● news.bsdnet.hu

Mint arról a Bors beszámolt, 2025 decemberében, néhány nappal karácsony előtt a nyílt utcán elkaptak egy 58 éves magyar családapát Beregszászon, és közölték vele: harcolnia kell az oroszok ellen Ukrajnáért. Mivel kényszersorozásról volt szó, férfinek azt sem engedték meg, hogy a családjától elbúcsúzzon, azonnal velük kellett mennie. Több sorstársával együtt feltuszkolták egy buszra, majd közölték: aki betegségre hivatkozva próbál kibújni a katonai szolgálat alól, majd ők „kezelésbe veszik”. Hogy mit értettek ezalatt, az teljesen egyértelmű volt: úgy megverik, hogy többé eszébe ne jusson panaszkodni. Laptársunk a férfi és a család biztonsága érdekében eddig nem közölte az apa nevét, inkább álnéven, Zoltánként emlegette. A családapa most azonban úgy döntött, elérkezett az ideje, hogy teljesen felfedje a személyazonosságát. Talpa György mindig is irtózott a fegyverektől. – Egy tyúkot nem tudnék megölni, nemhogy egy embert! – szögezte le lapunknak. György mindig is zenészként kereste a kenyerét, a szórakoztatást, nem a harcolást tekintette hivatásának. Ennek ellenére kötelezték rá, hogy részt vegyen a katonai kiképzésen. György az elhurcolása óta eltelt több mint fél év alatt számos területet megjárt Ukrajnán belül, hiszen a felettesei kényük-kedvük szerint rendelkeznek vele. Jelenleg az ország keleti részére eső Kramatorszk városban tartózkodik Kijevtől mintegy 540, Beregszásztól mintegy 1420 kilométerre. - Bár nem tudhatom, milyen a pokol valójában, valami ilyesminek képzelem. Egész nap hallom a rakéták és a bombák hangját. Tőlem 500 méterre robbannak az épületek. Az oroszok nem nézik, hogy éppen egy iskolát, egy óvodát vagy egy lakóházat tesznek a földdel egyenlővé – mondta a magyar férfi az Origónak, és hozzátette: az orosz-ukrán háborúban megtanulta, hogy mindennél lehet rosszabb és még rosszabb. - Ahol jelenleg vagyok, zajlik az élet. Egy egy város, ahol a boltok üzemelnek és a tömegközlekedés is működik. Voltam már ennél rázósabb helyen is, az úgynevezett nulláson, ahol folyamatos életveszélyben voltam. Meg is mondta a felettesem, hogy azért vitt oda, mert bepanaszoltam a minisztériumnál a megverésem miatt – tudatta a családapa, aki azzal váltotta ki a tiszt haragját, hogy közölte: rosszul van a szívbetegsége miatt. Akkor egyébként Görgyöt a gluhovi kórházba szállították. Infúziót kapott, de a felettese 7 nap elteltével kiparancsolta az ágyból. - Most éppen magamnál tarthatom a telefonomat, itt egy szabályt kell nagyon komolyan vennem: csak civil ruhát viselhetek, nehogy az oroszok kiszúrjanak. A legveszélyesebb zónákban (ezeket hívják nullásnak) mindenkitől leveszik a készüléket, hiszen a bekapcsolt mobilokat az oroszok észlelnék, négyzetcentiméterre pontosan bemérnék, a tulajdonosaikra pedig bombát dobnának egy drónnal. - A mai, modern háborút már a legkevésbé vívják géppuskával – magyarázta a családapa, majd tovább részletezte a megpróbáltatásait. - Amikor éppen nyugodtabb területen tartózkodunk, bérelnek nekünk egy házat. Éppen egy ilyenen kellett osztoznom egy ukrán tiszttel, aki ugyancsak brutálisan megvert egy ásónyéllel. Ott ütött, ahol csak ért. A nyakamat és az oldalamat püfölte, ettől pedig úgy megsérült a vesém, hogy hetekig véreset vizeltem. Erre csak annyit mondott, hogy majd felszívódik, és különben is, bármikor el tudja intézni, hogy még rosszabb körülmények közé kerüljek. A bűnöm egyébként annyi volt, hogy nem azt a tojást törtem fel, amit ő nekem szánt a kamrából. Errefelé kipécézik maguknak a magyarokat, engem sértegetnek is a származásom miatt, pedig német és zsidó vér is van bennem. Györgynek leginkább a családja hiányzik. A kislányával ugyan mostanában naponta beszélhet telefonon, de egyelőre sejteni sem lehet, mikor engedik végre haza. - Már a kárpátaljai iskolákban is elkezdődött a nyári szünet, de mit sem ér vele a gyermekem, ha egyáltalán nincs pénze. Az én fizetésemből, a zsoldomból mindenféle indokkal, rendszeresen levonnak különböző összegeket. A legutóbbi havi folyósításkor 30 ezer hrivnyával rövidítettek meg. Összesem legalább 100 ezret tartanak eddig vissza – fakadt ki a magyar férfi. Magyarázatképpen elmondta, hogy a felesége naponta 500 hrivnyáért dolgozik, így ha 10 napot teljesít egy hónapban, az 5000-et jelent a családnak. Ebből látszik, hogy sok katonát az ország körülményeihez képet magas fizetés motivál. Sok ukrán önként vállalja a szolgálatot, mi több, külföldről is érkeznek zsoldosok. - Papíron minden jár a katonának. Élelmiszer, kenyér, vaj és gyümölcs, a valóságban előfordult, hogy mindent magamnak kellett megvennem. A nullásra ugyan vittek ételt, naponta másfél liter vízzel kellett beérnem. Mindezt az orosz határtól 400 méterre! – mesélte a magyar férfi. György abból a szempontból szerencsésnek érzi magát, hogy közvetlen közelről senkit nem látott elesni, ugyanakkor tisztában van vele, hogy többen is meghaltak már azok közül, akikkel előtte együtt szolgált. - Itt az emberi élet nem sokat ér. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy volt olyan ismerősöm, aki a saját hibájából esett a háború áldozatául. A fronton tilos alkoholt fogyasztani. Aki ezt nem tartja be, lehet, hogy egy dróntámadás során nem tud kellő gyorsasággal menekülni. Itt sokat számít a józan ész.