● news.bsdnet.hu

"Meg kell ismerni a múltat. Ha ezt a törvényhozás elősegíti, akkor ellátta a funkcióját" – mondta a Reggeli gyorsban Rainer M. János az ügynökakták nyilvánosságát célzó törvénymódosítás kapcsán. A történész szerint az új szabályozás nem hozza el automatikusan a történelmi igazságot, de fontos lépés lehet annak érdekében, hogy a rendszerváltás egyik régóta fennálló hiányossága megszűnjön, és a nyilvánosság minél több, eddig visszatartott állambiztonsági irathoz férhessen hozzá. Új ablakban 2026. június 25. Reggeli gyors - Rainer M. János 2026.05.25. 09:53 00:00 A parlament előtt fekvő javaslat egy 11 tagú tanácsadó bizottság felállításáról rendelkezne, amely a minősített iratok felülvizsgálatában segítené a munkát, és javaslatokat tehetne a titkosítások feloldására. A történész szerint ugyanakkor a bizottság szerepét nem szabad túlértékelni. Mint elmondta, a testület elsősorban tanácsadó funkciót töltene be, míg magát az iratok átminősítését és levéltárba adását továbbra is a nemzetbiztonsági szolgálatok végeznék. „A bizottság funkcióját én a javaslat alapján abban látom, hogy ha kétségek merülnének fel, hogy vajon egy vagy más irat érinti-e a mai titkosszolgálati és egyéb érdekeket, akkor ebben adnának tanácsot” – fogalmazott. A legnagyobb kérdés: mennyi irat maradt még titkos? Rainer M. János szerint a probléma gyökere nem elsősorban a jelenlegi minősítési rendszerben keresendő. Sokkal nagyobb gondot jelent, hogy a rendszerváltás előtt és környékén jelentős mennyiségű irat semmisült meg. „Tulajdonképpen soha senki nem tudott arra válaszolni, hogy mennyi 1990 előtti iratot kezeltek, kezelnek, tartottak vagy tartanak vissza máig a működő szolgálatok” – mondta. A történész szerint korábban több bizottság és szakmai vizsgálat is foglalkozott ezzel a kérdéssel, a szolgálatok időről időre adtak át iratokat a levéltáraknak, de a teljes kép továbbra sem ismert. A Tisza Párt korábbi ígérete szerint október 23-ig nyilvánossá válhatnak az ügynökakták. Arra a kérdésre, hogy elegendő-e erre az idő, Rainer M. János óvatos optimizmussal válaszolt. Úgy fogalmazott, a mostani törvénymódosítás elsődleges célja az, hogy bővítse azt az iratállományt, amely hozzáférhetővé válhat. A már megsemmisített dokumentumokat természetesen nem lehet pótolni, de szerinte bizonyos adatok és dokumentumok esetében reális lehet az előrelépés. „Abban nagyjából biztos vagyok, hogy valami fajta jelentős előrelépés lehetséges októberig” – mondta. A történész arról is beszélt, hogy a levéltárosok és történészek körében évtizedek óta folyamatos a szakmai párbeszéd az állambiztonsági iratok kutathatóságáról és hozzáférhetőségéről. A mostani előkészítő munkában a politika is kikérte a szakma véleményét. Elmondása szerint történészek és levéltárosok egyaránt kaptak kérdéseket a döntéshozóktól, és több szakember meg is osztotta javaslatait. A múlt megismerése a tét Rainer M. János szerint az ügynökakták ügye túlmutat az állambiztonsági iratokon. A kérdés valójában arról szól, hogy egy társadalom mennyire képes megismerni saját múltját. A történész úgy látja, a mostani lépés segíthet felszámolni a rendszerváltás egyik máig fennmaradt hiányosságát, ugyanakkor nem szabad azt várni, hogy minden vitát lezár vagy egyetlen, végleges igazságot szolgáltat. „Ez azonban nem azonos a bölcsek kövének megtalálásával, ez nem azonos azzal, hogy innentől kezdve kiderül az igazság” – fogalmazott. Szerinte a történészek számára eddig is viszonylag széles körben hozzáférhetők voltak az állambiztonsági források, a mostani kezdeményezés jelentősége inkább abban áll, hogy még több dokumentum válhat megismerhetővé, és a hozzáférést idővel a társadalom szélesebb körei számára is biztosítsa. „Meg kell ismerni a múltat. Ha ez a törvényhozás ezt segíti, én ebben bízom, akkor ellátta a funkcióját” – mondta a történész. A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a lapszemle meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)