● news.bsdnet.hu

Az Európai Unió szolgáltatási szektorának teljes végső energiafelhasználása 4971 petajoule (PJ) volt 2024-ben, ami kismértékű növekedést jelent a 2023-as 4886 PJ-hoz képest (+1,7%). 1990 és 2024 között a szektor energiafelhasználása 25%-kal emelkedett. Az Eurostat 68 404 terajoule (68,4 PJ) végső energiafelhasználást regisztrált a magyar szolgáltatási szektorban 2024-ben, ami fél százalékos éves csökkenésnek felel meg. Érdekes mértékegység ez a petajoule. Szinte felfoghatatlan energiát takarnak a fenti számok, ezért mutatunk négy különböző területet, amelyen keresztül talán barátságosabbnak - vagy pont félelmetesebbnek - tűnik majd 1 petajoule: 1.) ennyi energiával közel 3 milliárd liter csapvizet lehetne szobahőmérsékletről felforralni, 2.) annyi energia, amennyit több mint 110 ezer magyar háztartás elfogyaszt egy teljes éven át (a hivatalos rezsicsökkentés-sávhatár szerinti átlagos éves háztartási fogyasztás, 2523 kWh alapján), 3.) ennyi energiával egy átlagos elektromos autót (60 kWh-s akkumulátorral) 4,6 millió alkalommal lehetne teljesen feltölteni, 4.) egy petajoule körülbelül 16 hirosimai atombomba robbanási energiájával egyenértékű. Az EU-ban a szolgáltatási szektor részesedése a végső energiafelhasználásból 13,5% volt 2024-ben. Ez lényegesen kisebb, mint a közlekedés (32,3%), a háztartások (26,0%) és az ipari szektor (24,5%) részesedése, és csak a mezőgazdaság , erdőgazdálkodás és halászat arányát (3,6%) haladja meg. Az Európai Unióban a szektor végső energiafelhasználásának több mint háromnegyedét a villamos energia (52,0%) és a földgáz (25,4%) tette ki, amelyeket a megújuló energiaforrások és a bioüzemanyagok követtek 8,7%-kal. A hőenergia 7,7%-ot, a kőolaj és kőolajtermékek 5,6%-ot képviseltek, míg a fennmaradó 0,6% egyéb energiahordozókhoz, például szénhez vagy hulladékhoz kapcsolódott. Magyarországon a szolgáltatási szektor végső energiafelhasználásának 85 százalékát a villamos energia és a földgáz tette ki, mindkettő 42,5%-os részesedéssel, amelyeket a hőenergia (7,7%), majd a megújuló energiaforrások és a bioüzemanyagok követtek 5,5%-kal. A kőolaj és kőolajtermékek mindössze 1,7%-ot képviseltek, míg a fennmaradó 0,4% egyéb energiahordozókhoz, például szénhez vagy hulladékhoz kapcsolódott. Mielőtt a részarányok elmozdulását megnéznénk, érdemes tisztázni: a változás nem csak az energiahordozók közötti átrendeződésről szól, hanem arról is, hogy a magyar szolgáltatási szektor energiafelhasználása összességében is jelentősen csökkent. 2015 és 2024 között az EU -ban az ágazat teljes végső energiafelhasználása 5 333 184 PJ-ról 4 970 645 PJ-ra esett, ami 6,8 százalékos csökkenés . Magyarországon ugyanezen időszakban a visszaesés sokkal nagyobb volt: 92 263 TJ-ról 68 405 TJ-ra, azaz közel 26 százalékkal csökkent a teljes felhasználás — vagyis a magyar szolgáltatási szektor energiaigénye majdnem négyszer gyorsabban szűkült, mint az uniós átlag. Ez azért fontos, mert a következő bekezdésekben tárgyalt arányeltolódások (a villamos energia és a földgáz részarányának változása) nem csak tüzelőanyag-helyettesítést takarnak, hanem részben egy zsugorodó nevező hatását is: ha a teljes felhasználás visszaesik, ugyanaz az energiamennyiség is nagyobb részarányt képvisel. A magyar adatok mögött ezért egyszerre van jelen a tényleges szerkezeti átrendeződés (gáz kiváltása árammal) és egy általános fogyasztáscsökkenés (épületenergetikai javulás, intézményi racionalizálás, a 2022-es energiaválság utáni takarékossági intézkedések), és a kettő hatását a puszta részarány-adatokból nem lehet szétválasztani. A 2015-2024-es időszak változásait vizsgálva szembetűnő, hogy amíg az EU-ban relatív értelemben 5,1%-nal nőtt a szolgáltatási szektorban a villamos energia felhasználási aránya (a PJ-ban mért végső energiafelhasználáson belüli részarányként), addig Magyarországon 37,2%-os növekedést regisztráltak. A földgáz felhasználását illetően kevésbé markáns, de jelentős a különbség: az EU-s felhasználás 10%-kal, míg a magyar közel 26%-kal csökkent. A további három fő energiahordozó közül a hőenergiánál látunk viszonylag jelentős különbséget, mert míg az EU-ban mindössze 16%-kal volt magasabb ennek a felhasználási aránya a szolgáltató szektorban 2024-ben, mint 2015-ben, addig Magyarországon csak 3,2%-os növekedést mértek. A kőolaj és kőolajtermékek felhasználási aránya Magyarországon közel 7%-kal csökkent, míg az EU-ban 48%-kal. A megújuló energiaforrásoknál hasonló változásokat látunk az EU-ban (+121%), mint Magyarországon (+129%). A 2015 és 2024 közötti adatok legfontosabb tanulsága, hogy bár az EU-ban és Magyarországon is ugyanaz a két energiahordozó — a villamos energia és a földgáz — uralja a szolgáltatási szektor energiafelhasználását, a mögöttes szerkezeti folyamatok eltérőek. Az  Európai Unióban  a villamos energia már 2015-ben is egyértelműen domináns volt a szolgáltatásokban, ezért 2024-re csak mérsékelt további részarány-növekedést látunk. Ez inkább fokozatos elektrifikációt jelez: a kereskedelem, az irodák, az egészségügy, az oktatás, az informatikai és hűtési rendszerek energiaigénye eleve erősen áramalapú.  Magyarországon viszont jóval markánsabb volt az elmozdulás : a villamos energia részaránya látványosan felzárkózott a földgáz mellé, 2024-ben már mindkettő 42,5%-ot tett ki. Ez arra utal, hogy a magyar szolgáltatási szektorban az elmúlt évtizedben sokkal erősebb szerkezeti átrendeződés zajlott le, mint az EU átlagában. Ezzel párhuzamosan a  földgáz részaránya Magyarországon jelentősen csökkent , jóval nagyobb mértékben, mint az EU-ban. Ez részben természetes korrekció is: a magyar szolgáltatási szektor 2015-ben kiugróan gázintenzív volt, ezért nagyobb tér nyílt a gázarány mérséklődésére. Ebbe az irányba hathattak a 2022-es európai energiaválság után megemelkedő gázárak, a takarékossági reakciók, az épületüzemeltetés racionalizálása és egyes esetekben a tüzelőanyag-váltás is. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni: ez nem gázkivezetést jelent. A földgáz szerepének tartós fennmaradását részben az is magyarázza, hogy a gázalapú erőművek jellemzően kulcsszerepet töltenek be a megújulók ingadozó termelésének kiegyenlítésében — ez a rugalmassági funkció pedig csak akkor halványulhat, ha az akkumulátoros vagy egyéb energiatárolási rendszerek szélesebb körben elterjednek. Magyarországon a földgáz 2024-ben is a szolgáltatási energiafelhasználás 42,5%-át adta, vagyis az ágazat továbbra is jóval gázfüggőbb, mint az uniós átlag. A  megújuló energiaforrások  esetében első pillantásra hasonló dinamika látszik: az EU-ban és Magyarországon is több mint duplájára nőtt a közvetlen megújuló felhasználás részaránya. Ezt azonban óvatosan kell értelmezni. Az Eurostat energiahordozó szerinti bontásában a megújuló alapú villamosenergia-termelés nem a „megújulók”, hanem a „villamos energia” kategóriában jelenik meg. Vagyis ha egy szolgáltató napelemes vagy egyre zöldebb hálózati áramot használ, az ebben a grafikonban nem közvetlen megújulóként, hanem áramfelhasználásként látszik. Ez különösen Magyarország esetében fontos, ahol az elmúlt években gyorsan nőtt a napenergia szerepe a villamosenergia-rendszerben, de az ilyen eredetű áramfelhasználás ebben az energiahordozó szerinti bontásban nem közvetlen megújulóként, hanem villamosenergia-felhasználásként jelenik meg. A negyedik látványos különbség a  kőolaj és kőolajtermékek  szerepének visszaesése. Az EU-ban ezek részaránya 2015 és 2024 között erősen csökkent, ami a fűtőolaj és más olajalapú felhasználások fokozatos kiszorulását jelzi. Magyarországon viszont az olajtermékek szerepe már eleve marginális volt: 2024-ben mindössze 1,7%-ot tettek ki a szolgáltatási szektor energiafelhasználásából. Ezért itt nem is az olajtermékek további visszaszorítása a meghatározó kérdés, hanem az, hogy a  villamos energia és a földgáz együttes, 85%-os súlya  hogyan alakul a következő években. Összességében tehát az EU-ban inkább egy  fokozatos elektrifikációval és mérsékelt gázarány-csökkenéssel  jellemezhető folyamat látszik. Magyarországon ezzel szemben élesebb szerkezeti fordulat történt: a szolgáltatási szektor a korábbi gázdomináns szerkezetből egy  áram–gáz kettős dominanciájú  energiamix felé mozdult el. Ez klímapolitikai és ellátásbiztonsági szempontból lehetőséget teremthet az előrelépésre, de csak akkor, ha a villamosenergia-rendszer további zöldülése, az energiahatékonyság javulása és a földgázalapú fűtési rendszerek fokozatos kiváltása is folytatódik. Ha nem a folyamatra, hanem a 2015-ös és 2024-es pillanatképre vagyunk kíváncsiak, érdemes az alábbi két grafikonra nézni. 2024-ben az EU legnagyobb szolgáltatási alszektora a nagy- és kiskereskedelem, valamint gépjárművek és motorkerékpárok javítása volt 1021 PJ-os végső energiafelhasználással, ami a szolgáltatások teljes végső fogyasztásának 21,2%-át tette ki. A nagy- és kiskereskedelmet a humán-egészségügyi és szociális ellátás követte 506 PJ-vel (10,5%) , valamint a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás 503 PJ-vel (10,5%) . A szakmai, tudományos, műszaki tevékenységek és egyéb szolgáltatások 492 PJ-os, 10,2%-os fogyasztással adták a negyedik legnagyobb tételt. Címlapkép forrása: Costfoto/NurPhoto via Getty Images