● news.bsdnet.hu

„Rablótámadás, kezeket fel! Jobb, ha a Te mondod, a Te hangod mélyebb!” – ez az ikonikus párbeszéd a Bűnvadászokban hangzott el Bud Spencer és Terence Hill között. Az egykori úszóbajnok és vízilabdázó, Carlo Pedersoli nemcsak a vele készült interjúkban utalt a gyökereire, hanem az 1978-as Piedone Afrikában című filmben is: arra a kérdésre, olasz-e, úgy válaszolt, „nem, nápolyi vagyok”. A kedves, „tenyeres-talpas mackó” már tinédzserkorom óta nagy kedvencem, ezért egyértelmű volt számomra, ha egyszer eljutok Nápolyba, felkeresem a szülőházát. O. Jakócs Péter Újságíró Ezeket látta már? Baráti társasággal érkeztem a városba, magunkba szívni az aperolos dél-olasz életérzést. Kolleginánk nemcsak korrektorként, hanem tour-operátorként is nagyszerű: az általa összeállított programterv szerint a Sanda Lucia negyedben, a Via Generale Orsini 40.szám alatt találjuk meg Piedone szülőházát. Nápoly látképe: a kikötő közelében állt a család gyára /Fotó: O. Jakócs Péter A kis Carlo 1929. november 31- én látta meg a napvilágot a nápolyi bérház egyik első emeleti lakásában. Nyolcvanhat évvel később, 2016. június 27-én a szerettei körében távozott az élők sorából Rómában . Bud Spencert a halála előtti évben a nápolyi városházán díszpolgárrá avatták. Egy díszpolgári címhez emléktábla is dukál. Az épülethez közeledve, már messziről kiszúrtam az emléktáblát, bár még nem tudtam elolvasni, mi áll rajta. Döbbentem pislogtam, mint ponty a halboltos nejlonzacskóban, miután az emléktábla betűi kiélesedtek végre! Carlo Pedersoli helyett Francesco Torraca nevét olvastam ki. Ki ez a Francesco, aki jobban megérdemli az emléktáblát ezen az épületen, mint az én kedvencem? Sokkos állapotban pötyögtem be a nevét a keresőbe... Nemzetközileg elismert irodalomtörténész és politikus volt, Dante-kutatóként Boccacióról publikált fontos tanulmányokat. Politikai pozíciókat is betöltött, az Olasz Királyság szenátora is volt, aki a nyugdíjas éveit töltötte a bérházban. Miközben a Via Generale Orsini 40.szám elől lesétáltunk a 100 méterre fekvő tengerpartra, a baráti társaságban azon tanakodtunk, vajon a nápolyiak mi alapján döntik el, ki kaphat emléktáblát... Vagy a nyugalmuk érdekében a környéken élők kérték a képviselőket, hogy a márványtáblával ne tegyék a turisták számára zarándokhellyé a szülőházat? Mondván, bőven elég, ha a külföldi rajongók a belvárosi falfestményeknél fejezik ki a rajongásukat. A tengerparti bérlakás azért volt indokolt, mert a Pedersoli családnak vaságygyára volt a kikötőben. A kisfiú úszásoktatás közben akár a Vezúvban is gyönyörködhetett. (Ez nem költői túlzás, hiszen a partszakaszon festői látvány tárult a szemünk elé, s egy közös használatú szék is fogadta a megfáradt vándort, hogy még jobban élvezhesse a pillanat varázsát.) A kis Carlo nyolcévesen iratkozott be a szülőházuktól 200 méterre fekvő Circolo Conattieri úszóklubba, amely nyílt vízi, a tengerből lekerített medencével rendelkezett. Sajnos, 1940-ben a világháborús bombázások tönkretették a Pedersoli-féle gyárat: egy, a kikötőben horgonyzó lőszerszállító hajó hatalmas robbanása következtében mindenüket elveszítették, így a família Rómába költözött. Ide járt úszni nyolcéves korától a későbbi válogatott víziilabdás /Fotó: O. Jakócs Péter A kis Carlo nemcsak a sportban volt tehetséges , hanem rendkívül éles eszű is volt, így két olasz csúcsot is magáénak tudhatott. Egyrészt ő volt az első olasz, aki egy percen belül úszta le a 100 métert, másrészt a legfiatalabban,16 évesen ülhetett be az egyetemi padba, mivel ötévesen elkezdhette az elemit, majd később még egy osztályt is átugorhatott. Bud Spencer-képek a Spanyol Negyedben / Fotó: O. Jakócs Péter Nápoly utcáin több festményen és fényképen is találkozhatunk Piedonéval, főleg a Spanyol Negyedben. De az abszolút sztár: Maradona! Ha egy marslakó pottyanna a dél-olasz városba, biztosan azt gondolná, hogy a futballista itt született, nem Argentínában. A Maradonát ábrázoló utcai oltárképek kapcsán stílusosan azt is kijelenthetjük: turisztikai szempontból Nápoly nem csak egy, hanem több misét is megér. Bud Spencer