● news.bsdnet.hu

Június 15-én Magyarország feloldotta az Ukrajnával és Moldovával folytatott csatlakozási tárgyalások első, az úgynevezett Alapok (Fundamentals) klaszterének megnyitását hosszú hónapok óta blokkoló vétóját. Ezzel reális esély nyílt arra, hogy a július 14-i uniós Általános Ügyek Tanácsának ülésén a fennmaradó öt tárgyalási klaszter is megnyíljon. Ez a várakozás azonban néhány nap alatt szertefoszlott: Magyarország hétfőn megakadályozta annak a közös uniós levélnek az elfogadását , amely rögzítette volna a tagállamok közös álláspontját a fennmaradó klaszterek megnyitásáról. Mivel ehhez egyhangú döntésre volt szükség, a magyar kifogás elegendő volt ahhoz, hogy a júliusi előrelépés veszélybe kerüljön. Adódik tehát a kérdés: miért blokkolja az új magyar kormány ismét Ukrajna következő lépését az uniós csatlakozás felé, és hogyan lehetne feloldani a kialakult helyzetet? Az áprilisi kormányváltás óta a magyar külpolitikát legalább részben belpolitikai megfontolások alakítják. Miközben a Péter Magyar vezette kormány stratégiai célja Magyarország visszavezetése az Európai Unió konstruktív tagállamai közé, a miniszterelnök politikailag elsősorban azokban az ügyekben volt érdekelt, amelyekben látványosan lezárhatta az Orbán-kormány által hátrahagyott konfliktusokat, és az eredményt belpolitikai sikerként mutathatta fel. https://hvg.hu/360/20260604_magyar-ukran-viszony-bejelentes-megallapodas-a-karpataljai-magyarok-magyar-peter Az ukrajnai magyar kisebbség jogairól és védelméről létrejött megállapodás pontosan ilyen ügy volt. Miután ez a kérdés rendeződött, a magyar kormány rövid távon elveszítette legfontosabb ösztönzőjét arra, hogy továbbra is konstruktív politikát folytasson Ukrajnával szemben. Tranzakciós logika alapján a magyar kormánynak két ügyben fűződött közvetlen érdeke a kompromisszumhoz. Az Ukrajnának szánt 90 milliárd eurós uniós pénzügyi csomag blokkolásának feloldásával helyreállíthatta hitelességét az Európai Unióban mint konstruktív partner, az első tárgyalási klaszter megnyitásának jóváhagyásával pedig elérhette, hogy Kijev további garanciákat vállaljon a magyar kisebbség jogainak védelmére. Mindkét cél teljesült. Ezzel azonban rövid távon el is fogyott a konstruktív Ukrajna-politika motivációja. Ukrajna további támogatása jelenleg nem kínál közvetlen politikai nyereséget Péter Magyar és kormánya számára. Ebben a helyzetben a miniszterelnök ismét elsősorban belpolitikai szempontok alapján mérlegel. Igyekszik elkerülni, hogy a Fidesz vagy a Mi Hazánk azzal támadhassa: túl sok engedményt tett Kijevnek. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar kormány érvei tényszerűen is megállnák a helyüket. Magyarország álláspontja, miszerint ellenzi Ukrajna felgyorsított uniós csatlakozását, önmagában teljesen legitim. Budapest ezzel a véleménnyel korántsem áll egyedül az Európai Unióban. Csakhogy sem az Európai Tanács legutóbbi következtetéstervezetében szereplő „a lehető leghamarabb” megfogalmazás , sem a fennmaradó öt tárgyalási klaszter megnyitása nem jelent gyorsított csatlakozást. A klaszterek megnyitása mindössze lehetővé teszi, hogy Ukrajna – amennyiben ezt saját politikai ambíciói indokolják, és képes teljesíteni a szükséges feltételeket – az érdemalapú bővítési folyamat szabályai szerint haladhasson tovább. https://hvg.hu/itthon/20260624_level-ukrajna-eu-csatlakozas-tagallamok-magyarorszag-blokkol Az sem állja meg a helyét, hogy ez méltánytalan lenne a nyugat-balkáni tagjelölt országokkal szemben, ahogyan azt Péter Magyar állítja. Albánia 2024 októbere és 2025 decembere között mind a hat tárgyalási klasztert megnyitotta, míg Szerbia már 2021 decemberében egyszerre négy klaszterben kezdhette meg a tárgyalásokat. Az uniós bővítés történetében tehát számos precedens létezik arra, hogy egy tagjelölt ország rövid időn belül több tárgyalási klasztert is megnyisson – még azoknak a rendkívüli geopolitikai körülményeknek a hiányában is, amelyekkel Ukrajna jelenleg szembesül. A magyar vétók valójában, Ukrajnától eltekintve, elsősorban Moldovával szemben méltánytalanok. A két ország csatlakozási folyamata ugyanis továbbra is össze van kapcsolva, ezért minden magyar blokád automatikusan Moldova európai integrációját is késlelteti. A 2025 végén készült közvélemény-kutatások szerint a magyar társadalom többsége jelenleg ellenzi Ukrajna uniós csatlakozását . Ezek a társadalmi attitűdök azonban jelentős részben annak az évekig tartó, következetes Ukrajna-ellenes propagandának az eredményei, amelyet az Orbán-kormány folytatott. Ahogy a magyar közvélemény már nem találkozik nap mint nap ezekkel az üzenetekkel, miközben ismét hozzáfér a független médiatudósításokhoz és -elemzésekhez, ezek a vélemények várhatóan fokozatosan változni fognak. A magyar kormány érvelésének legnagyobb gyengesége ugyanakkor éppen az, hogy semmilyen befolyást nem veszít azzal, ha most nem él vétójogával. Magyarország hozzájárulására ugyanis a csatlakozási folyamat minden későbbi kulcslépésénél szükség lesz. Egyhangú döntés kell mind a 33 tárgyalási fejezet lezárásához, a csatlakozási tárgyalások egészének lezárásához, a csatlakozási szerződés elfogadásához, végül pedig szükség van annak valamennyi tagállam általi ratifikációjára is. Ez összesen 36 különálló vétólehetőséget jelent. A jövőbeli magyar kormányok ennyiszer élhetnek vétójogukkal, ha úgy ítélik meg, hogy Ukrajna nem teljesítette vállalásait – beleértve a kárpátaljai magyar kisebbség jogainak biztosítását is. Magyarország jogos nemzeti érdekei tehát a csatlakozási folyamat későbbi szakaszaiban is maradéktalanul érvényesíthetők. Éppen ezért a 2–6. tárgyalási klaszter megnyitásának blokkolása – és ezzel Ukrajna érdemalapú előrehaladásának megakadályozása – nem a jogos magyar érdekek védelméről szól. Sokkal inkább ellentétes a jószomszédi kapcsolatok elvével, veszélyezteti a magyar–ukrán megbékélés esélyét, és az Orbán-kormányok konfrontatív vétópolitikájának folytatásaként hat. A július 14-i uniós tanácsülésig még van idő, így arra is maradt lehetőség, hogy a magyar kormány végül hozzájáruljon a fennmaradó tárgyalási klaszterek megnyitásához. A kompromisszum lehetőségét ezért továbbra sem szabad lezártnak tekinteni. Bár sokakat csábíthatna a kemény fellépés Budapesttel szemben – különösen azért, mert Magyarország nemzeti helyreállítási tervének elfogadásához júliusban szintén szükség lesz a többi tagállam egyhangú támogatására –, ez stratégiai szempontból súlyos hiba lenne. Könnyen visszalökhetné az új magyar kormányt a konfrontáció irányába, aláásva Magyarország külpolitikai és Európai Unión belüli újrapozicionálását. Egyúttal újabb évekre konzerválhatná a magyar–ukrán kétoldalú konfliktust is, tovább erősítve Budapest ellenállását a fennmaradó tárgyalási klaszterek megnyitásával szemben. Ennél sokkal célravezetőbb lenne egy köztes megoldás. Magyarország partnereinek világossá kellene tenniük, hogy mind az öt fennmaradó klaszter blokkolása elfogadhatatlan, ugyanakkor törekedhetnének egy olyan kompromisszumra, amelynek keretében két vagy három klaszter – köztük a 2. (Belső piac) és a 6. (Külkapcsolatok) klaszter – mégis megnyílhatna . Ezekben a fejezetekben Ukrajna felkészültsége jelenleg a legelőrehaladottabb, és megnyitásuk Kijev számára is érdemi politikai sikerként lenne értelmezhető. Ezzel párhuzamosan a magyar kormánynak a hazai közvélemény előtt is őszintén kellene beszélnie Ukrajna uniós csatlakozásáról. A csatlakozási folyamat várhatóan hosszú lesz, kimenetele továbbra sem tekinthető biztosnak. Magyarország nemzeti érdeke ugyanakkor egyértelműen nem az, hogy már a tárgyalások kezdeti szakaszában akadályozza ezt a folyamatot. Az Orbán-rezsim közel egy évtizedes konfrontatív politikája után az új kabinetnek most először nyílhat lehetősége arra, hogy hitelesen bizonyítsa elkötelezettségét a magyar–ukrán kapcsolatok rendezése és a megbékélés mellett. Ha azonban július 14-én ismét megakadályozza a tárgyalási klaszterek megnyitását, az nem erősíti, hanem ismét aláássa azt a kölcsönös bizalmat, amely nélkül tartós magyar–ukrán megbékélés aligha képzelhető el. https://hvg.hu/itthon/20250531_Ukrajna-EU-csatlakozas-Voks-2025-szavazas-oriasplakat-propaganda Nyitóképünkön António Costa, az Európai Tanács elnöke Magyar Péter, Volodimir Zelenszkij Európai Tanács legutóbbi ülése előtt kereste a közös hangot Brüsszelben Fotó: Geert Vanden Wijngaert / POOL / AFP A szerző a berlini székhelyű Institute for European Politics (IEP) igazgatóhelyettese A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét, és ajándékozz hvg360-előfizetést !