● news.bsdnet.hu

„Nem volt még olyan száz nap, amelynek az első hat hetében ennyi minden történt volna”- elemezte Kéri László az új kormány első heteit, a parlamenti politizálás átalakulását, az alkotmányozás körüli vitákat és a korrupciós ügyek politikai következményeit. A politológus több ponton is markáns véleményt fogalmazott meg arról, milyen kihívásokkal néz szembe az új politikai vezetés, és mire számíthat az ország a következő időszakban. Nem fenntartható hosszú távon, hogy egy miniszterelnök mindenre azonnal reagáljon, miközben az új hatalom előtt olyan alkotmányos és politikai dilemmák tornyosulnak, amelyekre a rendszerváltás óta alig volt példa – erről is beszélt Kéri László politológus a Konkrétan Rónai Egonnal című műsorban. A szakértő szerint ugyanakkor Magyar Péter már most alapjaiban alakította át a parlamenti nyilvánosságot, miközben a korábbi rendszer öröksége még hosszú évekig meghatározhatja a közéletet. A politológus felidézte, hogy az elmúlt évtizedekben végigkövette a különböző kormányok első száz napját, de szerinte a mostani helyzet kivételes. A médiatörvény módosítása, az alkotmányos kérdések, az uniós források visszaszerzésének ügye, a különböző személycserék és a korábbi rendszerrel kapcsolatos vizsgálatok egyszerre jelentek meg a politikai napirenden. Kéri szerint emiatt sokszor még a hozzáértők számára is nehéz eldönteni, hogy az események közül melyek lesznek valóban történelmi jelentőségűek, és melyek bizonyulnak átmeneti politikai konfliktusoknak, amelyek a cirkusz kedvéért történnek. Kéri ugyanakkor figyelmeztetett arra is, hogy az állandó reagálási kényszer hosszabb távon veszélyeket hordozhat. Szerinte kérdés, hogy egy esetleges miniszterelnöki szerep összeegyeztethető-e azzal a politikai működéssel, amelyben minden megszólalásra és minden ellenzéki vagy kormánypárti támadásra azonnali válasz érkezik. Sőt, azt sem tartja jó stratégiának, hogy Magyar rendszeresen vitába száll olyan korábbi kormánypárti politikusokkal is, akik szerinte nem feltétlenül számítanak az első vonal meghatározó szereplőinek. Úgy látja, hogy az új vezetésnek egyszerre kell megfelelnie a választók radikális változást követelő elvárásainak és az alkotmányosság követelményeinek. Szerinte egyre világosabban kirajzolódik egy kétlépcsős folyamat: először különböző alkotmányos szabályok módosítása történik meg, később pedig egy átfogó alkotmányozási folyamat következhet. Úgy gondolja, az új rendszer csak akkor lehet hosszú távon legitim és stabil, ha sikerül hozzá új alkotmányos alapokat is teremteni. A politológus szerint ugyanakkor ez rendkívül bonyolult feladat, amelynek jogi és politikai magyarázata sokszor még a szakemberek számára sem egyértelmű.