● news.bsdnet.hu

A Linzbe álmodott „Führermuseum” terveinem csupán egy múzeum létrehozásáról szóltak. Hitler nem titkolt célja a náci ideológia kulturális fellegvárának létrehozása lett volna. A projekt mögött pedig elsősorban nem csupán a művészet iránti rajongás állt, hanem egy szervezett propagandamúzeum, ami anyagát többek között műkincsrablással szerezte volna be. A soha meg nem valósult múzeum története egyszerre szédületes és rémisztő. Hitler márfiatal korától megszállottan érdeklődött a művészet iránt, és kevesen tudják, hogy eredetileg ő maga is festőművésznek készült – azonban nem tudott érvényesülni ezen a pályán, így azt fiatalon otthagyta. Évtizedekkel később azonban hatalma lehetővé tette, hogy egy grandiózus tervet dolgoztasson ki:egy gigantikus múzeumot az ausztriai Linzben,amelyet birodalma kulturális fővárosává akart emelni. A monumentálisra tervezett épület a korabeli elképzelések szerinttöbb tízezer műtárgy befogadására lett volna alkalmasgalériákkal, óriási belső terekkel és klasszicizáló díszítésekkel. A fennmaradt terveknem pusztán egy kiállítóhelyről szólnak, hanem egy igazikulturális komplexumotvázolnak fel. A kiállítóterek mellett a komplexum része lett volna egy opera és könyvtár is – mindezt a náci birodalom kulturális felsőbbrendűségének hirdetéséért. Hitler annyira megszállottja volt a projektnek, hogy a feljegyzések ésvisszaemlékezések szerintmég a háború utolsó hónapjaiban is maketteket nézegetett róla, miközben a vereség már elkerülhetetlen volt. A grandiózus tervhez természetesen grandiózus gyűjtemény is kellett – ezt azonban nagyrészt erőszakkal kezdte el beszerezni az erőszakos hatalom.A náci rezsim Európa-szerte fosztotta ki főként zsidó családok műgyűjteményeit, hogy feltöltse a készülő múzeum raktárait. A műkincsek begyűjtéséreegy külön szervezetet is létrehoztak,amely szakértők segítségével válogatta ki a „legértékesebb” darabokat. Emellett Hitler saját pénzéből is vásároltatott műveket, például Franciaországban és Olaszországban – ezáltal gyarapítva értékes darabokkal a gyűjteményét. A Führermuseum története a rezsim bukása után is vettérdekes fordulatokat. A háború végén több ezer ellopott alkotást találtak meg titkos rejtekhelyeken, például sóbányák mélyén. Ezek között olyan mesterművek is voltak, amelyeket a diktátor a leendő múzeum központi darabjainak szánt. Bár a Führermuseum végül soha nem épült meg, története máig emlékeztet arra, hogy a művészet miként válhat egypropagandisztikus ideológiai eszközzé– és arra is, milyen súlyos következményekkel járhat, ha a hatalom és kultúra veszélyes módon fonódik össze. Kapcsolódó:Így működik a propaganda – már az ókorban is alkalmazták Múzsák a csók után Mi történt Szendrey Júliával, miután visszautasította „a nemzet özvegye” szerepét? Miért nem állt szóba egymással Babits felesége és lánya a költő halála után? A kötet nagy íróink, költőink életének legfontosabb női szereplőit helyezi a középpontba: húsz magyar múzsa élettörténetébe nyerhetünk bepillantást. Olykor felemelő, máskor tragikus női sorsok gyűjteményét tartja kezében az olvasó, amelyből kiderül: a halhatatlanságért sokszor a személyes boldogsággal kell fizetni: a kötet harmadik kiadása már a nyomdában. Rendeld meg a kiadó oldalán kedvezményesen! hirdetés