● news.bsdnet.hu

A dolgozók számára a legelőnyösebb a feszes munkaerőpiac, ugyanis munkaerőhiány idején erős az alkupozíciójuk a munkáltatókkal szemben: könnyen tudnak munkát váltani, magasabb bért kialkudni, illetve általában az érdekeiket érvényesíteni. A gazdasági lassulás és a munkanélküliség növekedése pedig értelemszerűen ez ellen hat: növekszik a munkavállalók kiszolgáltatottsága, és felértékelődnek a korábban kevésbé vonzó munkakörülményeket nyújtó állások. A munkaerőpiac lassulása a pályakezdő generációt kiemelten érzékenyen érinti, ugyanis több tapasztalattal bíró munkavállalókkal kell versenyezniük kevesebb állásért. Az utóbbi évek gazdasági stagnálása, az emelkedő munkanélküliség és a mesterséges intelligencia terjedésének fényében arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen tapasztalatai vannak a pályájuk elején járó fiataloknak a munkaerőpiacon. Szakemberek mellett négy fiatal munkavállalót kérdeztünk meg, akik arról is beszéltek, hogy miért volt más pár éve a munkakeresés. De előtte érdemes eloszlatni néhány tévhitet. A nemzetközi sajtóban megjelentek olyan vélemények a korábbi években, amelyek a munkaerőpiacon aktív legfiatalabb réteget, a Z generációt (1997 és 2012 között születettek) nem elég hűségesnek és kitartónak írják le, mert a generáció tagjai gyakran váltanak munkahelyet. Ám hiba lenne ez alapján azt gondolni, hogy itt a generáció sajátos tulajdonságáról vagy erkölcsi hiányosságáról lenne szó. „A pályára lépést követő 5-10 év minden generációban a minél jobb ajánlatok megtalálásával telik, nincs arról tudomásom, hogy a jelenlegi fiatalabb generációban ez kiemelkedően nagyarányú lenne” – mondja lapunknak Csillag Márton, a Közgazdaságtudományi Intézet kutatója és a Budapest Intézet vezető kutatója, akinek szakterülete a munkagazdaságtan. Csillag hozzáteszi, hogy az 1990 után születettek körében talán nagyobb arányú a váltás, mint a korábbi generációkban, de nem radikálisan. A kutató hangsúlyozta, hogy amikor a munkapiac feszes, az emberek könnyen keresnek jobb munkahelyet. Ez jellemezte a Covid-járványt követő éveket is, amikor ez a generáció megkezdte a tömeges munkába állást. Emellett fontos kiemelni, hogy ez a generáció olyan munkaerőpiacon szocializálódott , ahol gyakoriak a határozott idejű szerződések, a szürke foglalkoztatás, vagyis a bizonytalan foglalkoztatási formák, és alapvetően kevés az anyagi biztonságot nyújtó állás. Egy bizonytalan munkahelyről kiindulva pedig racionális döntés lehet a váltás. Egy az USA-ban folytatott 2025-ös kutatás szerint a pályakezdő generációba tartozó dolgozók közül érdemben tudták növelni a fizetésüket, akik munkahelyet váltottak, miközben az idősebb generációknál a munkáltatóhoz való hűség lett egyre kifizetődőbb. A Qantum Diákszervezet által készített 2025-ös kutatásból is kirajzolódik , hogy a munkahelyváltás tudatos stratégia lehet a pályakezdők körében: a felmérés alapján a fiatalok számára kiemelten fontos a biztonság, de a stabilitást szerintük nem a munkáltatóhoz való hűség, hanem a megfelelő fizetés biztosítja. A Z generáció körében 49 százalék mondta, hogy egyetlen cégnél építené fel a karrierjét, míg az X (1965-80) és az Y (1981-96) generáció tagjai 71 százalékban értettek egyet az állítással. Emellett a Z generációba tartozók 73 százaléka gondolta, hogy legfeljebb öt évet érdemes egy munkahelyen eltölteni a maximális fejlődés és tanulás érdekében. „A mostani pályakezdő generáció alapvetően vágyik a stabilitásra, miközben a munkahelyen töltött életciklusuk összességében rövidül. Ez a felgyorsult fluktuáció azonban nem kizárólag a Z generáció sajátossága, a változó világ általánosan felpörgette ezeket a folyamatokat” – hangsúlyozta lapunknak Pénzes Lili, a Trenkwalder diáküzletágának operatív vezetője. Szerinte folyamatos visszajelzésre, elismerésre és változatos feladatokra van szükség ahhoz, hogy a fiatal munkavállalók hosszabb távra leköthetőek legyenek. Érdemes ezzel együtt óvatosnak lenni, amikor a nagybetűs Z generációról beszélünk. Nem csupán egy nagyobb korcsoportot fed le a kategória – 14-től 29 évesekig, a cikkben nyilván a generáció idősebb tagjairól esik szó – de nagyon eltérő társadalmi pozíciók is vannak egy adott generáción belül. Koltai Luca és Bördős Katalin 2010 és 2024 közötti időszakot vizsgáló tanulmánya például arra a következtetésre jut , hogy a fiatal (15-29 éves) korcsoportban az alacsony iskolázottságúak, a nők (mivel jellemzően ők maradnak otthon családtagokról gondoskodni, valamint a szülőkorú nőket a munkáltatók kisebb eséllyel akarják alkalmazni) és a falusi környezetben élők jelentősen nagyobb eséllyel szorulnak ki a munkaerőpiacról. Ebben a cikkben az iskolázottabbak és többségében már a munkaerőpiacra valamilyen szinten integráltak tapasztalatai szerepelnek, így az onnan kiszorult fiatalok helyzetére nem látunk rá. „Az elhúzódó recesszió és a technológiai fejlődés visszavetette a munkaerőpiacot, csökkentve a nyitott pozíciók számát. A csökkenő pozíciószámok miatt felerősödött a verseny a szabad helyekért, gyakran az idősebb korosztályok is növekvő konkurenciát jelentenek” – értékeli a munkaerőpiac utóbbi időszakra jellemző folyamatait Pénzes Lili. Az erősebb versenyben pedig a fiatal generációnak jelentősen szűkül a mozgástere, a munkahelyváltás nehezebb, kockázatosabb vállalkozás ebben a környezetben. „Korábban azt mondtam volna, hogy csak akkor találsz értelmes munkát, ha ismersz valakit” – meséli a húszas évei közepén járó Viktor, aki az utóbbi két évben egy építőipari vállalatnál volt beszerző, ahova egy ismerőse ajánlotta be. Ő felelt az anyagok beszerzéséért és a beszállítókkal való kapcsolattartásért. Nemrég egy multinacionális vállalathoz igazolt, ahol továbbra is beszerzési területen dolgozik majd. Mint mondja, szerencséje volt, mert ezúttal egy megkeresésnek köszönhetően talált új lehetőséget, amely szakmailag és anyagilag is előrelépést hoz számára. Emellett arra számít, hogy a munkatempó is nyugodtabb lesz, így meg tudja valósítani a munka és a magánélet egyensúlyát. Korábban azonban egészen más tapasztalatokat szerzett a munkaerőpiacon. Egy közel két hónapos álláskeresési időszak alatt közel kétszáz pozícióra jelentkezett, amelyek közül mindössze néhány esetben jutott el interjúig, végül azonban nem kapott ajánlatot. Úgy látja, ebben szerepet játszott az is, hogy még nem rendelkezik diplomával, noha több pozíció esetében szakmai tapasztalata alapján megfelelt volna az elvárásoknak. A felsőfokú végzettség kapcsán Csillag Márton is kiemelte, hogy ennek hiányában kifejezetten nehéz nemzetközi nagyvállalathoz bekerülni. Emellett a kutató szerint további fontos szempont a pályakezdők elhelyezkedése kapcsán a nyelvtudás: ennek itthon jelentős a hozama, ugyanis kevesen beszélnek idegen nyelveket. Viktor angolul, spanyolul és németül is beszél, és elmondása szerint ez kompenzálta azt, hogy nem rendelkezik felsőfokú végzettséggel. „2023-ban sokkal egyszerűbb volt a munkakeresés” – mondja a 26 éves Réka, aki könyvelőként dolgozik, és áprilisban kezdett új munkahelyén. Tavaly júniusban kezdett új állás után nézni, ugyanis a korábbi munkahelyén fullasztó volt a légkör: percre pontosan nézték, hogy mikor nincs az asztalánál, nem tudta rugalmasan megválasztani, hogy mikor dolgozik otthonról, a főnöke pedig azért is szólt neki, hogy miért jár ki a konyhába kávézni. A teljesítménye helyett a menedzsment ez alapján ítélte meg. Az új munkahelyén nemcsak anyagilag, de emberileg is sokkal inkább meg van becsülve. A júniustól februárig tartó időszakot viszont küzdelmesként jellemezte: legalább hatvan nulladik körös HR-interjún vett részt, mire megtalálta új pozícióját, és a vállalatok többségétől semmilyen visszajelzést nem kapott. A 27 éves András Angliában tanult szociológiát, majd Bécsben szerzett mesterdiplomát, és szeptember óta keres állást kutatóintézeteknél és piackutatást végző cégeknél. Korábban dolgozott kutatási asszisztensként, és adatvalidációs munkát is végzett egy cégnél, ahol médiaelemzés automatizációjával foglalkoztak. A kutatói szegmensben viszont érdemben nem hirdetnek meg új állásokat mostanság, és tapasztalatai alapján kutatóasszisztensi múltjának a magánszférában nincs nagy súlya. András bőven több, mint száz jelentkezést adott le szeptember óta, de interjúból így is csak kevesebb, mint tízre jutott el. A korábbi recessziós időszakokhoz képest van egy újdonság a jelenlegi munkaerőpiacon: az automatizáció a mesterséges intelligencia (MI) terjedése miatt már a szellemi munkakörök egy részét is érinti. Pénzes Lili úgy fogalmazott, hogy a belépő szintű, adminisztratív irodai pozíciók száma érezhetően szűkült az MI terjedése miatt, és történtek leépítések ezen a területen. A vállalatok szempontjából ez viszont kétélű fegyver, ugyanis „ha a mesterséges intelligencia miatt nem engedjük be a fiatalokat a szervezetek alsó szintjeire, az hosszabb távon komoly utánpótlási és szakmai felkészítési krízist okozhat”. Emellett arra is van példa, hogy teljes szakmákat vált ki az új technológia. Albert szakmájában a megrendelések estek vissza a mesterséges intelligencia miatt: a 28 éves férfi öt és fél évig írt telekommunikációs szoftverhez leírást szolgáltatók, például a Magyar Telekom részére. Idén márciusban viszont elbocsátották. A cég jelentős megrendelésektől esett el, és mivel ő volt a legújabb a csapatban, ezért rá esett a választás. Már márciust megelőzően elkezdett új munka után nézni, mivel számított a leépítésre, ám azt tapasztalta, hogy szűk másfél év alatt radikálisan beszűkültek a lehetőségek a piacon. 2025 elején, amikor munkahelyet váltott, egy hónap alatt talált új állását magasabb fizetéssel, és több lehetőség közül választhatott. Jelenleg valószínűnek tartja, hogy szakmát fog váltani: most termékszakértői állásra hívták be interjúzni, az interjúfolyamatba egy ismerőse ajánlásának köszönhetően jutott be.