● news.bsdnet.hu

„Irán! Irán” – a tévéközvetítésen át is jól kivehetően többször csendült fel a rigmus az iráni válogatott eddigi két – előbb Új-Zéland (2-2), majd Belgium (0-0) elleni – világbajnoki mérkőzésén a Los Angeles-i stadion lelátóján, mi több, a csapat olyan heves buzdításban részesült, mint mondjuk a házigazda. Dörzsöltük a fülünket és a szemünket: biztosan jól hallottuk, jól láttuk? Persze nem Iránból érkeztek drukkerek tízezres nagyságrendben a vb-re, az Egyesült Államokban élő irániak demonstráltak ekképpen a válogatott, a Team Melli mellett. Az Amerikában élő iráni diaszpóra magatartása végképp lezárta a kérdést, miként is tekintsünk az iráni válogatottra. Még szép, gondolnánk, de nem volt ez ennyire egyértelmű. Az Egyesült Államokban élő irániak jelentős része 1979, a forradalom és az Iszlám Köztársaság elől menekülő családok leszármazottja; politikai emlékezetükben a teheráni rendszer nem a közös nemzeti érzés, hanem az elnyomás, a diktatúra szimbóluma. Bírálták is a rezsimet: februárban többezres tüntetésekről érkeztek hírek Los Angelesből, Torontóból, sok helyen Reza Pahlavi felhívására, a sahkorszak oroszlános-napos zászlajával. Aztán február 28-án kitört az amerikai–izraeli háború Irán ellen, ami árnyalta a képet. A diaszpóra továbbra sem lett a teheráni vezetés híve, de egyre többen érezték úgy, hogy a bombázott ország, a szülőföld, a haza nem azonosítható a rezsimmel, a háborút irániak milliói, közülük sokan mint a diaszpórában élők rokonai szenvedték el. Az amerikai közvéleményben is csökkent a katonai akció támogatottsága: egyre többen ellenezték a csapásokat, a tavasszal az AP–NORC felmérése már azt mutatta ki, az amerikaiak többsége szerint a katonai fellépés túl messzire ment. Háború közepette a sport ügye háttérbe szorul, ám a nemzetközi sajtó érthetően felkapta az iráni válogatott szereplését a közelgő, alapvetően éppen az Egyesült Államokban rendezendő világbajnokságon. Az irániak részvétele sokáig bizonytalan volt, aztán a FIFA biztatására és közbenjárására végül vállalták az indulást. A csapatnak Mexikóban, Tijuanában jelölték ki a bázisát, az Egyesült Államokba azonban nem utazhatott be mindenki, több stábtagtól megtagadták a vízumot . Amir Ghalenoei kapitány már az Új-Zéland elleni meccs előtt azt hangsúlyozta: ők az irániakat képviselik, otthon és a diaszpórában egyaránt. Mégsem volt egyértelmű: a Team Melli – magyarul „nemzeti csapat” – Irán válogatottja vagy az Iszlám Köztársaságé? A lelátó válasza látványos volt. Az Egyesült Államokban több mint félmillió iráni származású ember él, csak Los Angelesben 86 ezernél is több perzsa gyökerű lakost tartanak nyilván. A tágabb dél-kaliforniai közösséget ennél jóval nagyobbra becsülik; Westwood, Beverly Hills, Encino, Tarzana vagy Irvine nem véletlenül része a „Tehrangeles” néven emlegetett világnak. Itt az iráni válogatott előhívja mindazt, ami a haza iránti kötődést jelenti. A játékosok értettek belőle, s ráerősítettek a közös kötelékre. „Büszkén jöttünk Los Angelesbe, becsülettel versenyeztünk” – fogalmazták meg saját kezűleg írott üzenetüket. Ghalenoei ugyanakkor a második meccs után is az utazással kapcsolatos diszkriminációt emlegette .