● news.bsdnet.hu

A hét évre szóló megállapodás az elfogórakéták gyártásának négyszeresére növelését irányozza elő. Ez a kontraktus a 2026 januárjában aláírt, árat még nem tartalmazó keretmegállapodás folytatása. A Lockheed Martin közlése szerint a megrendelés garantálja azt a hosszú távú keresletet, amely a termelési kapacitás felfuttatásához, a védelmiipari bázis megerősítéséhez, valamint a rakétavédelmi képességek gyors és nagyszabású biztosításához szükséges az Egyesült Államok és szövetségesei számára. A THAAD elfogórakéták jelenlegi gyártási üteme mindössze évi 96 darab, ami a tervek szerint 2033-ra megközelítőleg évi 400 darabra emelkedik. Ezek a számok azonban egészen más megvilágításba kerülnek, ha összevetjük őket azzal a tempóval, ahogyan a rakéták egy valós, elhúzódó hadművelet során fogynak. Az Irán elleni háború legintenzívebb szakasza 2026. február 28. és április 7. között, azaz 39 napon át tartott. A CSIS kutatóintézet becslése szerint ez idő alatt a THAAD rendszer 360 darabos teljes készletéből 190–290 rakétát indítottak el. Ez azt jelenti, hogy miközben jelenleg még két-három évbe telik a 39 nap alatt elhasznált amerikai rakétavédelmi készlet pótlása, 2033-ra ehhez már elegendő lesz hat-kilenc hónap is. A THAAD elsődleges feladata a rövid és közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták elfogása nagyjából 100 kilométeres magasságban. Maga az elfogórakéta egyfokozatú, szilárd hajtóanyagú fegyver, amely 6,1 méter hosszú, indítótömege mintegy 900 kilogramm, a sebessége pedig elérheti a Mach 8,2-es értéket is. A hajtómű kiégése után a robbanófej nélküli megsemmisítő egység leválik, majd infravörös önirányítással veszi célba az ellenséges rakétát. A precíz manőverezést egy speciális, DACS nevű helyzetszabályozó rendszer végzi, amely hat fúvókával kontrollálja a rakéta orsózó, bólintó és legyező mozgását. A célpontot közvetlen ütközéssel, az úgynevezett "hit-to-kill" technológiával semmisíti meg, így hagyományos robbanófejre nincs is szükség. A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images