● news.bsdnet.hu

Dél-Afrikában 1,79 millió éves égésnyomokat találtak, amelyeket emberelődök hagyhattak egy barlang mélyén. Akár 1,79 millió évvel ezelőtt is használhatták a tüzet az emberelődök a dél-afrikai Wonderwerk-barlangban, ahol a kutatók megégett csontmaradványokat találtak jóval a bejárattól távolabb. A leletek arra utalnak, hogy a természetes eredetű lángokat nemcsak megfigyelték, hanem tudatosan bevitték a barlangba és egy ideig életben is tartották. A vizsgálatok szerint a tűzhasználat nyomai 1,07 és 1,79 millió év közötti rétegekből származnak. Ez jelentősen korábbra helyezi az egyik legősibb, emberfélékhez köthető tűzhasználati bizonyítékot, és új képet ad arról, mikor kezdődhetett a lángok tudatos alkalmazása. A mostani eredmények egy korábbi felfedezésre épülnek. A kutatócsoport 2012-ben már beszámolt mintegy 1 millió éves, szándékos tűzhasználatra utaló nyomokról ugyanitt, amit akkor a világ legrégebbi ilyen bizonyítékának tartottak. Azóta folytatott ásatások és elemzések azonban még régebbi rétegekben is azonosították az égés jeleit. A kutatást a jeruzsálemi Héber Egyetem munkatársa, Liora Kolska Horwitz vezette nemzetközi együttműködésben. A projekt régészeti, őslénytani és geológiai módszereket ötvöz, hogy feltárja az emberi evolúció egyik kulcslépését, a tűz használatának kezdetét – írja a ScienceDaily. A barlang mélyén talált égésnyomok azért különösen jelentősek, mert a természetes bozóttüzek nem érhették el ezt a területet. A megégett csontokat mintegy 30 méterre a bejárattól azonosították, ráadásul olyan rétegben, ahol nem volt jelen guanó, így az öngyulladás lehetősége is kizárható. A leletek egy korai acheule-i kultúrához köthető réteghez kapcsolódnak, amelyet valószínűleg a Homo erectus hagyott hátra. A kutatók hangsúlyozzák, hogy az emberelődök ekkor még feltehetően nem tudtak önállóan tüzet gyújtani, inkább természetes forrásokból, például villámcsapások vagy szavannai tüzek után gyűjthették be a lángot. Az új eredményekhez egy frissen kidolgozott vizsgálati módszer is hozzájárult. A szakemberek a megégett csontok fénykibocsátási tulajdonságait elemezték, mivel bizonyos hullámhosszú fény hatására az intenzív hőnek kitett csontok jellegzetesen világítanak. A roncsolásmentes lumineszcens eljárást kémiai elemzésekkel kombinálták, így nagy biztonsággal tudták azonosítani az égett állatcsontokat. A módszert több száz apró, bagolyköpetből származó csonton tesztelték. Ezek a maradványok természetes módon halmozódtak fel a barlangban, így független képet adnak a múltbeli eseményekről. A kutatócsoport szerint az is elképzelhető, hogy a bagolyköpet szolgált tüzelőanyagként, ami magyarázhatja a bennük talált apró rágcsálócsontok égésnyomait. „Az ilyen korú lelőhelyeken a tűz nyomai gyakran finomak és nehezen észlelhetők. A vizsgálatunk új eszközöket ad az ősi égésnyomok azonosításához, és kimutatta, hogy a tűz ismételten jelen volt a Wonderwerk-barlang mélyén” – mondta Kolska Horwitz. Egy másik megszólalásában úgy fogalmazott, hogy „ezek a felfedezések azt mutatják, hogy a korai emberek nem csupán passzív szemlélői voltak a természetes tüzeknek. Aktívan kapcsolatba léptek a tűzzel, és beépítették azt az életükbe.” A PLOS One folyóiratban közölt tanulmány nemcsak a tűzhasználat időrendjét tolja korábbra, hanem egy új kutatási eszközt is kínál a régészek számára, amelyet a jövőben más lelőhelyeken is alkalmazhatnak.