● news.bsdnet.hu

Nagyon úgy tűnik, hogy Donald Trump saját leckéjét felejtette el. A „The Art of the Deal” című sikerkönyvében úgy fogalmazott, hogy a legrosszabb, amit egy üzletkötésnél tehetsz, hogy azt a kétségbeesett benyomást kelted, hogy minden áron nyélbe akarod ütni. Márpedig számos elemző véli úgy, hogy pont ezt a hibát követte el az amerikai elnök, amikor leült Iránnal és végül aláírta a háború felfüggesztését rendező dokumentumot. Az amerikai és republikánus nyilvánosság egy része kapitulációról beszél, mondván, a megállapodás több ponton inkább Teherán érdekeit tükrözi, hiszen többek között 300 milliárd dolláros jóvátételről, az iráni olajexport ideiglenes felszabadításáról és a Teherán elleni szankciók enyhítéséről is szó van benne. A legfontosabb kérdések azonban vagy homályosan szerepelnek, vagy teljesen kimaradtak. Ilyen az iráni atomprogram valódi korlátozása, a ballisztikus rakéták ügye, valamint a Hezbollah, a Hamász és a húszik támogatása is. A megállapodás részleteiről itt írtunk bővebben. A legnagyobb stratégiai fordulat a Hormuzi-szoros körül történt. Washington eredményként kommunikálja az újranyitást, csakhogy az a háború előtt is nyitva volt. Irán viszont közben megmutatta, hogy a világ egyik legfontosabb tengeri útvonalának fenyegetésével képes nyomást gyakorolni a globális energiapiacokra. A kérdés most az, hogy a szoros valóban visszatér-e a korábbi működéshez, vagy Teherán tartós zsarolási eszközként használja majd. Trump ugyan azt állította, nem lesz áthaladási díj Hormuzban, aztán később Amerikát mintegy őrangyalként állítva be, még azt is belengette, hogy lehet, hogy az USA fog ilyet szedni. Mindenesetre maga a vita is jelzi: Irán ráérzett, milyen erős lap van a kezében. Az atomkérdésben sem látszik amerikai áttörés. Trump korábban katasztrófának nevezte az Obama-korszak iráni atomalkuját, most viszont egy jóval rövidebb és kevésbé részletes dokumentumot ünnepel sikerként. Irán vállalja, hogy nem fejleszt atomfegyvert, de a dúsított uránkészletek, az ellenőrzések és a hosszú távú garanciák ügyében bőven maradtak kérdőjelek. Márpedig a háború egyik fő célja éppen az iráni nukleáris fenyegetés felszámolása lett volna. Különösen érzékeny pont, hogy a megállapodás nem rendezi érdemben Irán regionális proxihálózatának ügyét. Ez Izrael számára vörös vonal: ha Teherán továbbra is támogathatja libanoni, jemeni vagy palesztin szövetségeseit, Jeruzsálem aligha fogja biztonsági garanciaként elfogadni az alkut. Nem véletlen, hogy Trump a svájci egyeztetések közben már újabb fenyegetéseket küldött Iránnak, és a libanoni terrorszervezetek finanszírozásának leállítását követelte. Erről itt írtunk részletesen. Izrael szerepe azért is kulcsfontosságú, mert a Hezbollah elleni újabb csapások könnyen felboríthatják a törékeny tűzszünetet. A megállapodás ugyan Libanon szuverenitásának tiszteletben tartásáról beszél, de Izrael nem részese az alkunak, Benjamin Netanjahu pedig belpolitikai okokból is érdekelt lehet abban, hogy keményvonalas maradjon. Egy friss izraeli felmérés szerint a válaszadók döntő többsége úgy látja , Irán nyerte a háborút, ami tovább szűkítheti a kormány mozgásterét. A következő 60 nap tehát nem a béke ünnepe lesz, hanem egy rendkívül kockázatos alkupróba, ahol könnyen újraindulhat az eszkaláció. Címlapkép forrása: Ashish Vaishnav/SOPA Images/LightRocket via Getty Images