● news.bsdnet.hu

Az uniós helyreállítási alap digitális fejezete első látásra technokrata költségvetési történet: hálózatok, laptopok, e-közigazgatás, felhőszolgáltatások, vállalati digitalizáció, digitális készségek. Közelebbről nézve azonban inkább egy iparpolitikai kísérlet rajzolódik ki. Az Európai Bizottság friss elemzése szerint a digitális RRF-beruházások nem pusztán a közszféra és a vállalatok informatikai modernizációját finanszírozzák, hanem keresletet teremtenek a félvezetőktől a szoftvereken át az építőiparig, és közben az egységes piac rejtett csatornáin keresztül más országokban is hozzáadott értéket generálnak. A tanulmány legfontosabb állítása az, hogy a digitális átállásra szánt RRF-pénzek gazdasági növekedésre és termelékenységre gyakorolt hatása arányosan nagyobb lehet, mint a helyreállítási alap egészéé. Az Európai Bizottság elemzése 2025. november 30-i adatokkal számol – vagyis ebben még Magyarország esetében nem a Magyar Péter miniszterelnök által beadott tervet vették figyelembe. E szerint a tagállamok 148,8 milliárd eurót különítettek el digitális célokra, ami a teljes RRF-keret nagyjából 23 százaléka. Magyarország a 10,4 milliárdos teljes forráskészletéből 1,7 milliárdot szánt eredetileg digitalizációs célokra, az új kormány által – a Portfolio-n részletesen bemutatott – módosított csomagban már közvetlenül 2,4 milliárd, közvetve az Iris2 és az AI Gigafactory részesedés-vásárlásokkal további 500-500 millió euró szerepel, ami a teljes magyar költés 30 százalékát teszi ki. Bár a tervet jelentősen átírták, a képességekre vonatkozó rendszer nagyrészt megmaradt. Így magyar és uniós szinten is a program meghaladta a kötelező 20 százalékos digitális minimumot, miközben 676 digitális intézkedést fogott össze: 442 beruházást és 234 reformot. A későbbi, 2026 májusi állapot szerint a digitális kiadási összeg 133,7 milliárd euróra csökkent, főként a spanyol terv módosítása miatt, de az arány 26 százalék körül maradt. Az RRF digitális része négy nagy irányba rendeződik, Magyarország ebből a szempontból külön figyelmet érdemel, mivel Portugália és Lengyelország mellett azon országok közé tartozik, amelyek digitális RRF-beruházásaikban kiemelten a digitális készségek fejlesztésére koncentráltak az eredeti terveikben. Az új tervben ez az irány nem változott, mivel a képességekre vonatkozó vállalások egy részét teljesítette az Orbán-kormány, de az elszámolni akart magyar beruházásoknál már infrastrukturális projektek is szerepelnek, 170 millió euró villamosenergia-hálózat klasszikus és intelligens fejlesztésére, 53,2 millió euró digitális erőművi rendszerek hálózati energiatárolók kapcsolódására menne el. A digitális RRF-rész nem elsősorban absztrakt reformprogramként működik, hanem nagyon konkrét ágazati keresletként, amely révén – az Európai Bizottság számításai szerint – a digitális beruházások legnagyobb közvetlen kedvezményezettje az informatikai szolgáltatási szektor. A sok ágazatra kiterjedő szerkezet miatt a Bizottság makrogazdasági modelljében a digitális RRF hatása már sokkal nagyobbnak látszik, mint a nominális keret. Az uniós testület a FIDELIO nevű, több országot és több ágazatot lefedő dinamikus általános egyensúlyi modellel becsülte meg a hatásokat. A modell 64 iparágat és 46 országot fed le, és külön számolja a közvetlen hazai hatásokat, az unión belüli átterjedő hatásokat, valamint a nem uniós országokban jelentkező spillovereket. A Bizottság hangsúlyozza, hogy ezek nem előrejelzések, hanem szimulációs becslések: azt mutatják, mekkora potenciális hozzáadottérték-hatás jelentkezhet teljes végrehajtás esetén, 2030-ig. A számok alapján a digitális RRF-beruházások 148,8 milliárd eurós kerete globálisan 302,3 milliárd eurónyi kumulált makrogazdasági hatást generálhat 2030-ig. Ez körülbelül kétszeres szorzó. Az EU-n belüli hatás 219,2 milliárd euró, vagyis az uniós multiplikátor 1,5, vagyis minden elköltött euró a másfélszeresét hozza növekedésben. Összevetésként a teljes RRF 653,4 milliárd eurós modellbeli kerete 682,9 milliárd eurónyi uniós és 888,8 milliárd eurónyi globális hatást eredményez, ami rendre 1,0-s és 1,4-es szorzót jelent. A digitális rész tehát a teljes RRF-keret 23 százaléka, de az EU-n belüli becsült hatás több mint 32 százalékát, a globális hatásnak pedig 34 százalékát adja . A legerősebb globális multiplikátor az „egyéb digitális” kategóriában látszik, 3,4-es értékkel, de a négy fő digitális cél között is magasak a szorzók. A digitális készségek 23,6 milliárd eurós kerete 56,8 milliárd eurónyi globális hatást adhat, ami 2,4-es szorzó. A közszolgáltatások digitalizációja 38,1 milliárd euróból 87,5 milliárdos globális hatást hozhat, 2,3-as multiplikátorral. A digitális infrastruktúra 29,8 milliárd eurós keretéhez 64,3 milliárd eurós globális hatás társul, 2,2-es szorzóval, míg a vállalati digitalizáció 45 milliárd euróból 95,6 milliárd eurós hatást generálhat, 2,1-es multiplikátorral. A Bizottság magyarázata szerint a digitális beruházások magas szorzója főként abból ered, hogy jelentős részük magas technológiai intenzitású ágazatokban csapódik le, ahol a termelékenységi hatás erősebb. Az országok közötti kép már sokkal egyenetlenebb a jelentés függelékében lévő táblázatok szerint. Olaszország a legnagyobb abszolút kedvezményezett: 46,79 milliárd eurós digitális RRF-keretéhez 56,74 milliárd eurós teljes uniós hozzáadottérték-hatás tartozik, vagyis a hatás 1,21-szerese a keretnek. Spanyolország 40,35 milliárd eurós digitális keretből 41,14 milliárd eurós hatást ér el, 1,02-es szorzóval. Németország képe teljesen más: saját digitális kerete 12,91 milliárd euró, de a teljes hatás 30,78 milliárd euró, vagyis 2,38-szoros. Franciaország még látványosabb: 8,10 milliárd eurós digitális kerethez 24,92 milliárd eurós hatás társul, ami 3,08-as szorzó. A különbség kulcsa az átgyűrűző hatás (spillover): az EU egészében a 219,22 milliárd eurós digitális hatásból 168,31 milliárd euró közvetlen hatás, 50,91 milliárd euró pedig unión belüli átterjedő hatás. Ez azt jelenti, hogy az EU-n belüli digitális RRF-hatás 23,2 százaléka más tagállamok programjaiból érkezik . Németországban a spillover 14,84 milliárd euró, majdnem akkora, mint a 15,94 milliárd eurós közvetlen hatás. Hollandiában a 6,12 milliárd eurós teljes hatásból 4,09 milliárd euró az átgyűrűzés hatása. A sok amerikai digitális céget befogadó Írországban a teljes hatás 4,72 milliárd euró, miközben a saját digitális keret mindössze 0,31 milliárd euró; Luxemburgban a 0,02 milliárd eurós kerethez 0,36 milliárd eurós hatás tartozik. A kis, nyitott és erősen integrált gazdaságok így nem a saját RRF-keretük mérete, hanem az európai értékláncokban elfoglalt helyük miatt nyernek nagyot – ez pedig hazánk esetében is látszódik. Magyarország a középmezőny alatti régióban van, de pozitív képet mutat: magyar digitális RRF-keret 1,70 milliárd euró, ehhez a Bizottság modellje 1,91 milliárd eurónyi teljes uniós hozzáadottérték-hatást rendel. A szorzó 1,13, vagyis a becsült hatás 13 százalékkal haladja meg a digitális keretet. Ez elmarad az EU-átlagtól, ahol a 148,78 milliárd eurós digitális kerethez 219,22 milliárd eurós hatás társul, vagyis a szorzó 1,47. Magyarország a teljes hatás alapján a 17. helyen áll a 27 tagállam között, közvetlenül Finnország mögött és Szlovákia előtt. A magyar szerkezet érdekesebb, mint a főszám: ugyanis a 1,91 milliárd eurós teljes hatásból csak 1,05 milliárd euró közvetlen hatás, míg 0,86 milliárd euró spillover. Vagyis Magyarország esetében a teljes hatás 45 százaléka más uniós országok digitális RRF-beruházásainak átgyűrűzéséből származik . Ez csaknem kétszerese az uniós 23,2 százalékos spilloveraránynak. Másképp fogalmazva: a magyar digitális RRF saját közvetlen hatása a 1,70 milliárd eurós keret 62 százaléka, miközben az EU egészében a közvetlen hatás önmagában is 113 százaléka a digitális keretnek. A régiós összevetés is ezt támasztja alá: Lengyelország 7,25 milliárd eurós digitális keretből 8,04 milliárd eurós hatást ér el, 1,11-es szorzóval, vagyis nagyon közel van Magyarországhoz. Csehország viszont 1,84 milliárd eurós keretből 3,97 milliárd eurós hatást kap, 2,16-os szorzóval, ami lényegesen erősebb értéklánc-pozícióra utal. Szlovákia 1,25 milliárd eurós keretből 1,61 milliárd eurós hatást ér el, 1,28-as szorzóval, Szlovénia pedig 0,49 milliárd euróból 0,79 milliárdot, 1,62-es szorzóval. Románia ezzel szemben 5,77 milliárd eurós digitális keret mellett csak 4,39 milliárd eurós becsült hatást mutat, 0,76-os szorzóval. Az Európai Bizottság jelentésében ezt azzal magyarázza, hogy az ilyen esetek nem feltétlenül veszteséget jelentenek, hanem azt, hogy a szükséges eszközök és szolgáltatások jelentős része importból érkezik, így a hozzáadott érték egy része más országokban jelenik meg. A digitális átállás globális szivárgása szintén fontos. A Bizottság szerint a 302,3 milliárd eurós globális hatásból 83,1 milliárd euró nem uniós országokban jelentkezik. Ennek 27 százaléka Kínába, 16 százaléka az Egyesült Államokba, 6 százaléka az Egyesült Királyságba, 5 százaléka Svájcba, 4,3 százaléka Japánba, 3,8 százaléka Indiába és 3,5 százaléka Dél-Koreába kerül. Ez nem mellékszál, hanem az európai digitális iparpolitika egyik fő korlátja: az EU közpénzből növeli a digitális keresletet, de a számítógépek, félvezetők, felhőszolgáltatások és informatikai komponensek egy részénél a hozzáadott érték globális beszállítóknál csapódik le. Erre az Európai Bizottság részben épp az RRF és az új technológiai támogatási elvekkel próbál reagálni. Egyelőre azonban ezek a beszállítói szereplők még inkább az unión kívül vannak. Címlapkép forrása: Portfolio