● news.bsdnet.hu

Extrém melegben a futás vagy a szabadtéri edzés nemcsak kellemetlen, hanem a hőguta kockázata miatt kifejezetten veszélyes is lehet. Christian García-Witulski, az Argentin Pápai Katolikus Egyetem környezeti epidemiológusa hangsúlyozza, hogy magas hőmérsékleten még az olyan hétköznapi rutinok is sokkal jobban megterhelik a szervezetet, mint a gyalogos ingázás. Ha viszont a kánikula miatt jelentősen visszafogjuk az aktivitásunkat, az hosszú távon komoly egészségkárosodáshoz vezethet. A kutatók becslései alapján a klímaváltozás miatti mozgáshiány 2050-re évente akár 470–700 ezer korai halálesetet is okozhat. A BBC összeállítása szerint legfontosabb óvintézkedés, hogy az edzéseket a hűvösebb napszakokra, így a kora reggeli vagy a késő esti órákra ütemezzük. Emellett érdemes olyan helyszínt keresni, ahol árnyékban sportolhatunk. Ollie Jay, a Sydney-i Egyetem Hő- és Egészségügyi Kutatóközpontjának igazgatója kifejtette, hogy az árnyékos területek akár 12-15 Celsius-fokkal is hűvösebbek lehetnek a közvetlen napfénynek kitett helyeknél. A páratartalom és a szélsebesség szintén meghatározó tényező, mivel fülledt időben a testet hűtő izzadság nehezebben párolog el, a légmozgás hiánya pedig tovább fokozza a hőstressz veszélyét. A forró napokon tanácsos lerövidíteni az edzések időtartamát, és több pihenőt beiktatni. Rebecca Stearns, a Connecticuti Egyetem kineziológusa hangsúlyozza, hogy a szüneteket lehetőség szerint légkondicionált helyiségben vagy hűvös, jól szellőző, árnyékos helyen töltsük. Bár a jégzselék és jégakkuk használata kézenfekvőnek tűnhet, a felületük túl kicsi a hatékony hűtéshez. Ennél sokkal eredményesebb módszer, ha a kezünket és az alkarunkat hideg vízbe merítjük, vagy vizet permetezünk a bőrünkre. Ollie Jay rámutatott, hogy a bőrre felvitt, majd elpárolgó víz valójában a természetes izzadás hűtő hatását utánozza anélkül, hogy a szervezetnek folyadékot kellene veszítenie. A hideg, nedves törölközők alkalmazása, valamint a sportolás előtti testhőmérséklet-csökkentés, például jégkása fogyasztásával szintén növeli a hőtűrő képességet, így kitolja a biztonságos mozgás időtartamát. A szervezet fokozatos hozzászoktatása a meleghez szintén kulcsfontosságú tényező. Stearns szerint egy-két hétig tartó, rendszeres, hőségben végzett könnyű mozgás hatására a nyugalmi belső testhőmérséklet csökken, miközben az izzadás mértéke és a vérplazma térfogata növekszik. Ez az alkalmazkodás javítja a fizikai teljesítményt és jelentősen mérsékli a hőkimerülés kockázatát. Ollie Jay ugyanakkor figyelmeztet, hogy ez a fajta akklimatizáció csak átmeneti előnyt jelent, így ha abbahagyjuk a melegben való edzést, a szervezet viszonylag gyorsan elveszíti a megszerzett hőtűrését. Fontos tisztázni, hogy a kiváló edzettségi állapot nem nyújt automatikus védelmet a túlhevülés ellen. Az élsportolók bizonyos esetekben még nagyobb veszélynek vannak kitéve, mivel hozzászoktak a biológiai határaik feszegetéséhez, miközben a belső testhőmérséklet emelkedésének elsődleges forrása éppen az edzés intenzitása. A legfontosabb védelmi vonal a test jelzéseinek tudatos figyelése és a tempó szándékos mérséklése. Ha szédülést, hányingert, indokolatlan fáradtságot vagy heves szívdobogást tapasztalunk, azonnal abba kell hagyni a mozgást, és meg kell kezdeni a test hűtését. Ahogy García-Witulski is kiemeli, a hőhullámok gyakoriságának növekedésével a fizikai aktivitást már nem lehet a klímától függetlenül kezelni, így elkerülhetetlenné válik a fokozatos alkalmazkodás abban, hogy mikor, hol és hogyan sportolunk. Címlapkép: Balogh Zoltán, MTI/MTVA