● news.bsdnet.hu

Mindössze nyolc epizód, maratoni sorozatfüggőknek fontos információ, hogy mindössze 5,4 óra alatt megnézhető, vagyis ehhez még csak a hétvégét sem kell feláldozni. Az Úgyis megtalállak , a Harlan Coben újabb regénye alapján készült minisorozat rendesen eteti magát a Netflixen, szépen forgatott történet, remek színészekkel, a főszerepben Sam Worthington látható. Tipikus igazságkeresős, menekülős, üldözős történet. David Burroughs (Sam Worthington) bostoni jogászprofesszor öt éve börtönben ül, az ítélet szerint büntetése élete végéig tart, mert megölte a fiát. Persze ő ezt már a tárgyalásokon is tagadta, ám a bizonyítékok ellene szóltak. A sorozat lényegi cselekménytörténete ott kezdődik, amikor a volt sógornője, Rachel (Britt Lower) bemegy hozzá, és mutat neki egy frissen készült fényképet, amelyen a halottnak hitt fia, Matthew látható – könnyű felismerni az arcán lévő jellegzetes anyajegyről. Innentől kezdve egy meglehetősen bonyolult történet veszi kezdetét, és emiatt válik minden roppant izgalmassá. Figyelni kell, megérteni mindazt, ami Daviddel történik. Nem lehet tudni, hogy ki kivel van, ki akarja David halálát, sem azt, miért halnak meg mások vagy kerülnek veszélybe. Elsőre azt sem lehet tudni, hogy ebben a történetben ki a jó és ki a rossz, ki az, aki valóban segít Davidnek, és ki az, aki ártani akar. Harlan Coben alaposan kibérelte magának a Netflixet, vagyis mindez éppen fordítva történt, hiszen Coben fordulatos történetei rendre sorozatért kiáltanak (például: Vigyázok rád , Nem versz át , Az erdő , Szökevények , Az ártatlan , Bűnösnek nyilvánítva ), a Netflix pedig erre jó terep. És a nézőknek is, mert a tucatnyi sorozat miatt az egyik Coben-történetbe egyszer úgyis mindenki belebotlik, és ha valakinek bejön ez az igazságkeresős imázs vagy zsáner, egy darabig ellesz a képernyő előtt. Merthogy az Úgyis megtalállak is az igazságkeresről szól, az ártatlanság árnyalatainak bemutatásáról, meg arról, persze, hogy ami egyszer eltörött, az már soha nem lesz a régi, de attól biztosan nem, hogy a darabokat megpróbálják összerakni. Ha ez a sorozat valakit emlékeztetne arra, amit a filmes világ már elén tárt például a Szökevény  vagy a Felejtés bére című filmben, ne szomorkodjon, hiszen a krimik is arról szólnak, nemde, hogy van egy bűnügy, amit valaki megold vagy nem. Ebben az újabb Coben-Netflix-sorozatban David bármire képes, hogy a fiát megtalálja, ezért mindent meg is tesz, megszökik, küzd a rendőrökkel, az FBI ügynökeivel, a maffiával, de legfőképp egy láthatatlan ellenséggel. Ez a sorozat ettől válik többszörösen rétegzetté. David helyzete szinte mindvégig kilátástalan, ám amikor már elbukna, minden új erőre kap. Ez jót tesz az igazságérzetünknek, mert azt sugallja, hogy az egyetemes igazság fontos, illúzióink azért mégse legyenek. Ha ugyanis az igazság kimondásának vagy elérésének az az ára, amit David is megtapasztal, akkor lehet, hogy valakinek tényleg ki kellene már mondania, de úgy istenigazából, hogy helló, világ, redőny le, hulljon függöny, támadjon sötétség, mindenki szülessen inkább máshová, valami szebb és jobb helyre. S ha már mini a sorozat, a történet hat részben talán még feszesebb lehetne, de ne legyünk telhetetlenek. Robert Hull olyan stábbal dolgozott, amelynek minden tagja profi. Számokban, nevek nélkül: Vagyis ebbe a minisorozatba rendesen beletették a melót, szépen forgatott és vágott, jó zenei háttérrel ellátott, letiszult filmes világot kapunk. Azt már régóta tudjuk, hogy a skandináv krimik hangulata jól áll Amerikának, és a sorozatnak az is jót tesz, hogy a szereplők erős karakterek, jó színészek. Greg Byrk remek gonosz Stephano Stavros szerepében, Logan Browning démoni tekintetű Sarah ügynök, a börtönigazgatót alakító Peter Outerbridge-t látva mindig azon tűnődöm, vajon köze lehet-e Henry Fondához, Britt Lower pedig tökéletes protagonista Rachel szerepében. Milo Ventigmiliáról eddig is tudtuk, hogy remek színész ( Rólunk szól , Hősök ), most rátesz egy lapáttal. Jó és rossz csatájnak vagyunk szemtanúi, David apai ösztöne és az igazságért való küzdelme mindent átitat, bár a való életben egy bostoni jogászprofesszor alighanem már a börtönben belehalna a túlésért zaljó küzdelembe. Ez azonban egy film, pontosabban sorozat, hihetetlen dolgok szemtanúi vagyunk, s miközben kirajzolódik előttünk egy rémes árnyékvilág pokla, lehet, azon is eltűnődünk, hogy a világ, amiben élünk, ilyen is. Ezt a világot ne akarjuk megismerni vagy átélni. Elegendő látni és átérezni. Az  Úgyis megtalállak pont erre jó. És ha a végén nincs olyan érzésünk, amire azt mondják, happy end, az nem véletlen.