● news.bsdnet.hu

Negyven kilométer. Térképen alig több egy félórás autóútnál, a valóságban azonban évtizedeken át áthidalhatatlan távolság választotta el egymástól az Egri borvidéket és a Tisza-tavat. Az egyik Magyarország egyik legismertebb történelmi borvidéke, a másik az ország egyik legfiatalabb, ugyanakkor legdinamikusabban fejlődő aktív turisztikai térsége. Miközben turisták százezrei fordulnak meg mindkét helyen, a két világ eddig szinte tudomást sem vett egymásról. Most azonban olyan szereplők ültek egy asztalhoz Sarudon, akik szerint éppen ebből a hiányzó kapcsolatból születhet a térség következő nagy sikertörténete. Nem egy újabb támogatási programról, nem egy állami beruházásról és nem is egy új marketingkampányról szólt a találkozó. Sokkal inkább arról, hogy a térség szereplői végre egymásban kezdik keresni a fejlődés lehetőségét. A gondolat egyszerű: ha a Balatonnak természetes a saját borvidéke, akkor miért ne lehetne a Tisza-tó hivatalos vízparti kapuja az Egri borvidék? Ez a felismerés hívta életre azt a párbeszédet, amely hosszabb távon újradefiniálhatja a Tisza-tó gasztronómiai arculatát és új piacokat nyithat az egri borászok számára. A beszélgetés házigazdája, Kücsön Gyula, a sarudi Élményfalu ötletgazdája és tulajdonosa szerint a felismerés évekkel ezelőtt született meg. A Tisza-tavi Gasztrokör  idén márciusi megalakulásakor világossá vált, hogy az elszigetelten működő vendéglátóhelyek önmagukban nem képesek valódi desztinációt építeni. A ma már 21 szervezetet tömörítő közösség ezért tudatosan kezdett partnereket keresni. Amikor megalapítottuk a Tisza-tavi Gasztrokört, azt láttuk, hogy hiába működünk külön-külön vendéglátóhelyként vagy szolgáltatóként, ennek a régiónak csak akkor van értelme, ha összefogunk. Ezért kezdtük keresni azokat a szereplőket, akikkel közösen tudunk fejlődni. A Balatonnak természetes kapcsolata van a borvidékeivel, mi pedig feltettük a kérdést: miért ne lehetne ugyanez a Tisza-tónál is az Egri borvidékkel? A számok valóban indokolják az együttműködést. Míg a Tisza-tó 2025-ben mintegy 510 ezer vendégéjszakát regisztrált, addig Eger térségében ez a szám megközelíti az 1,6 milliót. A résztvevők szerint azonban a két térség vendégei alig találkoznak egymás kínálatával, pedig félórányi távolság választja el őket. Minden közösségben van valaki, aki nem feltétlenül a legtöbbet beszél a számokról vagy a stratégiáról, mégis köré rendeződnek az emberek. A sarudi találkozón ezt a szerepet egyértelműen Knezsik István töltötte be. A Tisza-tavi Gasztrokör és az Egri Bikavér nagykövete, a Hungarikum Szövetség meghatározó alakja nemcsak moderálta a gondolatokat, hanem folyamatosan új kapcsolatokat épített a résztvevők között. Hol egyszemélyes történettel oldotta a hangulatot, hol egy szokatlan ötlettel provokálta a jelenlévőket, de minden megszólalása ugyanabba az irányba mutatott: a térség csak akkor lehet sikeres, ha megtanul közösen gondolkodni. Nem véletlen, hogy többen is úgy tekintenek rá, mint a közösség „kovászára”. Évtizedek óta hidakat épít különböző ágazatok, szervezetek és emberek között. Aki ismeri, tudja: számára egy jó ötlet addig nem ér semmit, amíg nem válik közös üggyé. A Tisza-tó és az Egri borvidék kapcsolatában is ezt a szerepet vállalja: összeköti azokat a szereplőket, akik korábban egymás mellett dolgoztak, de ritkán egymással. Beszédében többször is hangsúlyozta, hogy a magyar turizmus és a magyar borászat egyik legnagyobb problémája nem a minőség hiánya, hanem az, hogy kevés olyan történetet mesélünk el, amely képes megszólítani az embereket. „Sztoriban kell gondolkodni. Nem elég, hogy jó a bor, beszélni kell róla, élményt kell köré építeni. A Tisza-tó csoda hely, az egri bor pedig világszínvonalú érték. Ha erről nem mesélünk közösen, akkor más fogja elvinni a figyelmet. Innovatívnak kell lenni, különben láthatatlanok maradunk.” Knezsik István szerint éppen ezért nem szabad ragaszkodni a megszokott sémákhoz. Úgy véli, a fiatalokat új formákon keresztül lehet megszólítani, a bor pedig nem múzeumi tárgy, hanem élő kultúra, amelynek alkalmazkodnia kell a fogyasztói szokások változásához. Ennek jegyében vetette fel a boralapú koktélok, új gasztronómiai élmények vagy akár a kerékpáros turizmushoz kapcsolódó borteraszok ötletét is. Ezeket nem öncélú marketingfogásoknak tartja, hanem olyan belépési pontoknak, amelyek később elvezethetik a vendéget az Egri Bikavérhez és az Egri Csillaghoz. „Rázzátok meg magatokat. Ha nem beszélünk arról, hogy a Tisza-tó milyen csoda, és nem beszélünk az egri borokról, akkor senki más nem fogja megtenni helyettünk. Közös platformra kell tenni a történeteinket, utána pedig gondoskodni róla, hogy ezek minél több emberhez eljussanak” – mondta a nagykövet, aki azt is üzenetet is megfogalmazta a szereplők felé, hogy ne versenytársként, hanem szövetségesként tekintsenek egymásra. A beszélgetés egyik legkonkrétabb javaslata szerint a Tisza-tó hivatalosan is az Egri borvidék vízparti kapujává válhatna. Kücsön Gyula szerint ennek még szimbolikus jelentősége is lenne. „Miért ne mutathatna egy tábla a Tisza-tó partjáról Eger felé? Miért ne tudná minden ide érkező vendég, hogy alig negyven kilométerre kezdődik az Egri borvidék? Szeretnénk kimondani, hogy az Egri borvidék határa nem a közigazgatási tábla, hanem a Tisza-tó partja.” A terv ennél is tovább megy. A Gasztrokör vállalná, hogy minden tag legalább egy-egy karton Egri Bikavért és Egri Csillagot tart készleten, miközben közös vizuális megjelenéssel tennék láthatóvá a borvidéket a tóparti vendéglátóhelyeken. A cél nem egyszerű borkereskedelem, hanem keresztpromóció: aki Sarudra érkezik, kapjon kedvet Egerhez, aki pedig Egerben tölti a hétvégét, fedezze fel a Tisza-tavat is. Az együttműködés nemcsak a Tisza-tónak jelenthet előnyt. Az Egri Borvidék Hegyközségi Tanácsa képviseletében elhangzott: az egri borászatoknak ma komoly kihívásokkal kell szembenézniük. Az ország egyik legfontosabb történelmi borvidékén jelenleg 5074 hektár szőlőterület található, ami az ország teljes szőlőterületének mintegy 10 százaléka. Az eredetvédelem három zászlóshajója az Egri Bikavér , az Egri Csillag és a Debrői Hárslevelű. Ugyanakkor az elmúlt öt évben az eredetvédett borok minősítésének volumene gyakorlatilag megfeleződött, miközben a ténylegesen művelt terület is zsugorodik. A szervezet képviselője szerint éppen ezért minden olyan kezdeményezés fontos, amely új fogyasztókat és új piacokat érhet el. Ezért minden olyan együttműködés, amely erősíti az egri borok ismertségét, segíthet abban, hogy ezek a csökkenő számok ismét emelkedő pályára álljanak. Az egyik legőszintébb helyzetértékelést Petrény Attila, borász, az Egri Borút Egyesület elnöke fogalmazta meg. Szerinte ma már nem a szervezetek hiányoznak, hanem az, hogy ezek valóban együtt dolgozzanak. A legfontosabb kérdés nem az, hogy van-e pénz, hanem az, hogy van-e közös koncepció. Tudjuk-e, mit akarunk kommunikálni? Tudunk-e egymással beszélni? Ha nincs közös elképzelés, akkor teljesen mindegy, mekkora támogatás érkezik. Arról is le kell szoknunk, hogy mindig a támogatásra várunk. Előbb cselekedni kell. A borász szerint különösen fájó, hogy Egerben a turizmus még mindig nincs a helyén kezelve. Úgy látja, a borturizmus lehet az ágazat egyik legfontosabb kitörési pontja, de ehhez komplex élménycsomagokra, fakultatív programokra és a térség szereplőinek összehangolt munkájára lenne szükség. Számításai szerint csak az egri térség 1,6 millió vendégéjszakája alapján akár 80 ezer élménycsomagot lehetne évente értékesíteni. A fejlesztési vízió túlmutat a gasztronómián. Galó Anita, a Tisza-tavi Turisztikai Kerekasztal elnöke szerint a térség célja, hogy 2030-ra Kelet-Magyarország legismertebb aktív és ökoturisztikai desztinációjává váljon. Szerinte a térség ma már túlnőtt azon a korszakon, amikor kizárólag a strandolásra vagy a nyári hétvégékre építette a jövőjét. A következő évek feladata az, hogy a Tisza-tó négyévszakos, komplex turisztikai desztinációvá váljon, amelyben a természet, az aktív kikapcsolódás, a gasztronómia és a kulturális élmények egymást erősítik. Ehhez azonban nem elegendő új attrakciókat építeni. A térségnek először saját magát kell újradefiniálnia, és meg kell találnia azokat a partnereket, akikkel együtt képes hosszabb időre ott tartani a vendégeket. Ma még a magyarok kevesebb mint fele hallott egyáltalán a Tisza-tóról. Ez azt jelenti, hogy óriási növekedési potenciál előtt állunk. A célunk nem egyszerűen több vendégéjszaka, hanem az, hogy aki ideérkezik, valódi élményeket vigyen haza. Ehhez pedig nem elég a természet szépsége, szükség van gasztronómiára, borra, programokra és olyan partnerekre, akik ugyanebben hisznek. A számok azt mutatják, hogy az alapok már rendelkezésre állnak. A térség 2025-ben mintegy 510 ezer vendégéjszakát regisztrált, miközben a Covid-járvány után a kerékpáros turizmus szinte berobbant: évente már 80 ezer kerékpáros halad át a tó körüli útvonalakon, a horgászturizmus pedig továbbra is meghatározó vonzerő. A következő lépcső azonban már nem az infrastruktúráról, hanem az élményláncok felépítéséről szól. Galó Anita szerint ezért különösen fontos, hogy a térség szereplői ne különálló vállalkozásokként működjenek, hanem valódi turisztikai ökoszisztémát építsenek. Ebben minden szolgáltató – a szállásadóktól a vendéglátókon át a borászatokig – ugyanannak az élménynek a része. Nem véletlen, hogy a Tisza-tó új arculata is erre a gondolatra épül: a természetközeliség, a víz és a megérkezés érzése került a középpontba. „A siker végső soron mindig az embereken múlik. A legjobb attrakció sem működik, ha a szolgáltatók nem partnerként tekintenek egymásra. Mi azt látjuk, hogy a puzzle darabjai most kezdenek a helyükre kerülni, és ebből egy sokkal erősebb, egymást támogató turisztikai közösség épülhet fel” – fogalmazott. A sarudi találkozón nem írtak alá több százmilliós szerződéseket, és nem jelentettek be látványos beruházásokat. Mégis könnyen lehet, hogy éppen itt indult el valami, ami hosszú távon sokkal többet jelenthet. A résztvevők újra és újra ugyanarra a következtetésre jutottak: a turizmus nem különálló szolgáltatásokból, hanem hálózatokból épül. A Tisza-tó önmagában nem tud akkora vonzerőt teremteni, mint ha mellé odakerül az Egri borvidék. Ahogy az egri boroknak is új történetet adhat a vízpart, a kerékpárutak, a hajók és a természet közelsége. A puzzle darabjai valóban kezdenek egymás mellé kerülni. Hogy a kép végül összeáll-e, az már nem elsősorban a támogatásokon múlik, hanem azon, hogy a térség szereplői képesek lesznek-e hosszú távon is partnerként tekinteni egymásra. Sarudon legalábbis úgy tűnt: erre most minden korábbinál nagyobb az esély. (Borítókép: Kaszás Gábor / Index)