← Vissza

news.bsdnet.hu

A sejtek pusztulása után is zajlik kommunikáció a szervezetben

Liner 2026-06-26 05:21
Új sejthalál-mechanizmust azonosítottak, amit az influenzavírus a terjedéshez használhat fel. Azonosították a sejthalál egy eddig ismeretlen lépését, amely nemcsak az immunrendszer működését befolyásolja, hanem lehetőséget adhat a vírusoknak is a szervezeten belüli terjedésre. A La Trobe Egyetem kutatói szerint a felfedezés új megközelítéseket nyithat a kezelések fejlesztésében. A Nature Communications folyóiratban megjelent tanulmány részletesen bemutatja, mi történik a sejtek pusztulása során, és hogyan távolítja el a szervezet a keletkező maradványokat. A munkát Stephanie Rutter doktorandusz vezette Ivan Poon professzor laboratóriumában, a La Trobe Molekuláris Tudományos Intézetében. A kutatók megfigyelték, hogy amikor egy sejt eléri életciklusa végét és önmegsemmisítésbe kezd, alakja megváltozik, leválik környezetéről, majd egy apró maradványt hagy maga után, amelyet „a halál lenyomatának” neveztek el. Ebben a visszamaradó anyagban egy korábban ismeretlen extracelluláris vezikulatípust találtak – tette hozzá a ScienceDaily. Az extracelluláris vezikulák mikroszkopikus részecskék, amik fehérjéket, lipideket, DNS-t és RNS-t szállítanak egyik sejttől a másikig, így kulcsszerepet töltenek be a sejtek közötti kommunikációban. Az újonnan azonosított, F-ApoEV-nek nevezett vezikulák a sejthalál helyszínén maradnak, és mintegy morzsaként jelzik az immunrendszer számára, hol kell eltakarítani a sejttörmeléket, mielőtt az gyulladást váltana ki. A laboratóriumi kísérletek során azonban váratlan jelenségre bukkantak. Influenzavírussal fertőzött sejtek vizsgálatakor kiderült, hogy a vírus képes kihasználni ezt a természetes takarítási folyamatot. A víruspartikulák el tudtak rejtőzni az F-ApoEV-ek belsejében, ami lehetőséget adhat arra, hogy a fertőzés a szomszédos sejtekre is átterjedjen, miközben a szervezet normál eltakarítási mechanizmusa zajlik. Ivan Poon professzor, az Extracelluláris Vezikulák Kutatóközpontjának igazgatója szerint az eredmények terápiás szempontból is jelentősek lehetnek. „Ennek az alapvető biológiai folyamatnak a megértése új kutatási irányokat nyithat, amelyek révén olyan kezelések fejleszthetők, amelyek kihasználják ezeket a lépéseket, és segítik az immunrendszert a betegségek elleni hatékonyabb küzdelemben” – fogalmazott. Hozzátette, naponta sejtek milliárdjai pusztulnak el a normális sejtcseréhez és a betegségek lefolyásához kapcsolódva. „Korábban úgy vélték, hogy a sejthalál során bekövetkező feldarabolódás véletlenszerű és viszonylag egyszerű folyamat. Az eredményeink azt mutatják, hogy ez jóval összetettebb, és minden egyes lépés kulcsfontosságú ahhoz, hogy a sejt hatékonyan lebomoljon, majd az immunrendszer eltávolítsa.” Stephanie Rutter szerint az eredmények rávilágítanak arra, mennyire meghatározó a sejtek közötti kommunikáció, valamint arra is, hogy a vírusok miként képesek manipulálni ezeket a rendszereket. „Tudjuk, hogy a szervezet eltakarítja az elhalt sejttörmeléket, hogy az ne maradjon vissza, ne okozzon gyulladást vagy autoimmun betegségeket, például szisztémás lupusz eritematózuszt, és azt láttuk, hogy az F-ApoEV-eket gyorsan eltávolítják a sejthalál helyszínéről. Azt viszont nem vártuk, hogy a vírusok is képesek kihasználni ezt a folyamatot, és az F-ApoEV-ekben megbújva fertőzést okozni” – mondta. A kutatócsoport úgy véli, a felfedezés hosszabb távon hozzájárulhat a fertőző és az autoimmun betegségek jobb megértéséhez, ami új kezelési stratégiákhoz vezethet. „Minél többet tudunk meg a sejthalálról és arról, mi történik a sejtekkel a pusztulásuk után, annál jobban érthetjük meg a betegségek kórélettanát, és annál nagyobb eséllyel találhatunk új terápiákat” – fogalmazott Rutter. A tanulmány társszerzője, Georgia Atkin-Smith, a WEHI kutatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a sejthalál számos betegségben szerepet játszik. „Ez a vizsgálat azt mutatja, hogy az elhaló sejtek a pusztulásuk után is kommunikálnak, és ez hatással lehet az immunrendszer működésére” – mondta. A kutatásban a La Trobe Egyetem több intézete mellett a WEHI és a kanadai Toronto Metropolitan University szakemberei is részt vettek.
Eredeti cikk megtekintése →