● news.bsdnet.hu

Ahogy befejeződött az iráni viszály, Donald Trump amerikai elnök kijelentette, Észak-Korea ügyével fog foglalkozni. A problémát csak az jelenti, hogy az iráni viszály nem fejeződött be, ma is tart, jóval azután, hogy Trump megtette kijelentését. Az ilyen ügyeket ugyanis nem lehet csak úgy, egy tollvonással elintézni, bármennyire is drámai egy olyan videó, hogy egy vezető politikus a vacsoraasztalnál aláfirkantja a megállapodástervezetet. Ez csak a kezdeti lépés, ezt követik azok az egyeztetések, amelyeken a részleteket kidolgozzák a felek, néha asztalra csapnak és kivonulnak, majd visszatérnek, megenyhülnek, és ha minden jól megy, akkor rákerülhet a pecsét a dokumentumra. Onnantól csak be kell tartani a szerződésben foglaltakat. Ez általában nem szokott jól működni, megint kiújulnak a harcok, hiszen emberek vagyunk, érzelmeink is vannak, főleg a Közel-Kelet híres a szertelen életstílusról. De az biztos, hogy egy ember előre nem tudja megmondani, hogy vége a problémának, kiegyeztünk. A médiában viszont ez söpör végig, és mivel a nyomtatott szó, az írás és a televízió varázslat, az emberek többsége el is hiszi. Amit az ember elolvas, azt igaznak vagy legalábbis részben igaznak tartja. Ezzel pedig bőven visszaél a hatalmi elit világszerte. Donald Trump egy alternatív valóságot mutat be, azt a vitát Iránnal ő keretezi, ő mutat rá a fontos pontokra, ő állítja, hogy mikor fejeződik be, ez pedig teljesen független attól, hogy mi a valóság. A konkrétan vett valóságról még azok se tudnak sokat, akik ott élnek Iránban, esetleg a Hormuzi-szoros partján. Mikor a tárgyalódelegáció múlt pénteken mégsem írta alá a megállapodástervezetet Genfben, Irán bejelentette, újra lezárta a rendkívül fontos szorost. Az amerikaiak azt mondták, nem történt ilyen, a hajók folyamatosan haladnak át a vízi úton. Pedig elméletileg csak ez a két választás van, vagy lezárták, vagy nem. Mivel két háborúban álló fél van a vitában, mindkettő a másikat vádolja hazugsággal, és az istenadta nép fogja eldönteni, kinek hisz. Ha a saját szemünknek akarunk hinni, odamehetünk, hogy megnézzük, mennek-e a hajók vagy sem. A trükk azonban az, hogy lehet, hogy a tankerek valóban haladnak háborítatlanul, de Irán bejelentése a lezárásról azt eredményezheti, hogy egyes hajók óvatosságból mégis horgonyon maradnak, tartva az iráni zárlattól. Ez pedig azt jelenti, hogy a nemzetközi olajpiac ügyes keselyűi beárazzák a kijelentést, hirtelen megugrik az olajár a hivatalos zárlat miatt, a brókerek pedig tisztességes summához jutnak. Az teljesen mellékes, hogy azok a hajók leszállítják-e az olajat. A virtuális valóság és a politikusok virtuális tevékenysége egyre látványosabb és egyre jobban elszakad a fizikailag megtapasztalható élettől. Mivel Irán és az Egyesült Államok nem beszél egymással – ez persze így nem igaz, de a hivatalos álláspont ez –, a maguk igazát hirdetik a sajtón keresztül. Minthogy a sajtó is sokat változott, a szerkesztőkre és a profi újságírókra egyre kevésbé van szükség, mindenki úgy érzi, ő is tud fogalmazni és tisztán beszélni, a megjelenő cikkek többsége egyszerű politikai hirdetmény, nyilatkozat, közlés. Nem átgondolt cikk, nem hatol az ügyek mélyére, nem fedi fel a vitás kérdéseket, csak leszögezi a megfellebbezhetetlen álláspontot. Nem is meglepő, ugyanis a politikusok általában nem tudnak jól fogalmazni, más a céljuk, mint a klasszikus média munkatársainak. Donald Trump híres arról, hogy borzasztóan egyszerű a nyelvezete, tőmondatokat ír közösségi oldalán, aggodalom nélkül megfenyeget bárkit, hogy két perc múlva dicsérje. Miközben a „már befejeződött” vita zajlott Svájcban Irán és az Egyesült Államok delegá­ciója között, az amerikai elnök saját oldalán válogatott sértéseket küldött a perzsa állam tisztségviselőinek. Az al-Dzsazíra katari hírportál ki is küldött egy értesítést, hogy az iráni delegáció az amerikai elnök egyik üzenete miatt úgy megsértődött, hogy felálltak és távoznak Svájcból. Néhány perc múlva azt közölték, az egyeztetés sikeresnek tűnik és tovább folyik, a tárgyalások megszakadásáról írt cikküket eltüntették. A valóság ismét egy kicsi pillanatra elcsúszott, kiderült, hogy a leírt szó nem igaz, de hamar kozmetikázták a szerkesztők – azért mégis szükség van rájuk, úgy tűnik –, és a virtuá­lis valóság ismét lefedte a való életet. Miközben azért fogadjuk el, nem kizárt, hogy az irá­niak az egyik Trump-bejegyzés olvastán felháborodtak és kivonultak a teremből. Csak nekünk, olvasóknak nem a kicsi részletek a fontosak, hanem az eredmény, vagyis béke lesz-e vagy sem. Donald Trump nem az egyetlen politikus, aki a saját világát harsányan hirdetve létrehoz egy buborékot, amelybe belerángatja a világot. Magyar Péter ugyanezt csinálja kicsiben, de nagyon agilisan. Az ő stílusa is pontosan ugyanilyen, minden fideszes gengszter, maffiózó, tolvaj és csaló. Minden egyes parlamenti vita során a politikai ellenfelet gúnyolja, kifigurázza, egyetlen vita se alakul ki az egykor volt Tisztelt Házban, csak személyeskedés és vádaskodás. Magyar Péter világa is terjed a közösségi térben, hiszen láthatóan profin kezeli a modern médiát, ahol nincs szerkesztő, hiszen maga a világ építője szerkeszti a kiadott közléseket. Olyan is lesz persze a végeredmény, amilyen a szerző, vagyis végtelenül egyoldalú, önközpontú, vitának és kételynek helyet sosem adó világ ez. Meglehetősen távol áll ez persze a valóságtól, még akkor is, ha a miniszterelnök napjában többször is azt szajkózza, ez a való világ, és bárki, aki ezt tagadja, az hazudik. De nem egyetlen igazság létezik, hanem rengeteg, főleg a közéleti kérdésekben. A XXI. század elhozta az univerzális politikus intézményét, aki önmagát imádva azt képzeli, hogy mindenhez ért, sokkal jobban, mint a szakemberek, és erről folyamatosan tájékoztatja a közembereket, ő személyesen, hiszen nyilván jobban ír, mint egy újságíró. Valaha, néhány éve ezt még profi stáb csinálta, újságírók csapata dolgozott a politikusok nevében, a látszólag könnyed néhány másodperces videók, megszólalások valójában seregnyi ember megfeszített munkáját jelentik, akiket soha senki se lát. Ma már valóban vannak olyan üzenetek, amiket a miniszterelnök ír a közösségi oldalakra, ahogy Donald Trump is maga ül le a számítógépéhez, hogy a világ népeihez szóljon, nem azért, mert ez a kötelessége, hanem azért, mert így akarja. Magyar Péter számára a Balaton egy befolyásolási lehetőség, politikai üzenet van minden mondatában, mosolyában, grimaszában, ami az emberek többségének a nyár csodája, hogy a vitorlás hajó ott ring a magyar tenger közepén, az a kormányfő számára egy Facebook-poszt. Úgy pedig nem lehet átélni a pillanatot, ha öt fotós készíti az emberről a tökéletes felvételt. Akkor a pillanat elszáll, az érzés művi lesz, ez pedig átüt a fotón is, amely azonnal kimegy a közösségi térbe. De a végén a való élet győz a virtuális felett, vagyis a buborék hatalma nem akkora, mint az elsőre látszik. Az csak addig tart fogva, amíg a szükséges eszköz be van kapcsolva, vagyis amint a mobiltelefonból felpillant az ember, a varázs megtörik. Ezért igyekszik az érdekelt politikus, mint Magyar Péter, arra rávenni mindenkit, hogy csak őt figyelje online napi 24 órában, mert ő profi tartalomgyártó, aki így képes irányítani másokat. Mint a TikTok, csak nagyban.