● news.bsdnet.hu

A Hanság mocsaraiból előkerült fiú, Hany Istók története több mint 250 éve foglalkoztatja az embereket – és ma is legalább annyi kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. A legtöbben ismerik Tarzan vagy Maugli történetét . Kevesebben tudják, hogy Magyarországnak is megvan a maga „vad gyereke”, akiről nem regények, hanem korabeli feljegyzések mesélnek. Hany Istók legendája a 18. század közepén született, amikor a Hanság lápvidékén egy különös kisfiúra bukkantak a helyi halászok. Hogy pontosan honnan került oda, azt máig senki sem tudja. Hany Istók: a magyar Maugli igaz története 1749 tavaszán két halász egy furcsa gyermeket talált a Hanság mocsaras világában. A beszámolók szerint a fiú alig viselt ruhát, nem beszélt, és különösen viselkedett az emberekkel. Ha valaki közeledett hozzá, rendszerint a vízbe vetette magát. Úszása olyan természetesnek tűnt, mintha egész életét a nádasok között töltötte volna. A korabeli leírások szerint füvet, szénát és más növényi maradványokat is elfogyasztott, a civilizált élet szokásait pedig egyáltalán nem ismerte. A fiút Kapuvárra vitték, ahol megkeresztelték és az István nevet kapta. Innen ered a később híressé vált Hany Istók elnevezés is: a „Hany” a Hanság mocsaras vidékére utal, az Istók pedig az István név népies formája. Megpróbálták „megjavítani” A várban élők úgy gondolták, hogy megfelelő neveléssel beilleszthető lesz a társadalomba. Ruhát adtak rá, főtt ételt kínáltak neki, munkára próbálták fogni. A kísérlet azonban nem igazán működött. A fiú nehezen alkalmazkodott az új környezethez, beszélni sem tanult meg rendesen. Sokszor menekült volna vissza a természetbe, és láthatóan sokkal otthonosabban mozgott a vízpartokon, mint az emberek között. A történet egyik legemberibb részlete szerint a várparancsnok lánya különösen kedves volt hozzá. A legenda úgy tartja, hogy Istók ragaszkodott a lányhoz, és sajátos módon próbálta kimutatni a szeretetét: egyszer állítólag egy egész csapat békát vitt ajándékba egy lakodalomra. A vendégek persze nem lelkesedtek a gesztusért. Rejtély, amelyből legenda született A Hany Istókról fennmaradt történetek idővel egyre színesebbé váltak. Egyes leírások már hosszú, hártyás ujjakat, különös testfelépítést és szinte emberfeletti úszóképességet tulajdonítottak neki. A történészek szerint ezek jelentős része valószínűleg utólagos túlzás. Ami biztosnak tűnik, hogy valóban létezett egy fiú, akit 1749-ben találtak meg, és akinek a keresztelését a kapuvári egyházi anyakönyvek is rögzítették. Az viszont, hogy előtte mennyi időt töltött egyedül a vadonban, kik voltak a szülei, vagy hogyan került a Hanságba, örök rejtély maradt, de éppen ez teszi a történetet olyan izgalmassá. A cikk az ajánló után folytatódik Soós Gergely: Nemnormális útjaim Az exkluzív kivitelű, gazdagon illusztrált, prémium minőségű fotókkal teli kötetben olyan különleges helyeken járunk, amelyek már önmagukban is kizökkentenek a megszokottból.  Kíváncsi vagy a világra? Most 10% kedvezménnyel felfedezheted!  Keresd az Inda Press webáruházában! Promóció Mit mondana ma a pszichológia? A modern szakemberek egészen más szemmel néznek Hany Istók esetére, mint a 18. század emberei. Ma már felmerülne például az autizmus spektrumzavar, valamilyen értelmi fogyatékosság vagy súlyos fejlődési elmaradás lehetősége is. Az sem kizárt, hogy a fiú egyszerűen hosszabb időre elszakadt az emberektől, és a túlélés érdekében alkalmazkodott a környezetéhez. A „vad gyerekekről” szóló történetek egyébként a világ számos pontján előfordulnak. A legtöbb esetben közös bennük, hogy az érintett gyerekek nagyon nehezen tanulják meg később a beszédet és a társas szabályokat, különösen akkor, ha életük első éveiben nem tapasztaltak meg megfelelő emberi kapcsolatokat. A magyar történelem egyik legkülönösebb alakja Hany Istók története egyszerre szól a túlélésről, az emberi alkalmazkodóképességről is. Talán soha nem tudjuk meg, pontosan mi történt vele a Hanság nádasai között. A legenda szerint végül megszökött Kapuvárról, visszatért a mocsarak világába, és örökre eltűnt. Lehet, hogy ott érezte magát igazán szabadnak. A viktoriánus korban a nőket olyan szigorúan figyelték, hogy akár a teafogyasztás miatt is elmebetegnek bélyegezhették őket. Forrás: Getty Images