● news.bsdnet.hu

Az iráni háborút lezáró előzetes megállapodás aláírásával és a további tárgyalások megkezdésével az Egyesült Államok és Irán közötti konfliktusnak egyelőre vége, Donald Trump pedig azt üzente az amerikaiaknak: győztek. Az elnök korábbi posztjában sorra vette az Iránnal kötött megállapodás előnyeit. A több mint száz napig tartó háború mérlege azonban sokkal árnyaltabb képet mutat, mint amit Donald Trump hirdet. A konfliktusnak  óriási a végszámlája , hiszen az Amerikának mintegy 40 milliárd dollárba került, de a tényleges költség azonban ennél jóval magasabb lehet. Ez az összeg tartalmazza mind az elvesztett katonai eszközöket, mind azokat a műveleti költségeket, amelyek már eleve szerepeltek a minisztérium több mint ezer milliárd dolláros, 2026-os pénzügyi költségvetésében − közölte Mark Cancian, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok (CSIS) vezető tanácsadója. A Pentagon 80 milliárd dolláros pótelőirányzat-kérelmet nyújtott be, ebből kevesebb mint 20 milliárd dollár fedezi az iráni háború közvetlen szükségleteit, miközben az összegben nem szerepelnek olyan tételek, mint a létesítmények helyreállítása és az amerikai regionális bázisok fenntartása. Ebben a hatalmas összegben a lőszerek képezték a legnagyobb kiadást, és különösen nagy mennyiségben vetett be az amerikai hadsereg a nagy hatótávolságú, csúcstechnológiás és drága fegyvereket. Erre csak egy példa: egyetlen Tomahawk-cirkálórakéta csaknem 2,5 millió dollárba kerül, amelyekből a háború alatt az Egyesült Államok mintegy ezer darabot használt fel. Szakértők szerint az amerikai hadsereg a kulcsfontosságú rakétakészletei jelentős részét felhasználta. Donald Trump júniusban a Defense Production Act -re hivatkozva kötelezte a védelmi ipari vállalatokat a fegyvergyártás fokozására. A háború napi költségei folyamatosan csökkentek a ritkábban végrehajtott légi csapások és a drága fegyverek visszafogottabb alkalmazása miatt − állapította meg a CSIS, amely szerint a háború első 100 órájának költsége 3,7 milliárd dollárra rúgott. A 12. napra a kiadások már megközelítették a 16,5 milliárd dollárt. Bár a Védelmi Minisztérium viselte a kiadások oroszlánrészét, a konfliktus a Belbiztonsági Minisztériumnak is körülbelül egymilliárd dollárjába került a CSIS előzetes adatai szerint. Ebből mintegy 165 millió dollár kötődik az üzemanyagárak emelkedéséhez. Katonai tisztviselők szerint a hadsereg már nyáron kifogyhat a forrásokból , ha a Kongresszus nem fogad el egy új, háború kiadásra vonatkozó törvényt. Stephen Feinberg védelmi miniszterhelyettes közölte, hogy a Pentagonnak 80 milliárd dollárra van szüksége az iráni háború költségeihez. Eközben a képviselők számonkérték a Trump-adminisztráción, hogy adjon részletes beszámolót a konfliktus pontos költségeiről. Az egyik dolog, amely aggodalomra adhat okot, a fegyverkészletek drasztikus csökkenése, a másik pedig a pénzügyi források elégtelensége. A Pentagon pótköltségvetési kérelmét a Fehér Ház Költségvetési és Gazdálkodási Hivatalának kell jóváhagynia. Az amerikai hadsereg 2026-ban több hadműveletnél is forráshiánnyal küzdött, köztük az iráni háborúnál is, amelynek költségét május közepén még 29 milliárd dollárra becsülték. Emellett viszont óriási összegeket emésztett fel a januári venezuelai akció , valamint a Karib-térségben a drogcsempész hajók ellen ismétlődő csapások is. A képviselők azonban arra figyelmeztettek, hogy nem szavaznak meg további forrásokat a hadsereg számára, hacsak a Kongresszus nem dönt a katonai műveletek felhatalmazásáról, ahogy azt az Öböl-háború, illetve az iraki és az afganisztáni konfliktus esetén tették. Ugyanis a Trump-adminisztráció nem kért kongresszusi felhatalmazást az iráni háborúhoz. A Szenátusban legalább 60 szavazat szükséges a legtöbb jogszabály elfogadásához, vagyis a republikánusoknak kell néhány demokrata szenátor támogatása. Ugyanakkor folyamodhatnak egy különleges eljáráshoz is, amellyel megkerülhetik ezt, és helyette egyszerű többséggel fogadjanak el költségvetéssel kapcsolatos jogszabályokat. A háború ráadásul alaposan megdobta a benzin árát, amely komoly csapás Donald Trumpnak, hiszen az amerikai kormányzat számára létfontosságú a fosszilis energia, valamint annak belföldi kitermelésének növelése. Noha az Egyesült Államok évek óta a világ legnagyobb olaj- és gáztermelője, a piac ennél jóval összetettebb. A benzin országos átlagára a háború alatt egy gallon esetében 3-ról 4 dollárra emelkedett. Mivel a Hormuzi-szorosban várhatóan ismét újraindul az olajforgalom, az árak csökkenni fognak, de ez akár hetekig is elhúzódhat. Az Egyesült Államokban pénteken egy gallon benzin átlagára 3,97 dollár volt, így március 30. óta először süllyedt 4 dollár alá. A Brown Egyetem kiszámította, hogy az amerikai háztartások a háború kezdete óta fejenként több mint 253 dollárral fizettek többet. Az átlag amerikaiak a benzinárak emelkedését érezték a legjobban a bőrükön, a gazdálkodók és a fuvarozók viszont főként a dízelár robbanásától szenvednek. A háború előtt egy gallon dízel átlagára mintegy 3,8 dollár volt, június 15-én már 5 dollár felett járt. Az áremelkedés miatt az ország lakói összesen csaknem 27 milliárd dollárral fizettek többet a dízelért. Emellett a háború a műtrágya árát is felhajtotta, amely hosszú távon befolyásolhatja a mezőgazdasági termékek árát is. Az ország kőolajtartalékai 1983 óta nem álltak ilyen alacsony szinten, mivel a Közel-Keletről csaknem négy hónapig nem érkezett kőolaj. A Kpler adatai szerint a háború teljes időtartama alatt a világ összesen 1,15 milliárd hordó olajtól esett el. Ezért Washington mindenhonnan igyekezett pótolni a kieső mennyiséget. Venezuela és Brazília emiatt fokozta termelését, miközben az Egyesült Államok nagy mennyiségben szállított kerozint Európába és dízelt Ausztráliába. A Trump-adminisztráció több száz millió hordó orosz és iráni olajra szabott ki szankciókat. Harminckét ország összehangoltan hajtotta végre a történelem legnagyobb olajkészlet-tartalék felszabadítását, de ez nem volt elegendő, az olajvállalatok így saját tartalékaikhoz nyúltak, hogy kielégítsék az igényeket. Az Egyesült Államok egyik legfontosabb olajipari központja, az oklahomai Cushingban lévő tárolóegységben mindössze 20 millió hordó olaj maradt, amely megnehezíti a megfelelő nyomás fenntartását a csővezetékekben. Ezt Donald Trump is elismerte a Versailles-i G7-csúcstalálkozón, és aggodalmát fejezte ki, hogy négy héten belül kifogyhatnak a tartalékok. Donald Trump mindeddig nem talált meggyőző politikai érvet annak magyarázatára, miért segítették elő saját intézkedései az árak emelkedését. Legutóbb úgy fogalmazott: „szeretem az inflációt” , majd azzal érvelt, hogy a helyzet rosszabb is lehetne, és hogy a háború végével „az árak sziklaként fognak zuhanni”. Azonban az infláció csökkenése nem azonos az árak tényleges esésével. A Munkaügyi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint az infláció három év után először haladta meg a 4 százalékot, amelyet elsősorban az energiaárak hajtottak fel. Ez messze elmarad a Covid-időszak csúcsaitól, de kétszerese annak a szintnek, amelyet a Federal Reserve általában elvár, mielőtt kamatcsökkentésre szánja el magát. A tartósan magas infláció magyarázza, hogy a Fed a múlt héten sem csökkentette a kamatot. Az árak viszont jelenleg gyorsabban emelkednek, mint amennyivel az átlag amerikaiak bére nőtt az elmúlt évben. Másképpen fogalmazva az infláció felzabálta a fizetésemelést áprilisban és májusban, ilyen pedig utoljára 2023-ban fordult elő. Némi optimizmusra ad okot, hogy a fogyasztói hangulat emelkedett júniusban, de továbbra is jócskán elmarad a korábbi átlagoktól. A Michigani Egyetem felmérése szerint a bizalomhiány nem csupán a háborúra vezethető vissza, hónapok óta tart a mélyrepülés, több ok miatt. A piaci indexek a háború kitörésétől kezdve folyamatosan estek, ám Donald Trump azóta is rendszeresen azzal dicsekszik, hogy a tőzsde az iráni konfliktus ellenére továbbra is rekordokat döntöget. Ugyanakkor az amerikaiak az infláció és az emelkedő üzemanyagárak miatt pesszimisták lehetnek a gazdaságot illetően, a befektetők azonban kitartanak. A SpaceX  tőzsdén való megjelenése után sokan elégedetten nézegethetik a számlájukat. Az állampapírokat viszont az emelkedő üzemanyagárak és az infláció miatt sorra adják el a befektetők. A referenciaértéknek számító 10 éves amerikai kincstárjegy hozama májusban több mint egy éves csúcsot ért el, de ezt követően visszaesett. Ez pedig befolyásolja a fogyasztói hitelkamatokat. A Freddie Mac adatai szerint a 30 éves fix kamatozású jelzáloghitelek átlagos kamata múlt héten 6,47 százalékra csökkent. A magasabb kötvényhozamok felfelé nyomták a jelzáloghitel-kamatokat, amelyek befagyasztották az ingatlanpiacot, és lehetetlenné teszik, hogy a lakhatási válsággal küzdők ingatlanhoz jussanak. A kamatok viszont emelkedhetnek még, Kevin Warsh Fed-elnök múlt héten jelezte, hogy a jegybank határozottabban lép fel az áremelkedés megfékezése érdekében. A piac most arra számít, hogy a Fed az év végén kamatemelést hajt végre, ami tovább növelheti a jelzáloghitel-kamatokat. Donald Trump támogatottsága ugyan drasztikusan apadt az iráni konfliktus miatt, de így is van egy elkötelezett szavazóbázisa. Ettől függetlenül az amerikai elnök támogatottsága már a háború előtt 40 százalék alá süllyedt, februárban az amerikaiak 38 százaléka értékelte pozitívan Trump munkáját. Ez az arány június 15-én további 1 százalékkal csökkent. A Fox News közvéleménykutatása szerint az elnök gazdaságpolitikai megítélése is negatív, a szavazóknak mindössze 31 százaléka elégedett a gazdaság terén mutatott teljesítményével, és 35 százalékuk az iráni konfliktus kezelésével. (Borítókép: Donald Trump  Washingtonban 2026. június 18-án. Fotó: Andrew Harnik / Getty Images)