● news.bsdnet.hu

Megalakult az új kormány, a várható szakpolitikai irányváltások hogyan érinthetik a turizmust, illetve ezen belül is annak dinamikusan növekvő ágát, az aktív turizmust? Milyen szerepe lehet az aktív turizmusnak a gazdaság felpörgetésében? Bodrogai László: A kormány szakmapolitikai iránymutatásait várjuk, de ettől függetlenül a kutatások és az elemzések egyetemi szinten folytatódnak. Amit viszont mindenki lát, az az elképesztő expanzió, ami a Covid-pandémia óta zajlik az aktív turizmus területén. A turisztikai piacot ez teljesen felborította. Korábban jellemzően egy-két hétre mentünk el nyaralni, például tengerpartra. A trendek, a mérések és a nemzetközi kutatások alapján azonban látható, hogy Európában és Magyarországon is ma már a 2-3-4 napos, rövidebb, de intenzívebb pihenésre vágynak az emberek, és itt egyre gyakrabban jelenik meg az aktív turisztikai igény. A Covid-járvány idején elképesztően berobbant a kereslet, ezt az első években nem is tudta kielégíteni a kínálat, az egyensúly csak most kezd kialakulni. Kulcsár László: Az aktív turizmus egyik legjellemzőbb vonása az integratív jellege, amit érdemes lenne kihasználni. A kulturális vagy az örökségturizmus területén az attrakciók túlnyomó többsége helyhez kötött, vagyis ők arra várnak, hogy valaki odamenjen. Az aktív turizmus ezzel szemben mobil turizmus – akár a természetjárást, a kerékpározást vagy a vízitúrázást nézzük, nem helyhez kötöttek. Magyarország tájain számtalan gyönyörű műemlék, vár, kastély található, amelyek közül sokat csodálatosan fel is újítottak. Rajta van a térképen, rajta van az úton – és mégis kihasználatlan. Ezen segíthet az aktív turizmus. Hogyan lehet mindezt irányítani, hogy az aktív turisztikai útvonalak érintsék a várakat, összekössék a múzeumokat, attrakciókat a turistákkal? Hogyan koordinálható mindez? Kulcsár László: A kormányzat óriási kihívás előtt áll: az aktív turizmus különböző ágait össze kellene kötni a többi turisztikai ággal, illetve más szakpolitikai területekkel – elsősorban a területfejlesztéssel, a vidékfejlesztéssel és a kultúra területével. Érdemes lenne megkülönböztetni a vendéglátást és a turizmust – a turizmus ugyanis nem csupán abból áll, hogy megszállunk egy szállodában, és ott eszünk-iszunk. Úgy látom, az aktív turizmus különböző fajtái még nincsenek kellőképpen pozícionálva az egyéb gazdasági, kulturális, művelődési vagy oktatási szférákhoz képest. Bodrogai László: A koordinációt tekintve az elmúlt időszakban elindult egy alulról és felülről egyaránt jövő kezdeményezés. Megjelentek az aktív turisztikai szolgáltatók, illetve olyan civil szervezetek, amelyeknek fontos az egészséges életmód, az Aktív Magyarország Fejlesztési Központ pedig az ágazatot országos szinten fogja össze. Mi kutatók rajtuk és a civileken keresztül tudjuk kommunikálni a kutatási eredményeinket, a kisvállalkozók pedig a helyi problémákat.  Az aktív turizmus szempontjából javításra szorul, hogy adatgazdagok vagyunk ugyan, de információszegények. Ezért is szerkesztettünk több szerzőtárssal együtt egy aktív turizmus elméleti és módszertani kézikönyvet, ami a terület tudományos kutatását hivatott támogatni. Kulcsár László: Sokszor úgy születtek döntések, hogy komoly, megbízható, alapos információk nem álltak rendelkezésre. Mivel nem álltak rendelkezésre kutatások, nem is volt mit becsatornázni a megfelelő helyekre. Az uniós források felhasználásánál az aktív turizmusban vannak jobb és kevésbé jó példák. Hogyan lehet ezekből valódi értéket teremteni? Bodrogai László: Olyan értékláncokat kell felsorakoztatnunk egy-egy turisztikai desztináció, egy-egy zászlóshajó köré, amelyek megteremtik a vidékfejlesztés lehetőségét is – hogy az emberek helyben tudjanak boldogulni. Az infrastruktúra-fejlesztés – például a kerékpárutak – vonzzák a turistákat. A baj ott kezdődik, ha az értéklánc nincs teljes egészében kialakítva: ilyenkor hiátus keletkezik, a pénzek kiáramlanak, multinacionális cégek települnek be, és a profitot kiviszik. Ezzel szemben, ha kisvállalkozások, kkv-k vagy családi vállalkozások tudnak működtetni kisebb-nagyobb aktív turisztikai attrakciókat egy meglévő infrastruktúra mentén, akkor megteremtődik a fiatalok helyben maradásának lehetősége. Ez az aktív turizmus nagy értéke: nem csak a gigászi attrakciókhoz vonzza az embereket, hanem olyan térségekhez is, mint az Őrség, Békés megye vagy a Felső-Tisza-vidék. Melyek Magyarország legjobb aktív turisztikai célállomásai, és mit lehet tőlük tanulni? Vannak-e követendő példák? Bodrogai László: Az egyik legjobb példa a Felső-Tisza-vidék turisztikai fejlesztése, amely az aktív turizmus integráló szerepét tökéletesen szemlélteti. Ez a térség korábban turisztikailag messze nem volt domináns. Viszont középkori, jellemzően református templomokkal rendkívül jól ellátott vidék, melyek nagyon jó állapotban maradtak meg. Ezek elérhetőségét aktív turisztikai eszközökkel kötötték össze – van benne vízi elem a Túron, de jellemzően kerékpáros közlekedésről van szó. Ezt a vízüggyel karöltve oldották meg: a gátrendszer tetejét leaszfaltozták, így elérhetővé váltak a különböző települések. Ez az ökoszisztéma szinte a semmiből épült fel, és talán a legpéldamutatóbb kezdeményezés az elmúlt időszakból. Egy másik, jóval nagyobb léptékű példa a Balaton: ma már aktív turisztikai eszközökkel szinte a teljes kultúr- és gasztroturisztikai kínálat és a szállodák elérhetők, 1100 kilométeres kerékpárút-hálózat szövi át a tavat és térségét. Léteznek külföldi követendő példák? Mit lehet hazahozni a határokon túlról, és megvalósítani itthon? Kulcsár László: A külföldi példákkal óvatosan kell bánni. Eltérő történelem, eltérő társadalom, eltérő mentalitás mellett az ott sikeres példákat egyszerűen átültetni nem érdemes – egy ilyen másolással nem megyünk semmire. Mindenképpen alkalmazkodni kell a helyi viszonyokhoz. Ez volt Magyarország EU-csatlakozásánál is az egyik legnagyobb probléma. Rengeteg külföldi szakértő jött, és elmondta, milyen jó példák működnek náluk. Próbáltuk lemásolni ezeket, de nagyon sokszor kiderült, hogy a magyar társadalomban, magyar körülmények között, a magyar vidéken mindez nem működik. Nincs meg a fogadókészség, és ez ma is nagy probléma. Mennyire reális elvárás, hogy a turizmus megoldja a vidék gondjait? Kulcsár László: Ne kergessünk délibábokat: a turizmus, sőt még az aktív turizmus sem fogja megoldani a magyar vidék foglalkoztatási és egyéb bajait. Kiegészítő jövedelemként bizonyos területeken számításba jöhet, de ennél többet nem szabad várni tőle. Emellett a turizmus nem fog beindulni attrakciók nélkül. Ha valaki évente egyszer megrendez egy fesztivált, abból nem fog megélni az egész környék. Ehhez egy egész ökoszisztéma kiépítésére volna szükség.  Nagyon komoly társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek szabják ketté Magyarországot, amelyek évszázadok óta fennmaradtak, és fenn is fognak maradni. Egy ötcsillagos, multiláncos, 200–300 szobás szállodát a helyi termelői piac ma jellemzően nem tud állandó, sztenderd minőséggel ellátni. Ha ők nagykereskedelmi lánctól vásárolnak, akkor a pénz máris kiáramlik a térségből. Ha viszont a helyi társadalomra támaszkodva, a helyi erőforrásokat használva és hálózatosodva ezeknek az összegeknek a jelentős részét meg tudnánk tartani a térségen belül, az komoly multiplikátorhatást váltana ki. Léteznek már erre is jó példák. Hegykőn lakom, ahol a Tornácos Étterem és Szálloda indított el egy mozgalmat: kiváló éttermük van, és az élelmiszer jellegű termékeket igyekeznek a helyi kistermelőktől beszerezni, akik így anyagilag is jól járnak. Sőt, továbbléptek, és saját kertészetet is működtetnek. Így részben a helyiek látják el ezt a komoly étterem- és szállodakomplexumot. Bodrogai László: Én kifejezetten az Őrséget, a Felső-Tisza vidékét és a Békési-kastélyokat és térségüket összekötő Wenckheim kerékpárutat hoznám jó példának – három pontot akevésbé frekventált térségekből. Ott látjuk, hogy működhet egy jól átgondolt koncepció, de csak akkor, ha van egy olyan turisztikai attrakció, attrakciólánc vagy zászlóshajó, ami odavonzza az embereket, és alternatív lehetőségként az aktív turizmust kínáljuk a vendégeknek. Ahhoz képest, ahonnan az aktív turizmussal indultunk 2015 magasságában, már éteri magasságokban járunk. A Tisza-tónál Poroszló és Tiszafüred között megvalósult kerékpáros hidak lehetőséget biztosítottak arra, hogy a testi épség veszélyeztetése nélkül körbekerülhető legyen a tó, aminek a hozadéka az lett, hogy még a korábbiaknál is vonzóbb kerékpáros célterületté vált. A poroszlói ökocentrum pedig nemzetközi szintű attrakciónak számít. És ha felfedeznek egy-egy ilyen térséget, előbb-utóbb megjelennek a szolgáltatások is. Az aktív turizmus képes kiterjeszteni a szezonok hosszát, kereteit is? Bodrogai László: Épp ez az egyik fontos tulajdonsága az aktív turizmusnak: itt nincsenek szezonok, ez ma Magyarországon már négy évszakos ágazat. A kereslet már kora tavasztól késő őszig megjelenik, sőt, mostanra már téli rendezvényekre is egyre több példát látni. A nyári szezonhosszabbítás desztináció szinten fontos lehet a Balatonnak vagy a Tisza-tónak, de például a Mátrában már kora tavasztól késő őszig mennek a túrák, épp a nyári nagy meleg kivételével. Az aktív turizmus az elmúlt időszak nagy nyertese, és meggyőződésem, hogy ez a következő 5-10 éven is így lesz. Címlapkép: Bodrogai László (balra) és Kulcsár László (jobbra) Fotó: Mónus Márton/Portfolio A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.