● news.bsdnet.hu

Nem túlzás kijelenteni, hogy Európa szinte megfő: az irtózatos hőhullámok az egész kontinensen végletesen próbára teszik az emberi szervezetet. Franciaországban a mérések kezdete óta a legmagasabb országos átlaghőmérsékletet regisztrálták , de Spanyolország és Olaszország is fuldoklik a kánikulától – nem beszélve a kelet-európai régióról, köztük hazánkról . Mivel a szakemberek szerint Európa a világ leggyorsabban melegedő kontinense, a hőstressz egyre komolyabb fenyegetést jelent a földrész lakóira. A Nature Climate Change szaklapban megjelent friss cikkben a kutatók nem egyszerűen azt vizsgálták, hogyan változott a levegő hőmérséklete. Arra voltak kíváncsiak, hogy az emberek ténylegesen milyen hőterhelést élnek át. Ehhez egy olyan komplex mutatót használtak, amely a hőmérséklet mellett a páratartalmat, a szelet, a napsugárzást és az emberi test reakcióit is figyelembe veszi – ez ugyanis sokkal pontosabban tükrözi azt, amit a szervezetünk a valóságban megtapasztal. A tanulmány arra figyelmeztet, hogy a hőség az egyik legveszélyesebb időjárási tényező, amely különösen a szív- és érrendszeri, légzőszervi vagy egyéb alapbetegséggel küzdők számára jelent komoly kockázatot. A kutatók az 1950 és 2024 közötti időszakot elemezve vizsgálták a nappali és az éjszakai hőstressz alakulását – különös tekintettel azokra a kritikus periódusokra, amikor a perzselő nappalokat fülledt, meleg éjszakák követik. Az adatok szerint a hőstressz az 1970-es évektől kezdve meredeken emelkedik, ezért a szakemberek a 2015–2024 közötti évtizedet elsősorban a ’70-es évek mutatóival hasonlították össze. A tanulmány egyik legfontosabb megállapítása, hogy a veszélyes hőstressz immár globális jelenséggé vált. A környezeti terhelés ráadásul nemcsak a hagyományosan forró övezetekben nőtt, hanem az olyan régiókban is, ahol korábban kifejezetten ritkaságnak számított az ilyen mértékű hőség. Az adatok szerint a tíz legmelegebb nappali hőérzeti érték globális átlaga az 1970-es évek óta évtizedenként 0,27 Celsius-fokkal emelkedett. Az éjszakák még ennél is gyorsabb ütemben melegedtek: a tíz legmelegebb éjszakai minimum hőérzeti értéke évtizedenként átlagosan 0,32 Celsius-fokkal kúszott feljebb. Ez a különbség kritikus, hiszen a hűvösebb éjszakák létfontosságúak lennének a szervezet regenerálódásához. A kutatás szerint nemcsak a hőség intenzitása fokozódott, hanem az az időintervallum is jelentősen meghosszabbodott, amelyben az emberek hőstressznek vannak kitéve. Európában ez az eltolódás különösen szembeötlő. A mérsékelt hőstressz ma már rendszerint május közepén felüti a fejét, miközben az 1970-es években ez még inkább június elejére volt tehető. Ráadásul az erős hőstressz is korábban érkezik, és már júniusban komoly kihívást jelenthet. A tanulmány külön kitért a trópusi éjszakákra is, vagyis azokra az időszakokra, amikor a hőmérséklet még a legvisszafogottabb órákban sem süllyed 20 Celsius-fok alá. Az ilyen éjszakák száma globálisan évtizedenként átlagosan kettővel nőtt az elmúlt időszakban. A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy egyre gyakoribbá válnak azok a veszélyes periódusok is, amikor a nappali hőstressz szinte szünet nélkül csap át forró éjszakába. Ez a kombináció rendkívüli módon megviseli az embert, mivel a szervezetnek gyakorlatilag alig marad ideje és esélye a lehűlésre. Európában az egynapos, nappali hőstresszből és meleg éjszakából álló összetett események száma 73 százalékkal ugrott meg az 1970-es évek óta, miközben a tartós, 15–30 napig elhúzódó időszakok már több mint háromszor gyakoribbak. A hőstressz fokozódása és a globális népesség növekedése kéz a kézben jár, ez a kettős hatás pedig drámai statisztikákhoz vezet. Míg az 1970-es években a világ lakosságának 55 százaléka élt át évente legalább 90 napig tartó erős hőstresszt, 2015 és 2024 között ez az arány már elérte a 70 százalékot. Nemcsak a forró napok időtartama, hanem az intenzitása is aggasztóan növekszik. Azoknak az aránya, akik évente legalább egy nap extrém hőstresszt kénytelenek elviselni, 16 százalékról 22 százalékra emelkedett. A tanulmány rámutat, hogy ez a látszólag csekély ugrás a valóságban nagyjából további egymilliárd embert jelent a bolygónkon. A földrajzi eloszlás alapján a legnagyobb lakossági kitettség jelenleg A tanulmány szerzői hangsúlyozzák, hogy az eredményeik kifejezetten óvatos becslésen alapulnak, így a valós veszélyek valószínűleg még a bemutatott adatoknál is súlyosabbak. Emellett a kutatás során alkalmazott módszer egy átlagos, szabványosított emberi szervezettel számol. Így óhatatlanul kimaradnak az egyenletből az olyan kulcsfontosságú egyéni tényezők, mint az életkor, az aktuális egészségi állapot, a testalkat, vagy éppen az, hogy az egyéni szervezet mennyire képes rugalmasan alkalmazkodni a hőséghez. Kijelenthető tehát, hogy a hőstressz világszerte több dimenzióban is erősödik. Nemcsak gyakoribbá és intenzívebbé vált, de a kitettség időtartama is alaposan megnyúlt, így mostanra tömegek mindennapjait nehezíti meg – nappal és éjszaka egyaránt. A kutatók éppen ezért hangsúlyozzák, hogy a közegészségügyi és klímaalkalmazkodási terveknek sürgősen túl kell lépniük azon, hogy kizárólag a nappali csúcshőmérsékletekre fókuszálnak. Az éjszakai hőség, valamint az egymást követő, tartós hőterhelés ugyanolyan kritikus kockázati tényezővé lépett elő. Ahhoz, hogy a társadalmak hatékonyan alkalmazkodjanak a melegedő éghajlathoz, elengedhetetlen – írja konklúzióképp a szakfolyóirat cikke.