● news.bsdnet.hu

Magyarországon megszűnt a sajtószabadság – állt a Népszabadság 2011. január 3-ai számának címlapján magyarul és a biztonság kedvéért az Európai Unió összes nyelvén. Az ok a médiatörvény hatálybalépése volt: a Népszabadság újságírói szerint a jogszabály alapjaiban ölte meg a sajtószabadságot. Ezt a kijelentést bizonyítja az a tény is, hogy 2011-től minden évben legalább egyszer drámai hangon bejelentették politikusok, újságírók, jogvédők – aki tehette, általában idegen nyelven is, hogy a művelt európai közvélemény is tudomást szerezzen róla –, hogy újból és újból megszűnt a sajtószabadság. A bejelentés gyakorisága, ha mást nem, annyit mindenesetre jelzett, hogy maguk az aggódók sem voltak biztosak abban, hogy Magyarország valóban az elhallgattatott vélemények országa lenne. Még jobban fokozódhatott ez a bizonytalanság, ha megnézték a magyar sajtópiac termékeit. Láthatták, hogy az elektronikus és hagyományos médiavilágot meglehetősen sűrűn lakják a legkülönbözőbb irányultságú és szellemiségű szereplők. Az online térben pedig még a többi területhez képest is szembeszökő volt a sokszínűség. Kétségtelenül voltak olyan politikusi mondatok, amelyek legalábbis vitatott megítélésűek lehettek. Az azonban biztos, hogy az ország hivatalosan legfontosabb intézményében, az Országgyűlésben hivatalban lévő miniszterelnöktől nem hallottunk ezt megelőzően olyan kijelentést, amely egyértelműen a sajtószabadság elvével ellentétes kormányzati szándékot jelzett. Mondhatjuk, hogy hivatalosan, hiszen az Országgyűlés plenáris ülésén, vagyis hivatalos eseményen, nagy nyilvánosság előtt hangzott el, és mivel azóta sem igazították helyre, nyugodtan mondhatjuk, hogy – mivel a miniszterelnök mondta – a kormány hivatalos álláspontjának is tekinthető.  Magyar Péter a Mandiner hetilap kapcsán ugyanis azt mondta, hogy: „…mi leszünk a kiadói, nekünk kell majd meghatározni azt a tartalmat, amit ott le fognak adni.” Az első száz nappal kapcsolatos kötelező elegancia azt mondatná velünk, hogy a miniszterelnök rosszul fogalmazott, nem kell különösebb jelentőséget tulajdonítani a szavainak. Elszólásokban, nyelvbotlásokban gazdag a parlamenti folklór, jóindulattal kell közelítenünk a kormányfői szándékhoz. A miniszterelnök sem utalt arra, hogy esetleg rosszul fogalmazott, vagy mi értettük félre a gondolatait. Néma csönd uralkodik azóta is ebben a témában. Egész egyszerűen elhangzott a mondat, és most mindenki vár, hogy igaz-e, amit hallottunk. De talán nem is a miniszterelnöki mondat ad igazán okot aggodalomra, hanem azoknak a hallgatása, akik 2011. január 3-a óta számtalan alkalommal kiáltották világgá magyar és idegen nyelven, hogy Magyarországon megszűnt a sajtószabadság. Nem emelnek szót érte, pusztán azért, mert egy jobboldali lapról van szó. Működőképes és emberséges Magyarország – áll a kormánypárt választási programjának címlapján, sőt a legutóbbi hírek szerint egy intézetet is így fognak elnevezni. A Mandiner jövőbeni sorsa fontos részletet ad ahhoz a történethez, amit egyelőre a közjogi tisztségviselők fenyegetése, polgármesterek és más politikusok, valamint kormány- és köztisztviselők elleni hecckampányok inkább jellemeznek, mint egy működőképes és emberséges ország kialakításának igyekezete. A szerző korábbi közigazgatási és területfejlesztési miniszter (Nyitókép: Mandiner / Földházi Árpád)