlőművelést is. Fent, a hegy tetején, a kilátó mellett, a Tuboly Pincében Tuboly Zoltán borász mesélt aztán arról, hogyan alakult át a térség borászata az elmúlt évtizedekben, és mit jelent ma zalai borral foglalkozni. A családi pincészet 2005 óta működik, azóta tudatosan építik a helyi szőlő- és borkultúrát. Ahogy Tuboly Zoltán mesélte, a régi időkben itt inkább a vörösbor volt a jellemző, kékfrankos és oportó fajtákkal. A filoxérajárvány után azonban sok helyen eltűntek a kék szőlők, és inkább a fehér fajták maradtak meg, mint az olaszrizling, chardonnay vagy a szürkebarát. A jelenlegi ültetvények vegyes képet mutatnak: a fehér szőlők dominálnak, de újfent megjelentek a vörös fajták is, amelyekből cuvée-k készülnek. Kis családi pincészetükben évente mintegy 2000 liter bort állítanak elő. Ez egy kis családi gazdaság, ketten visszük a feleségemmel, besegítenek a gyerekek is, ez bőven elég is nekünk – tette hozzá. A családi pincében minden hagyományos módon készül: kézi szüret, préselés, természetes erjesztés. A pince mintegy 1500 palack bor tárolására alkalmas, ahol fehér- és vörösborok egyaránt érlelődnek, a cuvée-k összetétele pedig évről évre változik a termés függvényében. A borász szerint a tormaföldi borok egyik legfontosabb jellemzője a jó savszerkezet és a termőhely sajátossága. A talaj rétegzettsége – agyag, homok és kavics váltakozása – mély gyökérzetű szőlőket eredményez, amelyek stabil, karakteres borokat adnak. A helyiek szerint a borászkodás lassan visszaszorul, még ha a természeti adottságok továbbra is kedvezőek is. Az aszály itt egyelőre kevésbé sújtja a termelőket, a mediterrán jellegű mikroklímának köszönhetően pedig több hektáros fügeültetvények is megjelentek a közvetlen környezetben. Ahogy Tuboly Zoltán mesélte, a Szent János-hegy környékének mikroklímája különösen érdekes: a Kerka völgyében gyakran köd ül meg a reggeli órákban, miközben a magasabban fekvő dombokon már napsütés fogadja az érkezőt – ez a kettősség a borok karakterében is visszaköszön. A Tuboly Pince nemcsak borászat, hanem különleges látogatóközpont is: pincelátogatásokat, borkóstolókat és szőlőhegyi túrákat szerveznek, hagyományos zalai falatokkal kísérve. Éppen ez adja a nyugati határszél egyik legnagyobb különlegességét is: biciklivel a Vasfüggöny kerékpárút nyomvonaláról letérve vagy gyalog járva az ember nemcsak tájakat fedez fel, hanem közvetlen kapcsolatba kerül azokkal az emberekkel, történetekkel és helyi értékekkel is, amelyek igazán egyedivé teszik ezt a vidéket. A magyar kezdeményezésű és vezetésű, széles közép-európai partnerségre épülő uniós projektből született Danube Story Portal a hasznos turisztikai térképek mellett számos hasonló izgalmas határmenti történetet, gasztronómiai érdekességet és helyi termelőt is összegyűjtött, amelyek a térség kevésbé ismert arcát mutatják be, a helyi közösségek bevonásával. Ez volt a segítségünkre, amikor legutóbb a Szécsiszigettel  szomszédos Lovásziban, korábban a Vendvidéken, Apátistvánfalván indultunk útnak, majd Magyarbüksön egy kihalt település utolsó nyomait kerestük – és amikor az Őrségben, egy üveg tökmagolaj nyomában, egy százéves pajtában találtuk magunkat. Címlapfotó: M.A.D. - Studio