● news.bsdnet.hu

Magyar Péter miniszterelnök május végén politikai megállapodást kötött az Európai Bizottság elnökével, Ursula von der Leyennel 16,4 milliárd euró zárolt uniós forrás felszabadításáról. Ahogy arról írtunk, a kohéziós pénzekből 7,4 milliárd euró volt korábban befagyasztva és 2030-ig lehívható, de a mostani alku ebből 6,4 milliárd eurót érint. A maradék 1 milliárd euróhoz további egyeztetés kell, főként a gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatos viták miatt. A helyreállítási alapnál a teljes, támogatásból és hitelből álló magyar keret 10,4 milliárd euró, ebből mintegy 10 milliárd euró válhatna felszabadíthatóvá . Mivel Magyarország már megkapott körülbelül 920 millió euró REPowerEU-előleget, az addicionálisan lehívható RRF-forrás 9,1 milliárd euró: 6,4 milliárd euró támogatás és 2,7 milliárd euró kedvezményes hitel . Ennek felhasználásáról szerdán közöltünk részletes elemzést a Brüsszelbe kiküldött új magyar helyreállítási terv alapján . Ez első látásra akkora összeg, amely átírhatná a magyar konjunkturális pályát, azonban a Magyar Nemzeti Bank júniusi inflációs jelentésében közölt értelmezése ennél óvatosabb. Mint írják, a felszabaduló források növekedési és adósságcsökkentő hatását nem a bruttó keret nagysága, hanem a pénz felhasználásának szerkezete és időzítése dönti el. Az RRF-támogatások jelentős része a most látható tervek alapján már korábban megvalósított vagy jelenleg futó projektekhez kapcsolódik – aminek oka, hogy augusztus 31-ig minden projektet be kell fejezni a kifizetésekhez, így Magyar Péter kormánya ésszerű kompromisszumokra kényszerült. Ez gazdaságilag nem ugyanaz, mintha az állam holnap új beruházási hullámot indítana, sokkal inkább utólagos megtérítésről van szó: az EU kifizeti azt, amit Magyarország részben már elköltött, így a közvetlen növekedési hatás mérsékelt, az adósságcsökkentő hatás viszont jelentős lehet. A jegybank számszerű becslése szerint a zárolt támogatási és hitelforrások lehívása 2026-ban mintegy 1,1 százalékponttal mérsékelheti a GDP-arányos államadósságot . Ez nem apró tétel egy olyan országban, ahol az adósságráta az év elején ismét kényelmetlenül magasra került – jelenleg 78 százalék körüli . Az MNB előrejelzése szerint a bruttó államadósság 2026 végén 74,6 százalékon állhat , vagyis a 2025 végi szinten stagnálhat, majd 2027-ben és 2028-ban kismértékben csökkenhet. Az első negyedévi adósságemelkedést elsősorban a magas nettó kibocsátás okozta, amely már az éves kibocsátási terv mintegy 70 százalékát elérte . Ebben a környezetben minden olyan tétel értékes, amely nem újabb piaci finanszírozással, hanem uniós átutalással javítja az állam mérlegét – jegyzik meg. A kép ettől még nem egyoldalúan kedvező, mert az RRF-hitelek lehívása akkor segítheti érdemben a reálgazdaságot, ha valóban új, korábban nem tervezett beruházásokat finanszíroz . Ilyenkor viszont a növekedési hatás mellé hiány- és adósságnövelő hatás is társul. A jegybank szerint az eredményszemléletű költségvetési hiány az RRF-hitelek és a kohéziós projektekhez kapcsolódó hazai önrész miatt 2026-ban körülbelül 0,2 százalékponttal nőhet. Ez nem drámai összeg, de jól mutatja, hogy az uniós pénz sem ingyenpénz abban az egyszerű politikai értelemben, ahogy azt gyakran kezelik: vannak társfinanszírozási igények, előfinanszírozási hatások, importszámlák és elszámolási időzítések. A növekedési hatás ezért a jegybank szerint meglepően szerény: 2026-ban és 2027-ben mindössze 0,1–0,2 százalékponttal lehet magasabb a GDP-bővülés a pótlólagos uniós forrásfelhasználás miatt. Ez a szám gazdaságpolitikailag mégis fontos . A magyar gazdaság az elmúlt években egyszerre szenvedett a gyenge belső kereslettől, a beruházások visszaesésétől, a magas kamatkörnyezettől és a fiskális mozgástér beszűkülésétől. Egy 0,1–0,2 százalékpontos többlet önmagában nem fordítja meg a gazdasági ciklust, de csökkentheti a lefelé mutató kockázatokat, különösen akkor, ha a források a következő években kiszámíthatóan érkeznek. Az inflációs hatás ezzel szemben rövid távon elhanyagolható lehet. Ez a jegybanki keretes írás egyik legfontosabb üzenete. Az uniós források nem a fogyasztási javak keresletét pörgetik fel, nem lakossági transzferekként érkeznek, és nem klasszikus keresletélénkítő csomagként működnek. A pénz döntően beruházásokhoz, állami projektekhez, energetikai és közlekedési fejlesztésekhez, pénzügyi eszközökhöz, valamint korábbi kiadások megtérítéséhez kapcsolódik. Ezért a csomag sokkal inkább az állami finanszírozás, a fizetési mérleg és a devizatartalék oldalán látszódhat, nem pedig a bolti árakban. Amint arról a Portfolio-n több cikkben is írtunk , a politikai megállapodás mögött jelentős jogállamisági és intézményi csomag áll, amelyek hatására most nem fókuszált a jegybank. A kormány több, korrupcióellenes fellépéssel és az uniós pénzek védelmével kapcsolatos törvényjavaslatot nyújtott be: bővülhet az Integritás Hatóság jogköre, büntetőjogi következménye lehet a valótlan vagyonnyilatkozatoknak, megszűnhetnek a közérdekű vagyonkezelő alapítványok, és Magyarország csatlakozhat az Európai Ügyészséghez. Makrogazdasági szempontból ezek a reformok nem pusztán brüsszeli, leírható feltételek: ha a piac azt látja, hogy a magyar kormány és az Európai Bizottság között tartósan csökken a konfliktusszint, az mérsékelheti az országkockázati felárakat, lejjebb viheti a hozamokat, és ezen keresztül csökkentheti a költségvetés kamatterheit. Ez a csatorna akár fontosabb is lehet, mint a közvetlen beruházási lökés, mivel Magyarország az elmúlt években sokat fizetett azért, hogy a befektetők politikai, jogállamisági és finanszírozási kockázatot áraznak be a magyar eszközökbe. Ha a befagyasztott pénzek ügye rendeződik, az nemcsak euróátutalást jelent, hanem hitelességi prémiumot is. A jegybank pusztán egy záró mondatban emeli ki külön, hogy a vitás kérdések rendezése és Magyarország kedvezőbb piaci megítélése az országkockázati felárak és hozamok csökkenésén keresztül hozzájárulhat a kamatkiadások mérséklődéséhez és a költségvetési egyenleg javulásához . Egy erősen kamatérzékeny költségvetésben – az adósságszolgálat a GDP 4,5-5,5 százaléka között mozgott az elmúlt években – ez a hatás idővel nagyobb lehet, mint amennyit a headline GDP-számok elsőre mutatnak. A módosított magyar helyreállítási terv szerkezete közben sokat elárul arról, mire akarja használni a kormány az egyszeri politikai nyitást . A teljes új RRF-keret 10 milliárd euró. A legnagyobb fejezet a fenntartható zöld közlekedés 2,8 milliárd euróval, ezt követi az üzleti környezet 1,8 milliárd euróval, az energia 1,7 milliárd euróval és a digitális innováció 1,1 milliárd euróval. A demográfia és köznevelés 765,65 millió eurót, a magasan képzett és versenyképes munkaerő 613 millió eurót, az egészségügy 478,2 millió eurót, a REPowerEU-fejezet pedig 704,5 millió eurót kapna. A Bizottság értékelése szerint a terv 52,9 százaléka klímacélokat, 24,1 százaléka digitális célokat szolgál, vagyis mindkét arány meghaladja az uniós minimumot. A fejlesztési tételekről részletesen beszéltünk a szerdai Portfolio-checklistben: A hangsúlyváltás látványos, mivel a 2022 végén jóváhagyott eredeti tervben még nagyobb súllyal szerepeltek közszolgáltatási és szociális beruházások: 516 milliárd forintos egészségügyi komponens, 52,5 milliárd forintos felzárkózó települési lakhatási program, több mint 22 milliárd forintos körforgásos gazdasági csomag, valamint a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát javító vállalás. A mostani tervben ezek közül több elem eltűnik, szűkül vagy más formában tér vissza. A REPowerEU-fejezet is sokkal keskenyebb lett: a korábbi, mintegy 1750 milliárd forintos, ipari zöldítést, hidrogént, földhőt, energetikai digitalizációt és zöld gyártókapacitásokat is tartalmazó csomag helyett lényegében a villamosenergia-hálózat fejlesztésére és a lakossági energiahatékonysági pénzügyi eszközre koncentrál. A közlekedés lett az egyik nagy nyertes, mivel a terv elővárosi és TEN-T vasúti fejlesztéseket, zéró emissziós buszokat, villamosokat és trolibuszokat, vasúti villamosítást, vállalkozási elektromosjármű-beszerzési támogatást és töltőállomás-fejlesztést tartalmaz. A konkrét tételek között szerepel 51 CAF villamos, 48 alacsonypadlós trolibusz, a Békéscsaba–Lőkösháza vasúti szűk keresztmetszet kiváltása, a Szeged–Röszke–országhatár vasúti fejlesztés és a Debrecen–Balmazújváros elővárosi vasúti kapacitásbővítés. A legnagyobb új konstrukció a ROSCO, egy gördülőállomány-társaság, amely tőkejuttatásból vásárolna HÉV-szerelvényeket és régióközi motorvonatokat, majd ezeket közszolgáltatási szerződésekhez kapcsolódva adná bérbe. Ez gazdaságilag kétélű, mivel a vasúti és városi közlekedési beruházások hosszabb távon javíthatják a termelékenységet, a munkaerőpiaci hozzáférést és az energiahatékonyságot. Rövid távon viszont az importvonzat nagy lehet, főleg a külföldről beszerzett járműveknél . A jegybank erre külön figyelmeztet: az importintenzív felhasználás növekedési hatása alacsony. Egy új motorvonat vagy HÉV-szerelvény javíthatja az ország közlekedési rendszerét, de ha a hozzáadott érték nagy része külföldön keletkezik, a magyar GDP-re gyakorolt közvetlen hatás visszafogott marad. Az energetikai fejezet makrogazdasági szempontból talán fontosabb, még ha kevésbé látványos is. A magyar gazdaság egyik szűk keresztmetszete az elmúlt években a villamosenergia-hálózat lett: a naperőművi kapacitások gyors felfutása, az ipari villamosítás, az akkumulátoripari beruházások és a lakossági energiaátmenet egyaránt hálózati beruházásokat követelnek. Az új tervben ezért a hangsúly az átviteli és elosztóhálózati fejlesztésekre, okosmérőkre, hálózati energiatárolókra, lakossági napelemes rendszerekre, fűtési elektrifikációra és középületi energiahatékonyságra kerül. A reformoldalon hálózati tarifák, aggregátorok, dinamikus árképzés, energiaközösségek, energiatárolási szabályok és geotermikus engedélyezési egyszerűsítések jelennek meg. A rövid távú növekedési hatás itt sem automatikus, az MNB szerint például az elektromos hálózat fejlesztése rövid távon nem feltétlenül jelent tényleges forrásfelhasználást, csak középtávon, a beruházások megvalósulásakor fejti ki növekedési hatását. A jegybank nem tér ki rá részletesen, de a gazdasági haszon inkább abban állhat, hogy a hálózatfejlesztés csökkenti a jövőbeli beruházások korlátait. Ha több ipari, lakossági és energetikai projekt tud csatlakozni a hálózathoz, az nem azonnali GDP-tűzijáték, hanem potenciális növekedési kapacitás. Ez a kevésbé látványos, de tartósabb makrogazdasági hatás. Az MNB értékelése így úgy értelmezhető, hogy a magyar gazdaságpolitika így egyszerre nyer és veszít időt: A befagyasztott uniós források felszabadítása inkább pénzügyi stabilizációs történet, mint klasszikus gazdaságélénkítés. A magyar állam mérlege javulhat, a piac megnyugodhat, a devizatartalék nőhet, a hozamok csökkenhetnek, a beruházási csatornák pedig középtávon újraindulhatnak. A fogyasztó ebből rövid távon keveset érez majd, az inflációs pályát aligha írja át, és a GDP-növekedést is csak tizedszázalékokkal emelheti. A költségvetésnek azonban néha a tizedszázalék is sokat ér. Különösen akkor, ha euróban érkezik, és nem a piacról kell felvenni. Címlapkép forrása: Portfolio