● news.bsdnet.hu

A jelenlegi több mint tízszeresére növekedhet a magyarországi szélerőművi kapacitás 2030-ig az európai uniós források felhasználásával – jelentette be szerda este Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter. Felidézte, hogy a hazai szélenergia-termelés 2016 óta gyakorlatilag változatlan, mintegy 330 megawattos szinten áll, az elmúlt évek megújulóenergia-fejlesztéseit döntően a naperőművek bővülése hajtotta . Álláspontja szerint a biztonságos energiaellátás érdekében több technológiára van szükség, a szél- és a napenergia pedig jól kiegészíti egymást, mivel a szélerőművek akkor is képesek lehetnek villamos energiát termelni, amikor a napelemek teljesítménye alacsony. Igaz, erre éppen a napokban látni a németországi ellenpéldát. Első lépésként augusztus 31-én jelenik meg a legalább hétszáz megawattnyi új szélerőművi kapacitás hálózati csatlakoztatására kiírt pályázat, amely csaknem egymilliárd eurónyi beruházást hozhat Magyarországra, a pályázati tervezet társadalmi egyeztetése július közepén indul. Távlati célként 2030-ig összesen négy gigawatt új szélerőművi kapacitás pályáztatását jelölte meg. A miniszter ezt a kapacitást a paksi atomerőmű négy blokkjának névleges összteljesítményével vetette össze, ugyanakkor az mintegy két gigawattot ad. A bejelentett szélerőművi cél megközelíti a jelenlegi paksi blokkok és a Paks II projekt két új blokkjának együttes, mintegy 4,4 gigawattos névleges teljesítményét. Azonban a két technológia rendelkezésre állása nagyban eltér egymástól, és a miniszter is megjegyzi, hogy „természetesen a szélerőművek nem folyamatosan képesek termelni maximális teljesítménnyel”. Ez azt jelenti, hogy négy GW szélerőmű névleges teljesítmény az éves villamosenergia-termelésben körülbelül 1-1,5 GW folyamatosan termelő erőműnek felelne meg. Arról, hogy mekkora volna Magyarország optimális szélerőművi beépítettsége, legalább másfél évtizede tart a szakmai és politikai vita. Egyik támpontul a Regionális Energetikai Kutatóközpont (REKK) és az osztrák AIT közös, 2023-ban publikált elemzését idézhetjük. Ebben azt írják, hogy a gazdaságosan kiaknázható lehetőségeket tekintve mintegy 16 GW szélerőművi kapacitás épülhetne ki piaci alapon, vagyis támogatás nélkül is versenyképes módon üzemeltetve. A legjobb adottságok az Észak-Dunántúlon találhatók, ahol korábban a ma is működő szélerőműparkok többsége felépült. A 16 GW éppen tizenhatszorosa annak az egy GW-nak, amely a korábbi magyar energiastratégiákban 2030-as célként szerepelt. Kérdés, milyen okokkal magyarázható a beruházások 2016-os megtorpanása. Abban az évben fogadta el a kormány azt a rendeletmódosítást, amely alapján szélerőművet és szélerőműparkot tilossá vált elhelyezni beépítésre szánt területen, illetve annak határától számított 12 kilométeren belül. A szakmai viták fő ellenérve pedig úgy szólt, hogy a 12 kilométeres védőtávolság nemzetközi összevetésben szigorú, Európában jellemzően inkább néhány száz méter és egy–két kilométer között mozog. Magyarország településszerkezete mellett gyakorlatilag megszűnt a lehetőség új szélerőművek telepítésére. Később műszaki előírásokkal és azzal, hogy nulla megawattban határozta meg a hatóság a szélerőművek építésére kiadható engedélyt, pont került a szigorítás végére. A Tisza-kormánynak most ezeket a jogszabályokat kell módosítani augusztus végéig ahhoz, hogy sikeres legyen a kiírandó pályázat. Érdekes kérdés lesz, hogy vajon mekkora beruházói érdeklődés mutatkozik a pályázatok iránt, és hogy sikerül-e megtalálni az egyensúlyt az energiapolitikai célok és a helyi közösségek szempontjai között. De az is felmerül, hogy még ha lehetséges és gazdaságos is a kutatások szerint, vajon elbír-e a rendszer ilyen mennyiségű megújuló kapacitást. Hortay Olivér, a Századvég Gazdaságkutató Energia- és Klímapolitikai Üzletágának vezetője szerint Magyarországnak kevesebb új szélerőműre és több szabályozható kapacitásra lenne szüksége. „Az elmúlt évek napelem-boomjára nem egy szélerőmű-boom a megfelelő válasz, hanem szabályozható, rugalmas kapacitások fejlesztése. A spanyol áramszünet alatt sem az időjárásfüggő egységekből volt hiány, hanem a hagyományos alap- és gyorsindítású erőművekből.” – idézte fel az emlékezetes áramszünetet, amely a teljes Ibériai-félszigetet érintette 2025. április 28-án.