● news.bsdnet.hu

Török Gábor politikai elemző „utolsó gondolatait" osztotta meg az államfőt egyetlen mondattal elmozdítani kívánó alkotmánymódosításról. Bár elismeri, hogy a Tisza választói felhatalmazást kaptak, szerinte a felhatalmazás nem korlátlan, a tervezett lépés pedig olyan precedens, amelyre „sokáig emlékezni fog a magyar közélet". A korábban már a „fegyver kint van az asztalon” hasonlattal élő elemző újabb, hét pontba szedett bejegyzésben tért vissza a Tisza Párt tervére, amellyel egyetlen mondatos alkotmánymódosítással mozdítanák el a hivatalban lévő köztársasági elnököt. Az írás középpontjában ezúttal nem a hatalomtechnika, hanem egy alapvetőbb kérdés áll: a cél elérése igazol-e bármilyen eszközt. „Az eszközök nem mellékesek” Török Gábor abból indul ki, hogy a politikában „az eszközök nem mellékesek”, a célok és az eszközök együtt mutatják meg „a hatalomgyakorlás milyenségét”. Mint írja, nem mindegy, hogy valaki az ellenfelét betiltja vagy „tisztességes versenyben” győzi le, és az sem, hogy az alkotmányosságot tiszteletben tartva vagy figyelmen kívül hagyva éri el a céljait. Az elemző a gordiuszi csomó képével érzékelteti a különbséget: a csomó kibogozása és átvágása szerinte „nem ugyanazt jelenti”. A bejegyzés egyik kulcsmondata szerint a Tisza választói valóban a cél elérésére adtak felhatalmazást, és ebben „valóban jelentős a különbség” a Fidesz 2010-es alkotmányos lépéseihez képest. Ugyanakkor Török hozzáteszi: ez „nem jelenti azt, hogy a felhatalmazás korlátlan”. Érvét sarkos példával támasztja alá – „sokan nem helyeselnék azt sem, ha Magyar Péter felgyújtaná a Sándor-palotát, pedig a célt azzal is el lehetne érni” –, jelezve, hogy a kívánt eredmény önmagában nem szentesít bármilyen utat. „Jakobinus huszárvágás” Az elemző szerint egy versengő politikai rendszerben az számít politikai teljesítménynek, ha a lemondásokat „legitim politikai eszközökkel” érik el, vagy ha az államfői szék „az alkotmányosságnak megfelelő eljárásban” ürül meg. A most kilátásba helyezett megoldást ezzel állítja szembe: az „egymondatos jakobinus huszárvágás” megfogalmazása szerint „nem ebbe a körbe tartozik”. Török arra is figyelmeztet, hogy a kétharmados hatalomnak jelenleg nincs más alkotmányos korlátja, így „kizárólag a 141 kormánypárti képviselő belátásán múlik”, lépnek-e erre az útra. Az ő döntésükön áll szerinte, hogy megteremtenek-e „olyan precedenst, amelyre sokáig emlékezni fog a magyar közélet”. Ritkán ad tanácsot A bejegyzés külön kiemeli, hogy a szerző tisztában van a saját szerepével. Török rögzíti: általában nem szokott nyilvánosan tanácsot adni politikusoknak, mert az elemző dolga „a politikai események értelmezése, nem pedig a partvonalon kívülről történő bekiabálás”. Most mégis kivételt tett – ahogy saját emlékeztetése szerint a Fidesz 2010-es alkotmánymódosításakor és néhány más alkalommal is –, mert fontosnak tartja kimondani: „szerintem határátlépés történik”. Álláspontja alátámasztására Sólyom László volt köztársasági elnök aszófői beszédét idézi. Sólyom szavai szerint a biztonság legfontosabb eleme az volt, hogy az alkotmány alapján „kiépült egy alkotmányos kultúra”, amely önuralmat, „íratlan közös szabályokhoz” igazodást és a többiek megbecsülését jelenti. A felidézett beszéd zárlata adja a poszt erkölcsi tétjét: „Van, amit jóérzésű, rendes ember akkor sem tesz meg, ha a jog betűje szerint megtehetné.” Az elemző az írást – jellegzetes öniróniával – azzal zárja, hogy „s akkor vissza az elemzéshez”. Háttér: „a fegyver kint van az asztalon” A mostani bejegyzés egy tegnapi, nagy visszhangot kiváltó elemzés folytatása. Abban Török Gábor úgy fogalmazott, hogy alkotmányozó többség birtokában a hatalom gyakorlóját „a korlátot csak önmaga jelenti: a fegyver kint van az asztalon, mindenki tudja, látja”, a hatalomgyakorlás mércéje pedig az lesz, „mikor, mire és hogyan használja”. Akkor arra figyelmeztetett, hogy a hivatalban lévő államfő egymondatos elmozdítása olyan precedens, amely a jövőben bármelyik – akár valóban független – köztársasági elnököt kiszolgáltatottá teheti a mindenkori hatalomnak: ha a fegyvert egyszer „elsütötték”, később bármikor újra elővehetik. Az elemző mindkét írásában hangsúlyozta, hogy bírálata nem a jelenlegi, általa is gyengén teljesítőnek tartott államfőről szól, hanem arról az útról , „amin mindent lehet, de ami valójában a semmibe vezet”. Korábbi posztját azzal zárta, hogy igazat ad Magyar Péternek abban, hogy „történelmi döntés” születik – olyan, amelyet „később nagyon sokat fogunk emlegetni”. A kormányfő egyébként Török Gábor Facebook-oldalának a kommentszekciójában reagált a vitára, ahol úgy fogalmazott: „Nem lenne szép dolog szembemenni a demokratikus népakarattal és felhatalmazással…”