● news.bsdnet.hu

Nem a kormánypártok, nem is a politikai ellenfelek, hanem egy ellenzéki érzelmű közéleti szereplő fogalmazott meg éles kritikát a Tisza Párt legújabb alkotmányos javaslatával kapcsolatban. Halász Noémi hosszú Facebook-bejegyzésében nemcsak a tizenkét éves országgyűlési mandátumkorlátozást vitatja, hanem arról is ír, hogy a kialakult politikai légkör miatt kis híján inkább hallgatott volna. A bejegyzés egyik legfontosabb üzenete éppen ez. Halász azt írja: hat éve vesz részt a magyar közéletben, és még a legsúlyosabb politikai támadások idején sem fordult meg a fejében, hogy ne mondja el a véleményét. Most azonban igen. Nem azért, mert ne lenne álláspontja, hanem azért, mert nem volt ereje ahhoz a támadássorozathoz, amely szerinte ma azokat éri, akik a Tisza egy-egy döntését kritikával illetik. A szerző szerint a párt túllépett azon a felhatalmazáson, amelyet a választóktól kapott. Emlékeztet: korábban a miniszterelnöki cikluskorlátról beszéltek, most azonban már az országgyűlési képviselők mandátumának maximálását is napirendre vették. Halász úgy véli, egy ilyen horderejű alkotmányos kérdésről széles körű társadalmi egyeztetésre lenne szükség, nem pedig arra, hogy néhány támogató hozzászólását tekintsék politikai legitimációnak. A bejegyzésben azt is hangsúlyozza, hogy a javaslat nem csupán a politikusok jogait érinti, hanem a választókét is. Véleménye szerint innentől nem a választó döntene arról, hogy újraválaszt-e egy tapasztalt képviselőt, hanem a törvény zárná ki ezt a lehetőséget. Halász Noémi a „megélhetési politikus” kifejezés használatát is vitatja. Szerinte nem az a probléma, ha valaki politikából él, hanem az, ha nem végzi megfelelően a munkáját. Úgy fogalmaz, a köz szolgálata önmagában nem szégyen, a valódi kérdés az elszámoltathatóság és a teljesítmény. A szerző szerint ráadásul nem ez a legsürgetőbb feladata egy esetleges új kormányzatnak. Bejegyzésében az aszályhelyzetet, a vízgazdálkodást és az egészségügy problémáit említi olyan ügyekként, amelyek megelőzik a választási szabályok újraírását. Talán azonban a legérdekesebb része az írásnak nem is maga a mandátumkorlátozásról szóló vita, hanem az a mondat, amely szerint a konstruktív kritika ma már sok esetben megbélyegzést vált ki. Halász azt írja: attól, hogy valaki bírálja a Tisza egy döntését, még nem lesz fideszes, hazaáruló vagy megélhetési politikus. Úgy látja, a politikai kultúraváltás nemcsak a kormányváltásról, hanem a vitakultúra megváltoztatásáról is kellene, hogy szóljon.