● news.bsdnet.hu

Idén is Győrben rendezték a World Robot Olympiad magyar nemzeti döntőjét p énteken, 2026. június 26-án. A Széchenyi István Egyetem sportcsarnoka adott otthont annak  a robotépítő és -programozó megmérettetésnek, amelyen évek óta több száz csapat méri össze a tudását, és amelynek világdöntőjét már  2019-ben   is a város adta. Ide érkezett meg Tanács Zoltán, a Tisza-kormány májusban hivatalba lépett tudományos és technológiai minisztere, aki posztjai alapján maga is elkötelezett technológiarajongó: februári hírlevelében például a „humanoid robotok hajnaláról” írt. A verseny első napján beszélgettünk vele arról, hol kapcsolódhat be Magyarország a robotika gyorsan táguló iparágába. A miniszter már a parlamenti meghallgatásán is hangsúlyozta, hogy szerinte az ország legfontosabb erőforrása nem az ásványkincs, hanem a tudás. Most ezt a gondolatot fűzte tovább a robotikára. A robotika gyorsan fejlődő iparág. Hol tud ebbe Magyarország bekapcsolódni – és egyáltalán szóba jöhet-e, hogy humanoid robotokat gyártsunk itthon? A robotika nagyon fejlődő iparág, és ebben Magyarország szerintem ezer ponton részt tud venni: a programozásban, az építésben, a tervezésben, de még abban is, hogy a robotikához szenzorokat, aktuátorokat, motorokat biztosítson. Számos ponton be lehet ebbe szállni, és a humanoid robotika most a legdinamikusabban fejlődő ága a robotikának. Magyarországon is léteznek már olyan kis cégek, amelyek vagy behozatallal, vagy kísérleti fázisban lévő technológiákkal foglalkoznak. Szerintem erre az iparágra mindenképpen koncentrálnunk kell. Nagyon örülnék, ha tudnánk ilyen típusú gyártást, fejlesztést idehozni. Régóta visszatérő kritika, hogy Magyarország csak összeszerelőüzem. Ebből már kiléptünk, vagy még mindig ott tartunk – és mit lehet ellene tenni? Vannak nagyon jó példák, de alapvetően az egész iparszerkezetünk eléggé elavult abból a szempontból, hogy a GDP egy meghatározó részét olyan összeszerelőüzemek állítják elő, amelyek túl sok hazai hozzáadott értéket nem tartalmaznak. Vannak üdítő kivételek: itt van például az Audi, a győri együttműködés nagyon sok innovatív dolgot termel ki, vagy nem messze innen, a veszprémi régióban is sok olyan cég van, amelyik fejlesztést is hoz ide. De azok az akkumulátorgyárak, azok a típusú termékek, amiket most gyártunk Magyarországon, kevésbé alkalmasak erre. Az autóipar nyilván high-tech iparág, ennek a környékén nőnek ki ezek a fejlesztőközpontok. A robotika tipikusan olyan, amiben nagyon sok hazai hozzáadott értéket lehetne termelni, úgyhogy ezért is érdemes vele foglalkozni. Tehát így, a robotikával léphetünk ki az összeszerelőüzem-skatulyából? Így van, ez egy fontos lépés. Olyan iparág lehet, ami a magasabb hozzáadott érték felé való elmozdulást segíti. Az élettudományok, a szuperszámítástechnika, a kvantumszámítógépek terén is van egy csomó olyan pont, ahol a magasabb hozzáadott értéket kellene valahogy megteremtenünk. Ez elsősorban a fejekben van, a magyar tudásban. A parlamenti „Micimackós” felszólalása nagyon népszerű lett. Ha most, 2026-ban, a kormányváltás után Magyarország egy mese lenne, melyikre hasonlítana? Ez egy nagyon jó kérdés. A Micimackó örök érvényű, abban nagyon sok életbölcsesség van. Az, hogy hirtelen egy mesét mondjak, nem könnyű. Lehet, hogy egy magyar népmese jobban illik a mostani fázishoz: ahol valahogy többedik próbálkozásra, de jön egy hős, aki megmenti a helyzetet. Szerintem most ebbe léphetünk – hogy megmentsük saját magunkat. Interjúnkat megelőzően Tanács Zoltán a verseny megnyitóján is beszélt, és a felszólalásában jól látszott, honnan ered a robotika iránti vonzalma. Elmondta, hogy gyerekkorában a sci-fi irodalmon nőtt fel, és tízéves kölyökként Isaac Asimov történetein keresztül gondolkodott először az emberiség jövőjéről – amelynek szerinte a robotika az egyik központi eleme. Lenyűgözőnek nevezte, hogy amit Asimov az ötvenes években megálmodott, az most valósággá válik a szemünk előtt. Azonban nem hallgatta el azt sem, hogy Magyarország lemaradásban van ezen a területen, ezt számokkal is érzékeltette. Beszéde szerint Magyarországon nagyjából 133 robot jut tízezer dolgozóra, miközben Dél-Koreában ez a szám az 1000-et is eléri. A lemaradást viszont nem szégyenként, hanem lehetőségként állította a fiatalok elé: rengeteg robotot kell majd megtervezni, beprogramozni és „felokosítani", az ehhez szükséges tudást pedig a teremben ülő diákok már most elkezdték megszerezni. Hozzátette: épp azért dolgozott a kormányra készülve egy önálló technológiai és tudományos tárca létrehozásán, hogy erre a területre több pénzt és figyelmet lehessen fordítani – de hangsúlyozta, hogy egy minisztérium önmagában keveset ér a lelkes felkészítő tanárok és a robotjukon esténként bütykölő diákok nélkül. A felszólalás csattanója egy Asimovra építő gondolat volt. A miniszter felidézte a robotika híres három törvényét: Saját, úgymond negyedik törvényként üzente a diákoknak: Próbáljatok olyan robotot építeni, amelyik jobbá teszi az emberek életét: nemcsak gyorsabbá, hanem szabadabbá, egészségesebbé és boldogabbá is. Az, hogy a kormány hová helyezi a hangsúlyt, közvetlenül érinti azt is, milyen munkahelyek jönnek létre itthon a következő években. A magasabb hozzáadott értékű iparágak – a robotika, az űripar vagy a kvantumtechnológia – jellemzően jobban fizető, mérnöki és kutatói állásokat hoznak, mint a klasszikus összeszerelés. A tét tehát nem csupán gazdaságpolitikai szakkérdés: arról szól, hogy a most a győri csarnokban robotot programozó diákok közül hányan találnak majd néhány év múlva itthon olyan munkát, amelyhez most épp ezt a tudást sajátították el. (Borítókép: Tanács Zoltán 2026. június 26-án. Fotó: Tövissi Bence / Index)