● news.bsdnet.hu

Nem árulkodás, hanem felelős jelzés, ha egy gyerek vagy szülő szól az iskolai bántalmazásról – hangsúlyozta Rácz Dominika, a Hintalovon Alapítvány jogásza a Klubrádió Reggeli gyors című műsorában. Szerinte a megalázás, a verbális és fizikai erőszak továbbra is visszatérő probléma a magyar oktatásban, miközben sok érintett azért hallgat, mert attól tart, hogy a panasz után még rosszabb helyzetbe kerül. Új ablakban 2026. június 25. Reggeli gyors - interjú Rácz Dominikával 2026.06.25. 10:27 00:00 Tavaly 1205 panasz érkezett az Oktatási Jogok Biztosának Hivatalához, ezek közül 850 a köznevelés területét érintette. A bejelentések között számos olyan ügy szerepel, amely megalázó bánásmódról, verbális vagy fizikai bántalmazásról szól. Egy pedagógus például azt mondta tanítványának: „Olyan kövér a feladat, mint te”. Egy másik tanár pedig a következő jelzőkkel illette a gyerekeket a beadvány szerint: „szaros, hülye, sumák dög, zombi, hülye cigány, primitív, degenerált, hájas, dagadt, semmirekellő”, de olyan is volt, hogy megrángatott egy diákot, vagy könyvvel a fejére csapott. Rácz Dominika ara hívta fel a figyelmet, hogy bár a panaszok száma nem nőtt jelentősen az előző évhez képest, a gyermekjogi tapasztalatok alapján továbbra is súlyos és rendszerszintű problémáról van szó és gyerekjogi jelentésekben is egyre több bántalmazással kapcsolatos eset jelenik meg. „Ez jelentheti azt, hogy nő az esetek száma, de azt is, hogy a szülők és a gyerekek tudatosabban ismerik fel a bántalmazás jeleit, és mernek segítséget kérni” – mondta. Rácz Dominika szerint a problémák között visszatérően jelenik meg a megalázó bánásmód, a sajátos nevelési igényű gyermekek nem megfelelő kezelése, valamint a kortárs és a felnőttek által elkövetett bántalmazás. A  háttérben álló rendszerszintű problémák közt említette a pedagógusok túlterheltségét, a bántalmazás felismerésével és kezelésével kapcsolatos képzések hiányát, valamint azt, hogy sok intézményben még mindig nem alakultak ki megfelelő jelzési és védelmi mechanizmusok. A jogász hangsúlyozta: a bántalmazás előfordulása önmagában nem tesz rossz egy intézményt. „El kell fogadni, hogy lesznek bántalmazásos esetek. Nem az a kérdés, hogy előfordulnak-e, hanem az, hogy az adott intézmény hogyan reagál rájuk” – fogalmazott. Szerinte minden esetet intézményi szinten kell vizsgálni, és nem elegendő kizárólag az egyedi ügyre koncentrálni. Egy-egy incidens ugyanis gyakran rámutat olyan problémákra, mint a hiányzó képzések, a nem megfelelő jelzési rendszer vagy a gyenge intézményi kontroll. A műsorban szóba került egy közelmúltbeli ügy is, amelyben egy kollégiumi nevelő súlyosan bántalmazott egy diákot. Az eset hosszú ideig rejtve maradt, mert sem az áldozat, sem a szemtanúk nem mertek beszélni róla. Rácz Dominika szerint továbbra is sokan gondolják úgy, hogy bizonyos mértékű fizikai vagy verbális erőszak a fegyelmezés része lehet, pedig ez sem jogilag, sem pedagógiailag nem elfogadható. Rácz Dominika szerint a bántalmazások kezelésének egyik legfontosabb eleme, hogy az intézmények ne elszigetelt esetként tekintsenek az ügyekre, hanem vizsgálják meg, milyen szervezeti hiányosságok tették lehetővé a probléma kialakulását. A gyerekvédelmi szabályozásoknak ezért nem csupán papíron kell létezniük. Olyan rendszerekre van szükség, amelyek világosan meghatározzák a felelősségi köröket, a kivizsgálás menetét és a lehetséges következményeket. A beszélgetésben elhangzott, hogy a bántalmazás elleni fellépésben kulcsszerepük van azoknak is, akik tanúi egy-egy esetnek. Rácz Dominika szerint a kortársaknak, a pedagógusoknak és a szülőknek is tudniuk kell, hogy a problémák jelzése nem árulkodás. „Nem árulkodás. Egyszerűen egy olyan helyzetnek a jelzése, amely fenntarthatatlan, és amelynek a kezelése jó következményekkel járhat” – mondta. Hozzátette: a hozzájuk érkező ügyek jelentős részében a szülők és a gyerekek azért nem mernek segítséget kérni, mert attól félnek, hogy a panasz után még rosszabb helyzetbe kerülnek. A jogász szerint biztató, hogy egyre nagyobb a kormányzati nyitottság a gyermekvédelmi és úgynevezett safeguarding rendszerek bevezetésére. Ugyanakkor figyelmeztetett: a bizalom helyreállítása hosszú folyamat lesz. Ehhez erős intézményi vezetésre, megfelelő képzésekre és arra van szükség, hogy minden érintett megértse, miért fontos a gyermekek biztonsága és a bántalmazások következetes kezelése. „Nem elég egy új szabályt megalkotni. A gyerekeknek azt kell megtapasztalniuk, hogy a jelzéseiket valóban komolyan veszik” – fogalmazott.