● news.bsdnet.hu

A görög kulturális minisztérium 70 millió eurót fektetett abba, hogy teljesen felújítsa az évtizedek óta lakatlan, így jelentősen leromlott állapotú tatoi királyi palotát és az Athéntól 20-25 percre lévő, 4000 holdas birtokot. A kulturális tárca szerint ez az elmúlt évek legnagyobb projektje, és bár a palotakertet rekreációs funkcióval is tervezik, természetesen a restaurálás egyfajta tisztelgés is a monarchia immár végérvényesen lezárult korszaka előtt. A néhai istállóban megnyílik így az autómobilokat is bemutató Királyi Hintómúzeum, továbbá a főépületben megtekinthető lesz majd Friderika királyné menyasszonyi ruhája és I. György király kerékpárja is rengeteg más személyes tárgy mellett, melyeket az állam nem szolgáltatott vissza a famíliának. 1992-ben ugyanis hatalmas volt a közfelháborodás, hogy az akkori kormány visszaadta az államosított palota tulajdonjogát és a család kilenc konténernyi tárgyat – köztük bizánci régiségeket – szállíttatott Nagy-Britanniába, melyek egy részét gyűjtőknek adták el és aukciósházak árverezték el. 1994-ben az új kormány felrúgta így az előző kabinettel kötött megállapodást és megfosztotta a családot a tatoi birtoktól és ismét csak elvette a családtagok állampolgárságát. Az Emberi Jogok Európai Bírósága elismerte azonban II. Konstantin trónfosztott király tulajdonjogát, és közel 14 millió eurós kártérítésre kötelezte Görögországot – a család által követelt 550 millióval szemben. (A kormány nagyon furfangosan a pénzt a természeti katasztrófákra elkülönített alapból fizette ki, így II. Konstantin végül a renoméja megtartása okán kénytelen volt azt jótékony célokra felajánlani.) A minisztérium azonban a család ruháit, bútorait, használati eszközeit (legyen szó otthagyott parfümös üvegekről vagy porcelánterítékről) a nemzeti örökség részének tekinti, így ezek maradtak szépen a raktárban. Az elmúlt években elindították azonban egy digitális archívum fejlesztését, így már több tízezer tárgy tekinthető meg ezen keresztül. Feltehetően a megnyitón a család is részt vesz majd, a kormánnyal egymáshoz való közeledés jól látszott Miklós herceg tavalyi esküvőjén is, amelyről mi is beszámoltunk . A palota megnyitásának pontos idejét nem közölte egyelőre a minisztérium, csak annyit, hogy ez az ősz vagy a tél folyamán fog megtörténni. Mint II. Konstantin halálának kapcsán mi is írtunk róla, a család egy része letelepedett már Görögországban, de jogi helyzetük korábban nem volt megoldva, a folyamat csak 2024-ben indult el. Eszerint azon családtagok visszakapták állampolgárságukat, akik elfogadták az 1974-es népszavazás értelmében létrejött alkotmányos rendet, a parlamentáris demokratikus köztársaságot, és lemondtak királyi címükről vagy kiváltságra vonatkozó igényükről. Ebbe a család 10 olyan tagja (a volt királyi pár öt gyermeke, és egyikük, Pál koronaherceg 5 gyermeke) egyezett bele, akik rangjukat születési előjogként szerezték. A dán királyi családba született Anna-Mária özvegy királyné nem folyamodott görög állampolgárságért (így titulusáról sem mondott le), viszont leszármazottainak az ő révén szerzett dán állampolgárságukról is le kellett mondaniuk. A megállapodás értelmében a családtagok továbbá vezetéknevüket (ami egyébként a dán királyi család oldalágaként a Glücksburg, de  korábbi okmányaikban csak a Görögország és Dánia királyi hercege/hercegnője titulus volt beírva ) a Görögországira (de Gréce) módosították. Végezetül hivatalosan kijelentették, hogy nincsenek követeléseik a görög állammal szemben. Azonban az a veszély fenyegetett, hogy visszamenőlegesen érvényét veszti a megállapodás, mivel az Athéni Nemzeti és Kapodisztriai Egyetem professzora pert indított alkotmánysértésre hivatkozva, az ügy így a Legfelsőbb Bíróságon landolt. A baloldali pártok által is támogatott egyetemi tanár kifogásolta a de Gréce vezetéknevet, mivel egy országnév ilyen alakban történő (ráadásul a francia „de” kötőszócskával, ami a nemesi származást jelöli) használata csak uralkodócsaládok számára lehetséges. Az ítélőszék most áprilisban úgy döntött azonban, hogy a család által választott vezetéknév nem tekinthető a társadalmi hierarchia szimbólumának, nem ássa alá az egyenlőséget, ezt pedig májusban ki is hirdették.  A kormány és a jobboldal szintén azon a véleményen volt, hogy több mint 50 évvel a család trónfosztása után elég stabil már a köztársaság ahhoz, hogy ne jelentsen rá veszélyt a família visszafogadása a nemzetbe. Görögországtól a monarchia intézménye mindig is idegen volt, ahogy az uralkodócsaládja is. Mikor a sikeres függetlenségi háború következtében el tudtak szakadni az Oszmán Birodalomtól, már akkor is köztársaságot akartak, amit a nagyhatalmak egyáltalán nem pártoltak, mivel egyrészt túl instabil államformának tűnt (akkoriban egyedül Svájc volt ilyen Európában), továbbá a rokoni kapcsolatokat fontosnak tartották ahhoz, hogy ha netán a törökök vissza akarnák foglalni a területet, legyen Görögország mögött egy katonai védelmi szövetség. Tekintve, hogy a görög társadalomban nemesség nem létezett, az elitet vagyonos kereskedőcsaládok alkották, így nem volt kit kiemelni, mindenképpen külföldről kellett uralkodót importálni – de az illetőt egyik nagyhatalom sem adhatta a megállapodás szerint. Mivel a Habsburg Birodalom volt a legközelebbi nagyhatalom, így sikerült kilobbizni, hogy Ferenc József unokatestvére legyen a választott a Wittelsbach bajor királyi házból. I. Ottó végül megbukott, így újraindult a keresgélés. Akkoriban a dán királyi család népszerű volt az egész kontinensen, és minden nagyhatalommal jó kapcsolatot ápoltak, így onnan igazoltak. Azonban valójában a görögök soha nem érezték magukénak a dinasztiát, nem véletlenül volt mindig is jelentős a család elutasítottsága az 1974-es államformaváltás óta is. A LiFO görög napilap II. Konstantin kapcsán így írt erről: „A görögök egykori királya, II. Konstantin fontos szolgálatot tett a görög népnek. Hibáival elősegítette egy anakronisztikus intézmény, egy haszontalan intézmény, egy olyan intézmény eltörlését, amely nagyon sokba került Görögországnak”. II. Konstantin csupán 23 éves volt, amikor elhunyt az édesapja, és ezzel 1964-ben trónra került. Bár a család azt a narratívát erősíti, hogy ő volt az első, aki ellenállt a katonai juntának, amely 1967. április 20-án éjszaka átvette a hatalmat, a görögök mégis felróják neki, hogy legitimálta a diktatúrát és az alkotmánysértő rendelkezéseket. Ugyan december 13-ára ellenpuccsot szervezett, de a hadsereg végül nem állt át az oldalára – és a történészek pont olyan „operett-puccskísérletnek” tekintik ezt a próbálkozást, mint a későbbi szervezkedéseit a száműzetésben. 2016-ban ugyan egy televíziós interjúban azt nyilatkozta, hogy hajlandó visszatérni uralkodóként, ha a nép ezt akarja, de ez olyan távol állt a valóságtól, hogy 2023-ban a kormány a közvélemény támogatásával megtagadta az államfőknek kijáró dísztemetést. (Borítókép: Anna-Mária özvegy királyné, Pál koronaherceg és Marie-Chantal koronahercegné megérkeznek a londoni Westminster-apátságba III. Károly király koronázására 2023. május 6-án. Fotó: Mark Cuthbert / UK Press / Getty Images)