● news.bsdnet.hu

Állítsa be, hogy a Magyar Hang cikkeit mindig az elsők között lássa a Google keresőben! A politikai propaganda lehet épp csodafegyver, de legalább annyira önpusztító eszköz is. Az elmúlt másfél évtizedünket meghatározta, mikor melyikké vált. A Fidesznek hosszú időre bejött a migránsozós-rezsicsökkentős kommunikáció: ebből a szempontból sajnos másodlagosak voltak az emberséges eljárások és a közgazdaság alapismeretei. Orbán Viktor aranybányára talált mindkét témában. Sokan mondják ma, hogy menekültügyben milyen igaza lett, és hogy Európa hozzá igazodik. Pedig ez is csupán illúzió. A közgondolkodás tolódhat valamilyen irányba, az évek múlásával az embereknek elegük lehet rengeteg mindenből. De nem úgy van, mint a volt miniszterelnök hívei mondogatják: „nem igaza van, hanem igaza lesz”. Itt épp a megoldatlanság érzete vezette arra Nyugat-Európát, hogy szigorúbb megoldásokért kiáltson. Nálunk meg az illúziókat kergető biztonságvágy és az ismeretlentől való félelem. De a politikus – ha valóban szavazatokra hajt – kénytelen ezekre a tömegérzésekre rezonálni. Minimum ügyesen lavírozni, hogy ha nem akar egy témába beleállni. Ezt látjuk most Magyar Péter és a migráció vonatkozásában. Amikor liberális oldalról számon kérik, hogy miért támadja annyit a Fideszt a táborépítés szándékával, akkor tévesen gondolják azt, hogy ezt valamiféle jobboldali beállítódásból teszi. Viszont azzal épp a migránsozás erejét veszi el, ha bemutatja, hogy akinek ez vált a fő politikai ágendájává, az is képmutató módon járt el. A fideszeseket érthető módon bosszantja ez, hiszen érzékeny területen találja el pártjukat. És eközben nem értik, hogy a politikai kommunikáció szempontjából mindegy, hogy Orbán Viktor mennyire tette mélyen magáévá a migráció-ellenességet. Ahogy nem számított az sem, hogy nyilvánvalóan mélyen elítélik a pedofíliát a fideszes vezetők, hát még Varga Judit és Novák Katalin. Ha viszont egy adott témára építed a politikádat, akkor onnantól az ellenfeled minden hibádat százszorosan, ezerszeresen kihasználja majd. Igazságosságot itt nem lehet számon kérni, hiszen te is a másik féllel szemben használod a politikai fegyvert. A régi ellenzék ott tévedett, hogy egyetlen ember őrületeként beszélt olyasmikről, amikkel a választók jelentős része egyetértett. A Fidesz veszte is az lett viszont, hogy elmérték a közhangulatot, veszítettek a tematizációs versenyben. – Nagyon jók voltak az üzeneteink, visszatükrözték a valóságot – mosolyogtatott meg nemrég Orbán Viktor. Neki kell a legjobban tudnia, hogy a politikai üzenetek sosem valamiféle elvont valóságot tükröznek vissza, hanem azt, amit a tömegek a valóságról gondolnak. Persze az alulmaradó szemében mindig a nyertes fél válik Cipollává, az őt követők pedig megtévesztett emberekké. A győztes viszont mindig az lesz, aki az emberek megnyerésén, nem pedig a másik mellé állók gyalázásán szorgoskodik. Ezért is örülhet Magyar Péter akkor is, amikor az általa meghirdetett Tisztítótűz-hadműveletet az ellenoldal a személyes ámokfutásának állítja be. Hányszor találkozhattunk már a fideszes értetlenkedéssel, hogy miért nem tudja Magyar Péter elfogadni Sulyok Tamás államfőt! Azért jár jól mindezzel a miniszterelnök, mert ezek természetesen nem az ő személyes mániái. A kormányfői és képviselői ciklusok számának korlátozása sem. Ezek bizony a jelenlegi közérzületre reflektálnak, az elmúlt másfél évtizedből fakadnak. Ahogy nem lehet a tömeges migrációt az 1986-os vagy 2003-as valóságból vizsgálni, ugyanúgy érvénytelen itt is összeszedni, hány ciklusa volt Kéthly Annának, meg hogy Európában máshol van-e ilyen szabályozás. Aki ezt teszi, nem érti, hogy a politika itt és most létezik, a folyamatok hatnak egymásra, a politikus pedig – ha csak nem akar megbukni – azt teszi, amit szavazói várnak tőle. Nevetséges itt a rákosizás-bolsevikozás: a magyar nép pontosan látta, mely politikai oldal ment el túlontúl szélsőséges irányba, és szerencsére végül le is váltotta azt. Nyerni itt továbbra is középről lehet. Annál pedig kevés szórakoztatóbb van, amikor szélsőjobbról vádolják a centrumot elfogadhatatlan radikalizmussal.