● news.bsdnet.hu

„Nem űz a tatár” – fogalmazott Bán-Forgács Nóra alkotmányjogász a Tisza-kormány alkotmányozási tempójáról a Klubrádió Reggeli gyors című műsorában. Az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Kutatóintézet tudományos munkatársa szerint a NER lebontása és egy új alkotmány megalkotása önmagában támogatható cél, a jelenlegi folyamat azonban túl gyors, kevés társadalmi és szakmai vitával zajlik. Az alkotmányjogász a köztársasági elnök menesztésétől az Alkotmánybíróság átalakításán át a képviselői mandátumok korlátozásáig több ponton is komoly kockázatokat lát, és úgy véli: ha az alkotmányozás nem valódi párbeszédre épül, hanem politikai logika mentén zajlik, akkor könnyen elveszítheti a legitimációját. Új ablakban 2026. június 25. Reggeli gyors/Reggeli személy (2026. június 25., csütörtök 09:05) 47:56 00:00 Műsorvezetők: Panxnotded Miklós, Dési János, Szénási Sándor, Para-Kovács Imre Szerkesztők: Selmeci János, Korpás Krisztina, Bencsik Gyula, Herskovits Eszter Bán-Forgács Nóra szerint a köztársasági elnök mandátumának megszüntetését célzó alkotmánymódosítás politikai szempontból érthető és legitim vállalás, hiszen a miniszterelnök már a választási kampányban egyértelművé tette, hogy a korábbi rendszer közjogi vezetőivel nem kíván együttműködni az új berendezkedés kialakításában. Az alkotmányjogász ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a kérdés jogi megítélése ennél jóval összetettebb. Szerinte három különböző síkot kell elválasztani a vitában. Az első egy morális kérdés : miként számol el a társadalom a Nemzeti Együttműködés Rendszerének örökségével, és hogyan lehet felelősségre vonni azokat, akik a korábbi rendszer működtetésében szerepet vállaltak. Úgy látja, az erről szóló valódi társadalmi párbeszéd még nem kezdődött el, ugyanakkor „jogosnak érzem azt az igényt, hogy el kell számoltatni azokat, akik az előző rendszerben bűnöket, hibákat követtek el, és hogy az alkotmányos rendszert újra kell gondolni”. A második szint szerinte politikai természetű . Emlékeztetett arra, hogy a választások előtt és a győzelmi beszédében is világossá tette a miniszterelnök: a fennálló közjogi tisztségviselőkkel nem tudja elképzelni az új közjogi rend kialakítását. Bán-Forgács szerint ez lehet vitatható vagy akár személyeskedő politikai álláspont, de a választók előtt egyértelmű vállalás volt. A harmadik és legvitatottabb kérdés a jogi megítélés . Az alkotmányjogász szerint nem lehet egyszerűen azt állítani, hogy egy kétharmados parlamenti többség korlátlanul megtehet bármit, amit akar. Különösen azért, mert a tervezett változtatások egy része európai uniós jogi problémákat is felvethet. Példaként említette a köztársasági elnök mandátumának idő előtti megszüntetését, illetve az Alkotmánybíróság elnökére vonatkozó életkori szabályok módosítását. Szerinte ezeknél komolyan vizsgálni kell, hogy összeegyeztethetők-e az európai uniós joggal. „Felelőtlen az az alkotmányjogász, aki kijelenti, hogy nincsen igazából semmi probléma, a politikusok azt szavaznak meg kétharmados többséggel, amit szeretnének” – fogalmazott. A műsorban felvetették azt az aggályt is, hogy ha a mostani politikai többség egy egyszeri, különleges helyzetre hivatkozva megszüntetheti egy köztársasági elnök mandátumát, akkor a jövőben más kormányok is élhetnek hasonló eszközökkel. Bán-Forgács erre azt válaszolta, hogy erre valójában nincsenek teljes körű garanciák. Szerinte a modern képviseleti demokráciák egyik alapvető problémája, hogy a többségi elvvel viszonylag könnyű visszaélni, ezért a valódi védelmet sokszor nem a jogi szabályok, hanem a politikai kultúra és a közbizalom jelentik. Az alkotmányjogász hangsúlyozta: nem elsősorban Sulyok Tamás személyes sorsa aggasztja: „Engem az zavar, hogy a jogi köntösbe bújtatjuk azt a kialakult politikai helyzetet, amit leginkább forradalomként tudok leírni” – mondta. Ugyanakkor szerinte éppen az teszi őszintévé a mostani helyzetet, hogy a kormányzat nem próbál bonyolult alkotmányjogi érvekkel igazolni egy alapvetően politikai döntést. Úgy véli, a miniszterelnök nyíltan vállalja, hogy egy politikai ígéretet hajt végre, és ezért a választók előtt viseli majd a felelősséget. „Azt nem állítom erre, hogy ez alkotmányjogilag aggálytalan, de a módosítás sem ezt mondja, hanem azt mondja, hogy társadalmi akarat van, és nekem ez a politikai véleményem” – fogalmazott. Bán-Forgács Nóra ugyanakkor egyetértett azzal, hogy az új kormányzat és az általa tervezett alkotmányozási folyamat szükségszerűen két lépcsőben valósulhat meg. Szerinte, ha valóban teljes szakítás történik az előző közjogi rendszerrel, akkor elképzelhető, hogy előbb átmeneti módosítások születnek, és csak később jön létre egy új, szélesebb társadalmi egyeztetésre épülő alkotmány. Az alkotmányjogász szerint azonban ez nem jelenti azt, hogy minden tervezett módosítás sürgős lenne. Példaként említette a miniszterelnöki mandátum esetleges korlátozását, amelyről szerinte érdemes lenne alkotmányjogi vitát folytatni. Hozzátette: több tervezett változtatással kapcsolatban is az a legnagyobb problémája, hogy nem világos, mi indokolja a rendkívüli sürgősséget. Szerinte számos kérdés esetében lenne idő a szakmai és társadalmi vita lefolytatására, mielőtt azokat alkotmányos szinten rögzítenék. A beszélgetésben szóba került az is, mi történhet akkor, ha a köztársasági elnök nem írná alá a saját mandátumának megszüntetését célzó alkotmánymódosítást. Bán-Forgács szerint ettől nem kell alkotmányos válságot várni. bán-Forgács úgy véli, az államfőnek nincsen lehetősége arra, hogy véglegesen megakadályozzon egy törvény vagy alkotmánymódosítás kihirdetését. Az alkotmányos szabályok lehetőséget adnak számára arra, hogy az Alkotmánybírósághoz forduljon vagy visszaküldje a jogszabályt az Országgyűlésnek, de arra nincs joga, hogy egyszerűen ne írja alá azt. „A harmadik verzió nincs” – mondta az alkotmányjogász, aki szerint a miniszterelnök által felvázolt forgatókönyv, amelyben a köztársasági elnök megtagadja az aláírást, gyakorlatilag elképzelhetetlen. Bán-Forgács ugyanakkor teljesen legitimnek tartja, hogy az államfő nemzetközi vagy európai fórumokhoz fordul jogorvoslatért. Szerinte természetes, hogy egy olyan köztársasági elnök, akinek a mandátumát idő előtt megszüntetik, igénybe veszi a rendelkezésére álló jogi lehetőségeket. A beszélgetésben szóba került a miniszterelnöki és a parlamenti mandátumok időbeli korlátozásának terve is. A műsorvezetők felvetették, hogy a nyolcéves korlát bevezetésének sürgőssége nehezen érthető, hiszen a jelenlegi miniszterelnök vélhetően hosszabb távra rendezkedik be, így lenne idő szélesebb körű szakmai és társadalmi vita lefolytatására. Bán-Forgács Nóra szerint ezeknek a javaslatoknak a hátterében elsősorban politikai logika húzódik meg. „Hozzászoktunk 16 évig egy politikai populizmushoz, amelyet most teljes egyenességgel becsatornáztak egy alkotmányos populizmusba. Nyilvánvalóan egyetlen okot tudnék én is mondani: ezek az intézkedések indulatokat csatornáznak be, ezzel a kormány a népszerűségét tudja növelni. Ezt hívják alkotmányos populizmusnak” – fogalmazott. A szakember ugyanakkor különbséget tett a miniszterelnöki és a parlamenti mandátumok korlátozása között. Utóbbit jogi szempontból jóval problémásabbnak tartja, mivel közvetlenül érinti a választói akarat érvényesülését és a parlament összetételét. Mint mondta, a képviselői mandátumok időbeli korlátozása szükségszerűen felveti a kérdést, hogy mennyiben korlátozható a választók joga arra, hogy újra és újra ugyanazt a politikust válasszák meg. „Itt az történik, hogy a parlament szuverenitását erősen korlátozom azzal, ha megmondom, hogy ki és hány évig lehet képviselő” – mondta. Bán-Forgács szerint különösen érzékeny kérdés, hogy egy választópolgár dönthet-e szabadon arról, kit kíván képviselőként látni. Példaként említette, hogy ha egy politikus egyéni választókerületben ismételten megszerzi a választók bizalmát, akkor nehéz alkotmányos érveket találni arra, hogy miért kellene megakadályozni az újraindulását. Az alkotmányjogász szerint a mandátumkorlátozás kérdésében nem kész válaszokat kellene adni, hanem nyíltan mérlegelni az előnyöket, a hátrányokat és a lehetséges veszélyeket. „Át kell beszélni, és őszintén ki kell tenni a kártyákat, hogy milyen előnyökkel, hátrányokkal és veszélyekkel jár” – mondta. A tervezett korlátozás európai jogi vetületeiről szólva arra hívta fel a figyelmet, hogy az Európai Unióban gyakorlatilag nincs példa hasonló szabályozásra. Ez önmagában még nem jelenti azt, hogy a javaslat uniós jogba ütközne, ugyanakkor természetesnek tartja, hogy az érintettek európai fórumokhoz fordulhatnak jogorvoslatért. „Tulajdonképpen példátlan, ami nem azt jelenti, hogy szükségszerűen EU-jogellenes” – fogalmazott. Az alkotmányjogász szerint nem szabad stigmatizálni azokat a képviselőket vagy közjogi szereplőket, akik ilyen ügyekben az Európai Unió Bíróságához vagy a Velencei Bizottsághoz fordulnak. Úgy véli, a jogállamiság egyik alapvető garanciája éppen az, hogy az érintettek külső fórumokon is megkérdőjelezhetik a rájuk vonatkozó döntéseket. A beszélgetés végén Bán-Forgács Nóra arról is beszélt, hogy továbbra is bízik egy valódi alkotmányozási folyamat sikerében, ugyanakkor több olyan jelet lát, amely szerinte veszélyeztetheti ezt a célt. Úgy fogalmazott, önmagában üdvözlendőnek tartja az új alkotmány megalkotásának szándékát, különösen akkor, ha abba a társadalom különböző csoportjait, az ellenzéket és a civil szervezeteket is bevonják, és a végeredményt népszavazás erősíti meg. Ugyanakkor élesen bírálta azokat a konzultációs folyamatokat, amelyek szerinte csak látszólag biztosítanak társadalmi részvételt. Példaként említette az alkotmánymódosításokhoz kapcsolódó online véleményezést, amelyre mindössze néhány nap állt rendelkezésre. „Ha így zajlik majd az alkotmányozás, akkor azt gondolom, hogy kár belekezdeni” – mondta. Bán-Forgács szerint a magyar közélet egyik legfontosabb tanulsága éppen az lehetne, hogy a puszta többségi felhatalmazás önmagában nem elegendő minden döntés igazolására. Emlékeztetett arra, hogy az elmúlt tizenhat évben a Fidesz gyakran hivatkozott a kétharmados többségre politikai döntései legitimációjaként, most pedig hasonló érvelés jelenik meg az új kormány részéről is. „Valamilyen módon, hogyha nem tudjuk azt kialakítani, hogy mi az, amit már elvárunk a hatalommal szemben, és ha folyamatosan biankó felhatalmazásokat adunk, abból egészen biztosan nem lesz alkotmányos demokrácia Magyarországon” – fogalmazott az alkotmányjogász. Bán-Forgács Nóra szerint az alkotmányozás legfontosabb kérdése nem az, hogy milyen gyorsan születik meg az új alaptörvény, hanem az, hogy valódi társadalmi és szakmai vita előzze meg a döntéseket. Úgy véli, a jelenlegi kormányzati többség stabil helyzetben van, ezért nem indokolja semmi a kapkodást. „Nem űz a tatár” – fogalmazott, hozzátéve, hogy olyan intézményeket kellene létrehozni, amelyek a következő húsz-huszonöt évben is működőképesek maradnak. Az alkotmányjogász az Alkotmánybíróság tervezett átalakításáról szólva hangsúlyozta: önmagában nem a 70 éves korhatár bevezetése problémás, hiszen hasonló szabályok több európai országban is léteznek. A gondot az jelenti, ha a már hivatalban lévő alkotmánybírók mandátumának feltételeit menet közben változtatják meg. Emlékeztetett arra, hogy az Európai Unió Bírósága korábban jogsértőnek minősítette a bírák kötelező nyugdíjazási korhatárának utólagos leszállítását. Bán-Forgács szerint ugyanakkor az Alkotmánybíróság reformja önmagában indokolt lehet, mivel az intézmény az elmúlt években jelentősen veszített tekintélyéből és hatékonyságából. Úgy látja, érdemi szakmai vitára lenne szükség arról, milyen szerepet töltsön be a jövőben az alkotmánybíráskodás Magyarországon, és nem kizárt, hogy akár a jelenlegi modell teljes újragondolása is napirendre kerülhet. A szakértő figyelmeztetett arra is, hogy a politikai hatalom számára mindig csábító lehet az alkotmányos intézmények saját érdekei szerinti átalakítása. Példaként latin-amerikai országokat említett, ahol a kormányzatok az alkotmánybírák számának növelésével próbálták megváltoztatni a testületek politikai összetételét. Szerinte Magyarországnak nem ezen az úton kellene elindulnia. Az alkotmányozási folyamat sikerét illetően óvatos optimizmussal nyilatkozott. Szerinte az új alkotmány csak akkor lehet tartós és legitim, ha annak kialakításába bevonják a társadalmi szervezeteket, az ellenzéket és a különböző érdekképviseleteket, majd a végeredményt népszavazás is megerősíti. Ugyanakkor úgy látja, a jelenlegi gyakorlat – például az öt napos véleményezési határidők – nem ebbe az irányba mutat. A Tisza-kormány alkotmányos működéséről szólva Bán-Forgács Nóra azt mondta, korainak tartja végleges ítéletet mondani, de szkeptikus. Szerinte nem feltétlenül a liberális alkotmányosság fénykora következik Magyarországon, inkább egy olyan rendszer alakulhat ki, amely a klasszikus alkotmányos demokrácia és a centralizált hatalomgyakorlás között helyezkedik el. Ezért különösen fontosnak nevezte, hogy minél több intézményi garancia korlátozza a mindenkori többség hatalmát. Az alkotmányjogász szerint ugyanakkor végső soron semmilyen jogi garanciarendszer nem helyettesítheti a politikai kultúrát és a hatalom önkorlátozását. Úgy fogalmazott: a fékek és ellensúlyok működése mindig nagyban függ attól, hogy a politikai vezetés mennyire hajlandó tiszteletben tartani azokat, illetve hogy megmarad-e mögötte a társadalmi támogatás. A jogásztársadalom szerepéről szólva meglehetősen kritikus volt. Arra a kérdésre, hogy a szakma készen áll-e fellépni a hatalommal szemben, ha szükséges, röviden úgy válaszolt: „Nem.” Hozzátette ugyanakkor, hogy a helyzet nem reménytelen, de a jogászi közösségnek is komoly önvizsgálatra és nyílt szakmai vitákra lenne szüksége a következő években. A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a lapszemle meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)