● news.bsdnet.hu

Bár 2016-ban a szavazók szűk többsége az uniós tagság megszüntetése mellett voksolt, az elmúlt évtized tapasztalatai gyökeresen megváltoztatták a közhangulatot. A felmérések szerint ma már a britek alig harmada tartja jó döntésnek a kilépést, és mindössze tizedük érzi úgy, hogy javult az életszínvonala. Ezzel szemben a megkérdezettek döntő többsége kudarcként éli meg a folyamatot. Az elégedetlenség akkora, hogy egy esetleges új népszavazáson a választók 58 százaléka az uniós tagság helyreállítása mellett döntene, míg a lakosság háromnegyede legalábbis szorosabb gazdasági és védelmi partnerséget szeretne az Európai Unióval. A kilépéspártiak gazdasági fellendülést és a brüsszeli bürokrácia leépítését ígérték, ám a valóság egészen mást mutat. Szakértői becslések szerint a brexit jelentős és tartós károkat okozott, hiszen a brit bruttó hazai termék (GDP) 2,5 és 8 százalék közötti mértékben esett vissza, ami az államkasszát és az állampolgárokat egyaránt megkárosította. Eközben a bürokrácia nemhogy csökkent volna, hanem egyenesen megsokszorozódott. Az európai piacra exportáló brit vállalkozások szinte elvesznek a vámügyintézés és a származási igazolások tengerében, ami különösen a kisebb cégek számára jelent költséges és időigényes terhet. Jól szemlélteti a helyzetet, hogy a különleges státuszt élvező Észak-Írország gazdasága kétszer olyan gyorsan növekszik, mint az Egyesült Királyság többi részéé. A kampány másik kulcsfontosságú ígérete a bevándorlás visszaszorítása volt, azonban a hatás ezen a téren is ellentétesnek bizonyult. Az Európai Unión belüli szabad munkaerő-áramlás megszüntetése után a migráció történelmi csúcsra emelkedett, így 2023-ra a nettó bevándorlás már a kilépés előtti szint háromszorosát is elérte. Különösen beszédes, hogy a külföldi munkavállalók aránya éppen azokban a térségekben növekedett a leginkább, amelyek a legnagyobb arányban szavaztak a brexitre, ráadásul ezekben a régiókban az életszínvonal romlása is sokkal érezhetőbbé vált. A brexit a brit belpolitikát is tartósan destabilizálta, és az elmúlt tíz évben egyetlen kormánynak sem sikerült érdemi előnyt kovácsolnia az Európai Unión kívüli létből. A folyamatos politikai bizonytalanságot jól mutatja, hogy Keir Starmer miniszterelnök nemrég bejelentett lemondását követően már a hetedik kormányfő léphet hivatalba egyetlen évtizeden belül. A hagyományos nagy pártok, a Konzervatív Párt és a Munkáspárt egyaránt szavazók millióit veszítették el. Az így keletkezett politikai űrt Nigel Farage pártja, a Reform UK töltötte be, amely a felmérések szerint mára a legnépszerűbb politikai erővé lépett elő. A várható új miniszterelnök, Andy Burnham korábban még a visszalépés mellett érvelt, ám a kampány nyomására végül finomított az álláspontján, és kijelentette, hogy tiszteletben tartja a népszavazás eredményét, ezért nem fogja kezdeményezni az Európai Unióba való visszatérést.