● news.bsdnet.hu

A választások után a hazai filmes közegben is megindultak a javaslattételek, hogy mégis hogyan kellene átalakítani az állami filmfinanszírozó és támogató rendszert, illetve annak zászlóshajóját, a Nemzeti Filmintézetet (NFI). Az Oscar-díjas Deák Kristóf például Facebookon hívta fel a filmszakma szereplőit a honi filmipar megújításáról való gondolkodásra, ő maga hat tömör pontban foglalta össze a saját javaslatait (többablakos rendszer, döntőbizottságok átalakítása, a forgatókönyv-fejlesztés korábbi modelljének visszaállítása, az elsőfilmesek erőteljesebb támogatása, elsőfilmes-alap létrehozása, és nagyobb hangsúly a forgalmazáson). Az elmúlt másfél évtizedben a filmezéstől visszavonult, de az oktatásban és Orbán Viktor vagy a kormány körüli szereplők szidalmazásában annál aktívabb Janisch Attila Balázs Béla-díjas filmrendező amellett, hogy morális igazságtételt követel, bejegyzéseiben leginkább a ma működő döntéshozatali rendszerek és intézmények (NFI, SZFE) teljes visszaalakítására ösztönöz, csak ennél jóval indulatosabb szóhasználattal. A liberális elhajlással nehezen vádolható Bokor Attila rendező (aki legutóbb Romzsa Tódorról forgatott filmet) a magyar film megújításának alapját egy decentralizált, több alkotóműhelyre épülő finanszírozási rendszerben látja, amely illeszkedik a magyar filmes hagyományokhoz (egész pontosan a szocializmusban működő négystúdiós rendszerhez). Ez nem új keletű nézőpont, még Szőcs Géza államtitkársága idején fogalmazódott meg, mielőtt Andy Vajna kormánybiztosi akarata jutott volna érvényre. Azt, hogy Bokor Attila szerint mennyire fontos a filmek eljuttatása a közönséghez, a közszolgálati csatornák erőteljesebb bevonása, a streaming, a szervizmunka vagy a filmes oktatás, már meg sem említem, mivel ezek mindenhol visszaköszönő elemek, és nem gondolom azt sem, hogy az NFI ne tett volna jelentős lépéseket mindezek irányába, ami persze nem jelenti azt, hogy nem lehet jobban csinálni vagy máshogyan is próbálkozni. Az előbb említetteknél jóval terjedelmesebb szöveggel jelentkezett Muhi András filmproducer, a Magyar Filmművészek Szövetségének elnöke, aki lényegében a 2004-es filmtörvény konszenzusos, szakmai alapú modelljének visszaállítása és továbbfejlesztése mellett érvel. Kiindulópontja, hogy a magyar film akkor működött kiegyensúlyozottan, amikor a szakma széles körű egyeztetése (filmes kerekasztal) ténylegesen beleszólt a szabályokba és a forráselosztásba, ezért ennek a tárgyalásos, reprezentatív rendszernek az újraélesztését tartja kulcsfontosságúnak. Ezeket a megállapításokat viszont erőteljesen árnyalja, hogy az NFI előtti rendszer csak papíron működött jól a rengeteg szakkollégiummal és a döntnökök folyamatos szelekciójával, valójában számtalan sebből vérzett (rossz filmek, működési nehézségek stb.), aminek az elsődleges okát abban feltételezem, hogy a magyar filmnek Andy Vajnáig valójában nem volt valódi érdekérvényesítő képessége a mindenkori kormányzattal szemben. Nem tudom, milyen jövő vár a magyar filmesekre, de bármennyire is hangsúlyozzák, hogy politikától független szervezeteket hoznak létre, ez valójában egy ellentmondás. Függetlenül attól, hogy milyen formában fog működni a jövőben a filmszakma és a filmipar – például az, amire most többablakos rendszerként hivatkoznak, a valóságban könnyen egy ablakot jelenthet, mint ahogy volt erre példa korábban is –, a szakma politikával szembeni érdekérvényesítő képessége elengedhetetlen ahhoz, hogy a kormányzat teljesítse a vállalásait. Ez a teher jelen állás szerint leginkább Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár vállát nyomja. Akárhogy is, most nagyon úgy néz ki, hogy a Muhi által sürgetett filmes kerekasztalt a Filmreform 2026 nevű szakmai összefogás testesíti meg. A kezdeményezés május 8-án mutatta be első javaslatcsomagját, amely egy átláthatóbb, a politikai befolyástól független finanszírozási rendszer kialakítását, kiszámíthatóbb működést és egy új filmtörvény megalkotását sürgette. Hangzatos mondatok, de annál semmitmondóbbak. Ezt követően június 11-én csaknem negyven filmes szakmai szervezet részvételével tartotta első hivatalos egyeztetését Nagy Ervin, aki jelezte, hogy a Nemzeti Filmintézet vezetői posztjára Káel Csaba távozásával nyílt pályázatot terveznek, és átmenetileg olyan új irányítási struktúra jöhet létre, amelyben a szakmai szervezetek delegáltjai is részt vehetnek az igazgatótanács és döntés-előkészítő testületek munkájában. Az államtitkár elmondta, hogy a rendelkezésre álló filmfinanszírozási keret négymilliárd forint, amelyet a tervek szerint a már folyamatban lévő ügyek rendezésére és a támogatási rendszer újraindítására fordítanának. Ebből a forrásból a korábban elakadt vagy függőben lévő pályázatokat is rendezhetik, miközben előkészítik az új finanszírozási rendszer indulását. Amiről így valójában továbbra is csak sejtéseink lehetnek.